nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ez van!
A világ legtitokzatosabb asszonya

A világ legtitokzatosabb asszonya

Évente hatmillióan látogatnak el a párizsi Louvre-ba, hogy személyesen csodálják meg a világ legismertebb festményeként számon tartott Mona Lisát. Ez a titokzatos mosolyú nő a becslések szerint ötszáz éves, mégis a mai napig képes rabul ejteni az embereket.
wt
f Ajánlom

Legendák szólnak Leonardo da Vinci festményéről. Egyesek szerint a mester önmaga ifjúkori vonásait örökítette meg női ruhában, mások úgy vélik, hogy Francesco Giocondo, a firenzei selyemkereskedő felesége, Lisa látható a portrén. Élénk fantáziájú írók mindenféle kódokat látnak a festményben, de van olyan tézis is, mely szerint Leonardo egy földönkívüli lényt ruházott fel emberi külsővel.

Ki ez a rejtélyes nő?

Évszázadokon át kutatták, hogy kit ábrázolhat a portré. A legvadabb tézisek születtek, melyek szerint a festő egyik fiatal szeretőjét, egy fiút öltöztetett női ruhába, és őt ültette le modellnek, de úgy is gondolták, hogy egy misztikus lény látható a vékony nyárfa lapra festve. Isabelle d’Este, a mantuai márkiné, vagy Aragóniai Izabella, a nápolyi király unokája, esetleg Costanza d’Avalos is szerepelt az esetleges modellek listáján. 1550-ben Girogio Vasari nevezte először Mona Lisának a hölgyet, aki később Gioconda néven is elhíresült. A legvalószínűbbnek az a feltevés tűnik, hogy Francesco Giocondo rendelte a portrét, abból az alkalomból, hogy ifjú felesége, az 1479. június 15-én született Lisa di Antonmaria Noldo Gherardini túlélte a szülést, és egészséges gyermekkel ajándékozta meg. Ezt az elvet az az idén talált feljegyzés is alátámasztja, melyet 1503 októberében Leonardo egyik ismerőse, Agostino Vespucci írt egy, a Cicero leveleit tartalmazó kötet margójára. A sorok arról tanúskodnak, hogy a művész egyszerre három képen dolgozott, közülük az egyik Lisa del Giocondo portréja.

De miért mosolyog?

Különlegességét elsősorban annak köszönheti a festmény, hogy a koránál jóval modernebb Leonardo nem a megszokott pózban örökítette meg a modellt. A kissé balra forduló, de a képből egyenesen szembenéző nő és a sivár háttér együtt majdhogynem háromdimenziós hatást kelt. Vasari leírásában csodálatosan kidolgozott portrét említ, külön kitérve a szemöldökre és a szempillákra. Egy korai, ám ügyetlen restaurálás során a szemöldökök „eltűntek”. A festményen dolgozó szakember egyszerűen letörölte őket, a kopasz homlok pedig még rejtélyesebbé tette Mona Lisa arcát. A számtalan javítási kísérlet nem mindig tett jót az eredeti műnek. A kéz ujjai is máshogy állnak már, és a háttérben látható táj is megváltozott. Míg a száj egyik oldala kicsit felfelé ível, addig a szemeken nem látszik mosoly. Vagy ez is egy restaurátornak „köszönhető”, illetve van olyan feltevés is, mely szerint a modellnek hiányoztak a szemfogai, ezért áll így az ajka. Mona Lisa rejtélyes mosolya tehát lehet, hogy egyszerűen az utókor műve, vagy a hölgy hiányos fogsorának köszönhető.

A festmény kalandos útja

A portré sosem jutott el a megrendelőhöz, Leonardo ugyanis elégedetlen volt a kész művel, folyton javítgatta. Halála után a képet kedvenc tanítványa és fogadott fia örökölte, az ő halálát követően pedig a francia udvarba került. Egy másik feljegyzés szerint viszont a képet még Leonardo életében, 1518-ban eladta a francia királynak, aki először a fontainebleau-i kastély fürdőházában, majd Párizsban gyönyörködött Mona Lisa arcában. XIV. Lajos Versailles-ba vitte, majd a monarchia eltörlésével a Louvre-ba került. Napóleon is rajongott a festményért, rövid ideig a hálószobájában tárolta, majd újra a Louvre lett az otthona. Egészen 1911. augusztus 21-ig nyugalma volt a portrénak, akkor viszont Vincenzo Peruggia, asztalosmester leakasztotta a múzeum faláról, és hazavitte. Két éven át kereste a világ Mona Lisa arcképét. Ekkoriban hamisítványok tucatjai jelentek meg a piacon. Vagyonokért keltek el a másolatok, miközben az eredeti a tolvaj otthonában hevert. Megtalálása óta fokozottan vigyáznak rá. Beépített szenzorok őrzik, mégis előfordulhatott, hogy egy éhező festő 1956-ban egy kővel felsértette a festményt. Utoljára 1974-ben hagyta el Franciaországot, amikor Tokióban és Moszkvában állították ki. Egyes vélemények szerint nem az eredeti művet állították ki a közönség elé, sőt azt is rebesgetik, hogy nem is a Louvre-ban van Leonardo műve, hanem egy párizsi műkereskedőnél.

Mona Lisa titkai és legendái

Néhány évvel ezelőtt a bestsellerré vált A Da Vinci-kód című regény újra milliókat csábított a Louvre-ba, hiszen az író szerint Mona Lisa arcképe titkokat rejt a katolikus egyházzal kapcsolatban. Nos, a titkok a tudósok szerint is léteznek, de ezeknek inkább van közük a művészethez, mint a valláshoz. – Ezen a képen nincs jele annak, hogy a festő ecsetet használt volna. Még a ruha hímzésén vagy a hajon sem látni. Ez Leonardo zsenialitása. Fogalmunk sincs, hogyan festette – mondta egyikük. A mestermű rejtélyeire egy háromdimenziós letapogatókészülék, egy speciális szkenner segítségével próbáltak választ kapni kanadai kutatók. – Már tudjuk, hogy a művész nagyon vékony rétegekben vitte fel a festéket a falemezre. Ezt szabad szemmel nem láthattuk – mondta a két évvel ezelőtt megkezdett vizsgálatokban részt vevő egyik tudós.

A szkennervizsgálatok egyébként a restaurátorokat is segítik, az új technológia segítségével ugyanis pontosan nyomon követhetik, ha valami változik a festményen. Ezentúl például fokozottabban figyelhetnek arra a repedésre, amely a festmény alapjául szolgáló és az évszázadok alatt meggörbült fatáblán keletkezett.

Névjegy

• Neve: Mona Lisa (Madonna Lisa, Gioconda, Joconda)
• Született: 1501 körül, de éveken át készült
• Készítője: Leonardo da Vinci
• Anyaga: olajfestmény, nyárfa lapon
• Sérülései: repedés a kép tetejétől a portré feje tetejéig, kő okozta sérülés a bal könyökön, restaurálási hibák az arcon, a kezeken és a háttéren
• Legnagyobb elismerése: a megkérdezett emberek 86%-a tartja a világ leghíresebb festményének

Leonardo da Vinci

1452-ben született Toscanában, Itáliában egy jegyző, Ser Piero da Vinci és egy parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci Vinciből valót jelent. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy Leonardo, ser Piero fia Vinciből. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. 1473-ban a Szent Lukács-egyesület tagja lett. Évekig elhalmozták megrendelésekkel, ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, az Utolsó vacsora, amellyel 1498-ban készült el. A festészeten kívül tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író is volt. Tervezett többek között repülőt és tankot, de az emberi test felépítésének feltárásában is úttörő szerepet játszott. Gyakran végzett az egyház által tiltott boncolásokat is.

1519-ben megbetegedett és meghalt. Örökségét tanítványára és barátjára, a festő Melzire hagyta. Legismertebb festményei: Angyali üdvözlet, Sziklás Madonna, Hermelines nő, Utolsó vacsora, Mona Lisa, Keresztelő Szent János.

 

Megosztás Facebookon