nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Aktuális
Jóskörkép: kártya, csillagok, tenyér

Jóskörkép: kártya, csillagok, tenyér

A jövendőmondás hatalmas üzlet – főleg most, válság idején, amikor félünk a jövőtől, és nagyon vágyunk a megnyugtató szavakra. Ma, Magyarországon, ha valaki jósoltatni szeretne magának, döbbenetesen sokfajta módszer közül választhat. Tartsatok velünk: megmutatjuk!
Avatar
Kertész Gábor
f Ajánlom

A skála a klasszikus kártyavetéstől a különböző horoszkópokon át egészen az online gyümölcsjósdáig, vagy épp az asztrológiai tüsszentőnaptárig terjed. Cikkünk szerzője – egy, az ezotéria iránt fogékony, ám tudatosan vásárló férfiember – körbenézett a piacon, és kipróbálta, megéri-e pénzért megismernie a jövőjét.

Villám-kártyavetés

Jóskörkép: kártya, csillagok, tenyér– Jó napot, szeretné megtudni a jövőjét? – kérdezi udvariasan a negyvenes, jól öltözött hölgy az iskolapadszerű asztal mögül. Az egyik belvárosi bevásárlóközpont második emeletén vagyunk, a folyosón.

Igen, nagyon is – mondom, és már le is ülök a hölggyel szemben. Szemem egy pillanatra összetalálkozik a szomszéd padnál ülő grafológus kollégáéval, de vadászösztönét egy halk „nem, köszönömmel” lehűtöm. Ezúttal csak jósoltatni fogok.

– Mit szeretne tudni? Kérdésenként ezerötszáz forintot kérek majd el…

– Rendben! Az első kérdésem: milyen jövő vár rám a munkámban?

– Húzzon három kártyát!

– Tessék.

– Nézzük csak – mondja, miközben megfordítja a kártyákat. Ábrákat látok rajtuk, az egyiken mintha halálfej lenne… – Sikeres lesz a munkájában. Ne aggódjon, minden rendben lesz!

Néhány másodpercig csöndben vagyunk, ekkorra jövök rá, hogy nem kapok bővebb választ.

– Ööö, rendben, akkor meg tudná-e mondani, hogy hogyan alakul a kapcsolatunk a barátnőmmel?

– Persze – mondja, majd ismét húzat velem három lapot. Ezúttal egy kaszást látok, meg valami nőt.

– Jól alakul a kapcsolat, akár házasság is lehet belőle. Még valami?

– Nem, köszönöm.

– Háromezer forint lesz.

– Parancsoljon – hebegem. Miközben elmegyek, ránézek az órámra – pont három és fél percig voltam a jósnőnél. Nemcsak az agyam, hanem a zsigereim is üzenik: engem most rendesen átvertek.

Tenyeremben a sorsom

Jóskörkép: kártya, csillagok, tenyérA tenyérjós egy zuglói családi házban lakik, és leginkább délelőtt ér rá. Jóságos nagymama-kisugárzása van, sokkal inkább tudnám elképzelni a vasárnapi piacon, mint egy ezoterikus konferencián. Egy alkalomra általában ötezer forintot kér, de mivel ismerős ajánlott be, ezúttal olcsóbban jutok a jövőmhöz. Kifejezetten szimpatikus, hogy leültet, és itallal kínál – így legalább már az elején megnyugszom, hogy a beszélgetésünk hosszabb lesz öt percnél…

Miközben mindkét kezemet megnézi, forgatja, tapintja, elmondja, hogy a kezünk olyan, mint egy tükör: megmutatja a valós énünket. A jó tenyérjós azonban nemcsak az egyes részleteket nézi, hanem az összképet látja. Ezután elkezd mesélni rólam: az erősségeimről, gyengeségeimről, félelmeimről, arról, miként alakult eddig az életem… Én pedig azon veszem észre magam, hogy a hölgy megvesz, ahogy mondani szokás, kilóra. A múltamról elmondottaknak ugyanis a nyolcvan-kilencven százaléka pontosan stimmel, a maradék tíz-húsz százalék is inkább határeset, mint óriási tévedés. A néni ráadásul húsz percig beszél folyamatosan – ennyi ideig képtelenség csupán általánosságokat mondani valakiről.

Mire eljutunk addig, hogy a jövőmről meséljen, már mindent elhiszek neki. A jövőképemre egyébként erős közepes osztályzatot adnék: állítólag jó úton járok, az újságírás a nekem való szakma, hiszen minden „hagyományos” szakmában megbuknék, itt viszont kiteljesedhetek. Néhány évet külföldön fogok élni, de nem adom fel teljesen a hazai gyökereket, és előbb-utóbb visszatérek Magyarországra. Negyvenöt éves koromban belekezdek valami vállalkozásba – ezt nem kellene, mert nem fog sikerülni… Mindenesetre keljfeljancsi-típus vagyok, így – miután elúszik az összes pénzem – azért felépítem újra magam. Hatvanöt évesen aktívabb leszek, mint valaha, így öregkoromban is élvezni fogom az életet.

Számok és törvények

Jóskörkép: kártya, csillagok, tenyérA numerológus először a születési dátumomat, később a nevem konvertálja át számokra, majd egy könyv segítségével – és persze saját kútfőből – von le következtetéseket. Az ötvenes évei közepén járó hölgy egy budai bérház lakásában fogadja vendégeit: a szobákban kellemes, vörösesbarna színek dominálnak, a lakásban több helyen misztikus festményeket, ezoterikus könyveket látok. Többször elmondja, hogy a numerológia inkább az ember személyiségét és sorsfeladatát képes megmutatni, nem pedig a pontos jövőt – ez egyfajta iránytű az élethez. Ha azonban pontos jóslást akarok, érdemes más módszerekkel kombinálnom, elsősorban az asztrológiával, ami az „ezoterika királynője”.

Sajnos, engem a találkozás nem győz meg – a sajnost azért mondom, mert a numerológus jövőképe a legjobb: a hölgy szerint egy rejtett guru vagyok, akinek sorsfeladata, hogy kinyilatkoztasson, és ossza a bölcsességet az embereknek. Persze nem önkényesen, hanem úgy, hogy közben másoknak segít… Ezt így boldogan elfogadnám, csakhogy a numerológus stílusa valahogy nem meggyőző. Gyorsan beszél, csaponganak a gondolatai, matematikai szakszavat használ – én meg úgy érzem magam, mint anno a főiskolán, számvitel-előadáson. Ezek után ráadásul elhangzik az alábbi párbeszéd:

– Maga ugye könnyen túllendül azon, ha a főnöke igazságtalanul leszidja?

– Nem, ha ilyesmi történek, akkor nagyon sokat őrlődöm rajta…

– Na, látja, mondom én! Egyértelműen látszik, hogy sokat őrlődik!

A hölgy egyébként hétezer forintot kér el egy szeánszért (ismerősök és rászorulók kedvezményt kapnak), és lehet, hogy ha valaki nem laikus, jobban érti, amit mond. Mindenesetre megdolgozik a pénzért, én például csaknem másfél órát töltöttem nála.

A jövendölés királynője

Mivel a numerológus szerint az asztrológia a jövendőmondás királynője, úgy döntök, egy asztrológusnál folytatom… Ő az első, aki nem a lakásán, hanem egy pesti ezotériacentrumban fogad. Mielőtt azonban találkozunk, „pontosítania” kell a születési időpontomat, mert édesanyám elkövette azt a hibát, hogy születésem pillanatában nem nézett az órájára, így én azóta sem tudom az aszcendensemet. Pontosítani egyébként úgy lehet, hogy az asztrológus a múltam fontosabb eseményei alapján (betegség, utazás, munkahelyváltás, szerelem…) kikövetkezteti a percet, amikor születtem.

Sajnos, mint mindenben, itt is előfordulhatnak hibák – esetemben a mostani asztrológus véleménye ellentétbe kerül egy másikéval, aki évekkel ezelőtt már pontosította a születésem. Az pedig, hogy Bak vagy Vízöntő aszcendenssel rendelkezem, legyünk őszinték, nem mindegy… Mindenesetre ezúttal a könnyebb utat választom: úgy döntök, annak hiszek, aki mellett épp ülök, szóval legyen csak az aszcendensem Vízöntő.

Az asztrológus egy laptop segítségével dolgozik. Beírja a születési időpontomat, a születési helyemet, nyom egy entert, majd a gép kirajzol egy csomó vonalat és jelet, amelyeket ő fényszögeknek nevez. Ettől kezdve egy ideig – ugyanúgy, ahogy a numerológusnál – megy a számomra érthetetlen szakszöveg. Megszámozott házakról beszél, bolygóneveket dobál jobbra-balra, és sokszor mondja, hogy nagy energia van ebben a képletben. Szerencsére húsz perc elteltével kitisztul a beszéde, ettől kezdve érthető lesz és világos.

Először ő is a személyiségemről mesél: bár a tenyérjósnál általánosabban fogalmaz, azért a felvetései stimmelnek, még az is lehet, hogy meg fog győzni a végére. Ezután rátér a sorsfeladatomra, amely szerinte a leglényegesebb. Bárhogy is élek ugyanis – a pályámat szerinte alapvetően magam alakítom -, a sors mindig vissza fog kényszeríteni arra az útra, amelyet a karmám diktál. Rólam annyit kell tudni, hogy óriási erő és akarat van bennem, sok mindent elérhetek, ám csak akkor leszek sikeres, ha valaki más érdekéért küzdök. Az ilyen típusú ember sosem állhat teljesen a rivaldafényben, ezt mindig meg fogja akadályozni a sors. Azonban ragyogó edző vagy tanár lehet belőlem. Szintén említi a külföldet, nagyjából ugyanúgy, mint a tenyérjós két nappal korábban.

A beszélgetés valamivel több, mint egy órán át tart, nyolcezer forintba kerül – ebben ráadásul az is benne van, hogy ha valaha sürgősen kérdezni akarok a csillagoktól, felhívhatom, és ingyen válaszol. Miközben eljövök tőle, arra gondolok, könnyen előfordulhat, hogy élek a lehetőséggel. Aztán eszembe jut, hogy a másik asztrológus, aki szerint Bak az aszcendensem, és teljesen más jövőt vázolt fel nekem, jóval ismertebb ennél a férfinál. Most akkor kinek higgyek? Anyám igazán ránézhetett volna arra az órára…

Sztárjósnő

A sztárjósnő az első, aki úgy néz ki, ahogy a jósok a filmekben szoktak. Erősen kifestett nő, az ötvenes évei végén (időközben megtudtam, idősebb… – a szerző), igéző szemekkel, és olyan szuggesztív beszéddel, amelyet inkább neveznék kinyilatkoztatásnak… Ő konkrét jóslást ígér, olyan jövőképet, amelyen nem tudok változtatni. Azt mondja, a jövő biztos, nem lehet megváltoztatni, kibújni alóla, hazudik, aki mást állít.

Általában tizenötezer forintot kér egy jóslásért, de mivel engem egy jó barát ajánlott be, ad kedvezményt. Azt mondja, sehol sem hirdeti magát, egymásnak adják a nevét az emberek. Sőt, időnként még a rendőrség is kikéri a véleményét… Miután vagy háromnegyed órát magáról mesél, leültet egy asztalhoz. Kártyát vet nekem, megnézi a tenyerem… majd tíz perc alatt teljesen kiborít. Rossz dolgokat mond – pont ő, aki szerint nem tudom befolyásolni a saját jövőmet. Elsősorban munkahelyi és magánéleti problémákat vizionál, amiktől az elkövetkező másfél évben fogok szenvedni. Előbbi szerinte a Titkos Ellenségem miatt van, aki „fúr”, és aki miatt sokat romlik a helyzetem.

Amikor eljövök tőle, hányingerem van. Azon rágódom, ki lehet az én Titkos Ellenségem, és hogy mit tehetnék ellene… Aztán eszembe jut, hogy semmit, hiszen a jövő megváltozhatatlan. Úgy tűnik, a kapcsolatomért is fölösleges a küzdenem. Miközben egyre rosszabbul érzem magam, azon gondolkozom, miért veszem ezt a nőt komolyan? Inkább el kellene felejtenem az egészet – mondogatom magamnak. No persze fiam, most akkor ne gondolj fehér elefántra…

Prológus

„Sajnos nagyon felhígult a szakma, rengeteg a kontár, aki rájött, hogy jóslással pénzt lehet keresni, de igazából nem tud semmit, csak átveri az embereket.” – A mondatot most épp a sztárjósnőtől idézem, de mindenki elmondta, akinél az elmúlt napokban jártam. Felvetődik a kérdés, hogy akkor kinek higgyünk? Nos, ezt mindenki maga dönti el – ahogy azt is, hogy egyáltalán kíváncsi-e a jövőjére. Személy szerint én már nem kíváncsiskodom, mert ez az időutazásos hullámvasút eléggé fölkavart, és bizonytalan lettem. Talán igaza van a régi mondásnak: „Carpe diem!” (Élj a mának!) A többit meg majd meglátom (vagy nem?!)

Cserhalmi György: Már félek leugrani a hídról!Még több az e heti Nők Lapjából:

Cserhalmi György: Már félek leugrani a hídról! »
D. Tóth Kriszta: Mindig itt leszek »
Tamással, sülve-főve: A legfinomabb borsós ételek »
Sandra Bullock: Anyám azt mondta, sose menjek férjhez! »
Amikor a férj miatt késik a baba »
Hányan vagyunk az hitvesi ágyban? »

Fizess elő most a Nők Lapjára! »
 

Megosztás Facebookon