2008. Augusztus 13.

Éjszakai ügyelet a Drog Stopban

Hét év telt el azóta, hogy utoljára átléptem a telefonos lelkisegély-szolgálat küszöbét. Ezt számolgatom éppen, amikor Majzik Balázs, a Drog Stop Budapest Egyesület elnöke kinyitja nekem és fotós kolléganőmnek az ajtót. A nyár kiemelt időszak egy drogos telefonvonal életében: a kölykök jobban ráérnek, könnyebben ismerkednek, gyorsabban elcsábulnak. Éjszakai ügyeletre érkezem – mint pszichológushallgató koromban annyiszor.

Oravecz Éva Csilla

„Egy héten belül az ágyamban volt az ügyelő, aki úgy nyitott nálam, mint te.” A mai napig ez az első mondat, ami nekem a Drog Stopról bevillan. Egy olyan telefonáló szájából hangzott el, aki ha akarta, igazán meg tudta keseríteni a szolgálatot teljesítők életét. Évek óta nem jutott eszembe, de most, hogy itt vagyok, sok feledésbe merült emlékem előkerül.

Gy., a ma éjszakai ügyeletes májustól van a szolgálatnál, de már úgy sorolja a hívók alapvető fajtáit és azok tulajdonságait, mintha könyvből olvasná. Ráérünk beszélgetni: egyelőre csak néma és szórakozó hívások futnak be. Amikor kérdezem, honnan veszi ezeket a hívótípusokat, kezembe nyom egy füzetet. Szubolási feladatlap, áll a borítón. A szubolás szó még ismerős: így nevezzük azt az időszakot, amikor a szolgálathoz jelentkező már részt vett az elméleti képzésen, s most beül egy gyakorlott kolléga mellé, hogy az ő felügyelete mellett szerezzen gyakorlati ismereteket. Belelapozok, és azonnal arra gondolok, mennyivel egyszerűbb lett volna annak idején a munka, ha már az én időmben is létezik ez a sorvezető. Milyen lett volna kezdetektől tudni, hogy az állandó hívó nem azonos a krónikussal, s hogy utóbbinak milyen három altípusa van. Amint pontosan tudod, mivel állsz szemben, máris könnyebb megfelelően bánni vele.

– Mi minden lehetséges hibát elkövettünk annak idején – mondja Balázs, akivel kilenc évvel ezelőtt együtt kezdtem, s azóta ő lett az egyesület elnöke. – Éppen azért tudom olyan biztosan, miért van szükség a pontosan lefektetett keretekre.

Önismereti kurzusnak is beillik a telefon mellett eltöltött idő

Drámák a zárt ajtók mögött

Maguk a hívások persze mit sem változtak, némákból még mindig akad például szép számban. Igyekszem felidézni, én mit tettem, amikor senki nem szólt bele a telefonba. Próbáltam szóra bírni, hátha csak nem tud beszélni a problémájáról? Kapcsolatot akar teremteni, csak nem tudja, hogyan? Erotikus lihegés is gyakran előfordul. Ilyenkor az a legjobb, ha az ember szó nélkül leteszi a kagylót, hiszen ha a másik nem kap visszajelzést, hamar elunja. Játszani és játszmázni is csak úgy lehet, ha van hozzá partner.

Megdöbbenek, amikor Gy. elmeséli, hogy eddig a leghosszabb hívása harminc plusz tízperces volt. Amikor én itt dolgoztam, teljesen átlagosnak számítottak a kétórás beszélgetések. Mára úgy tűnik, egyértelművé vált, hogy a drogos lelkisegély-vonal nem alkalmas terápiára. Az a cél, hogy az érintettet minél hatékonyabban irányítsák tovább az arra specializálódott ellátó szervezethez: a drogambulanciákra vagy rehabilitációs intézetekbe. A feladatlap szerint a mai ügyelők azzal is tisztában vannak, hogy mondjuk, mi kell a rehabra való bejutáshoz vagy pontosan milyen lépésekből áll a kórházi kezelés.

A tíz fejezetből csak kettőt töltök ki csont nélkül: pszichológus diplomával a zsebemben, a mentális betegségekben és a drogok területén vagyok naprakész. Ugyanakkor megnyugtató látni, hogy ma egy pszichológiai értelemben laikus ügyelő is sokat tud a pszichés zavarokról és a gyógyszerekről. Pusztán a tabletta formája, színe és a rá írt szöveg alapján meg tudják mondani, milyen panaszra írták fel és mi a szer hatásmechanizmusa. Számtalan esetben fordul elő ugyanis, hogy egy szülő telefonál be, mert a gyerekénél talált valamilyen tablettát, de fogalma sincs, mi az. Legális egyáltalán? S ha igen, mire jó: szorongás csökkentésére vagy alvászavarra, esetleg az ópiátelvonás tüneteinek enyhítésére? Kilenc évvel ezelőtt még internet sem volt, ezért a gyógyszerkönyvet voltam kénytelen bújni, ha egy számomra ismeretlen piruláról érdeklődött nálam valaki.

A Drog Stop valódi értéke mai formájában tud igazán kibontakozni. Krízis esetén nem árt tudni, hogy létezik egy éjjel-nappal, az ország bármely pontjáról és bármilyen vonalról hívható, ingyenes telefonszám, ahol elkapják azt, aki éppen alámerül. Egy lelkisegély vonal végén, pláne éjszaka, olyan kép rajzolódik ki az ember szeme előtt, amit talán sehol máshol nem láthatna. Azok az álarcok és jelmezek, amelyeket oly profi módon viselünk nappal, ilyenkor lehullanak, hogy a maga meztelenségében mutatkozzon meg az emberi boldogtalanság, szenvedés, fájdalom és elkeseredettség. Csak az anonimitás fátyla mögött lehet például olyan abszurd szituációba keveredni, hogy amíg nappal az egyetemi tanárnő fejlődéspszichológia szemináriumára járok, éjjel a fiával beszélgetek a Drog Stopban, aki súlyos mákteás, s akinek a szerhasználatáról az anyjának nincs tudomása.

Mondd meg, mit használsz, megmondom, milyen családból jössz!

Majzik Balázs, a Drog Stop Budapest
Egyesület elnöke

Tizenegy körül Gy-nek befut egy komoly hívása: jellemző módon a hívó srác először a párkapcsolati gondjairól kezd beszélni, s csak azután fordul rá, hogy szokott használni ezt-azt. A Drog Stopnál az a cél, hogy a szerhasználattal kapcsolatos kérdések maradjanak a fókuszban – de hogyan lehet elválasztani a drogokat az életvezetési és párkapcsolati problémáktól? Csak a nagyon naivak, akik nem akarnak szembenézni a saját vagy a hozzátartozójuk valódi gondjaival, szeretik azt hinni, hogy maga az anyag a probléma. A droghasználat mindig csak tünet. Olyannyira, hogy a drog fajtája alapján, meglepő biztonsággal meg lehet mondani a fogyasztónak milyen a családi háttere. Más típusú családból jön, aki a partidrogokhoz nyúl, mint aki a heroinhoz. De persze, sokkal könnyebb azt gondolni, hogy „a gyerekemmel egyébként semmi probléma, csak szegénykém rossz társaságba keveredett“.

Az is eszembe jut, milyen sokat elmond az ügyelőről, hogy jellemzően milyen hívások futnak be hozzá. Önismereti kurzusnak sem utolsó a telefon mellett töltött idő. Először azt hittük, véletlen, hogy egyikünknél feltűnően nagy arányban fordulnak elő olyan telefonálók, akiknek párkapcsolati problémáik vannak, a másiknál meg valahogy mindig az LSD-függők kötnek ki. Aztán idővel letisztult a kép: kiderült, hogy mindenki azokat a hívókat vonzza magához, akiknek a problémája valami módon összefüggésben van az ügyelő személyiségének érzékeny részeivel. Ha mondjuk még nem rendezte a szüleivel való viszonyát, akkor valami rejtélyes oknál fogva neki telefonálnak azok a szülők, akik hasonlóan zavaros viszonyban vannak a gyerekükkel, és nem találják hozzá a kulcsot. Engem jellemző módon olyan nők hívtak gyakran, akik benne ragadtak egészségtelen, zűrös, romboló kapcsolatokban és szerelemnek hitték, ami valójában csak félelem volt. Félelem attól, hogy a szakítással kockázatot és felelősséget kellene vállalniuk a saját boldogságukért. A szerhasználók közül pedig csak az igazán durva eseteket kaptam ki; talán mert sosem tudtam elhinni, hogy vannak az életben reménytelen helyzetek.

Elment…

Zsoltnak hívták, pár hónappal korábban állt le a heroinról, s mindig olyankor hívott, amikor öngyilkossági késztetést érzett. Nem tudtam elfogadni, hogy feladta, hogy nem talál értelmet az életében. Néhány beszélgetés után meglátogattam, pedig a személyes kapcsolatfelvétel (legalábbis ebben a formában) a szolgálatnál tiltva volt. De úgy éreztem, át tudok neki adni annyit a saját erőmből, ami életben tartja. „Ha kicsit segítek, az kicsit jó, ha kicsit többet, az kicsit még jobb” – gondoltam akkor én. Hónapokon át látogattam heti egy-két alkalommal, s közben kiderült, hogy a dolog nem így működik. Nem tudott erőt meríteni az enyémből, sőt egyre inkább csak rám támaszkodott. Pár hónappal azután, hogy megszakítottuk a kapcsolatot, az édesanyja felhívott. Elmesélte, hogy a fia még búcsúlevelet is hagyott, ami így kezdődött: „Végre sikerült…”