Írni, olvasni, számolni – Hogyan tanuljanak a kicsik?

Maradjanak kíváncsiak!

A terem hátsó fele igazi gyerekparadicsom: párnák, társasjátékok, színes figurák, plüssállatok, vidám fotók.

Horváth Judit, az 1. b-sek helyettes osztályfőnöke Törökbálinton

– Az első két hónapot itt töltöttük – mutatja Horváth Judit, az 1. b-sek helyettes osztályfőnöke Törökbálinton, abban az iskolában, ahol a Zsolnai József által kidolgozott pedagógia alapján oktatják a gyerekeket. Értékközvetítés és készségfejlesztés – ezek állnak a középpontban, most éppen az tanulják a kicsik, hogyan is kell bemutatkozniuk. Az iskola ugyanis fontosnak tartja az illem, és az alapvető társadalmi normák elsajátíttatását. Hogy még mit, arra álljanak itt a tanrendjükben szereplő órák: matematika, anyanyelv, ének-zene, embertan, vizuális kultúra, környezetismeret, furulya, barkácsolás, testnevelés, szabadidő. A szabadidő napi másfél órájában mindenki abba a tevékenységbe kapcsolódik be, amelyhez kedve van, mehet a könyvtárba, számítógépezhet, levegőzhet, táncolhat, kézműveskedhet.

– Úgy tanítunk, hogy hagyjuk: a gyerekek megőrizhessék az egyéniségüket – mondja Judit, akinél nem probléma, ha a gyerekek tegezik véletlenül; éppúgy, mint az osztályfőnököt, Dudits Krisztinát. – Nem idomított kiskatonákat nevelünk belőlük. Ha kell, óra közben is felállhatnak, mozoghatnak, nem muszáj végig ülniük. Ráérnek még arra, fokozatosan kell hozzászokniuk. Egyedül az önálló feladatoknál kell csöndben maradniuk.

Dudits Krisztina

Így már rögtön érthető az állandó kis alapzaj, amely az osztályba érkezőt fogadja.

A képességfejlesztés során a gyerekek gyakran dolgoznak csoportban, aki jól halad, önálló feladatot kap. Az írás, olvasás, fogalmazás nincs elkülönítve, mindig az kerül előtérbe, ami több gyakorlást igényel. A lényeg, hogy a tanév végére mindenki írjon és olvasson. A lemaradókkal való különfoglalkozás szintén az órarend része, tehát a pedagógus rendes és nem pluszfeladata. Házi feladat nincs, csak hétvégére egy kis ismétlés. Igaz, a közös munka csak délután háromkor ér véget.

– Azt szeretem, amikor bemutathatom a könyveimet – meséli lelkesen az egyik kisfiú, aki nemrég a dinoszauruszokról tartott kiselőadást.

– És amikor Kriszta néni mindenfélét kivesz a műemberből?! – fintorog egy kislány, de mielőtt bárki azt hinné, hogy anatómiát tanulnak az elsősök, tisztázzuk: a belső szervekkel és a betegségekkel foglalkoztak akkor éppen, arról tanultak, mit, mivel lehet gyógyítani, például, hogy miért jó a sok citrom, ha valaki náthás. Az értékközvetítő és képességfejlesztő program lényege ugyanis nem az ismeretek mennyisége, hanem, hogy ebben a fogékony életkorban a gyerekek érdeklődését felkeltsék az ismeretek, a tudás iránt, és feltárják, ki, miben tehetséges.

Saját feladat, saját tempóban

Máté és Milán a szőnyegen ül, egymással szemben. Máté egy papírlapot emel maga elé, Milánnak el kell szótagolni a rajta lévő szavakat. A lap hátoldalán, tehát Máté felé, a szavak elválasztva láthatóak. A srácok felváltva szótagolnak, a hibátlanul megoldott lapokat és a hibásakat különteszik. Aki elvéti az egyiket, szemmel láthatóan nem érzi vesztesnek magát.

Máté és Milán

A budapesti Batthyány Lajos Általános Iskola Montessori-módszerrel tanuló másodikosai a folyosói csengőt meg sem hallják, tudják jól, hogy ők más időszámítás szerint dolgoznak. A napot beszélgetőkörrel kezdik, olyankor lehet megtárgyalni, kivel, mi történt tegnap óta, ki látott reggel az iskola felé jövet balesetet, ki volt a kórházban meglátogatni a beteg nagymamát. Az apró és a nagyon fontos dolgok így válnak mindannyiuk életének részeivé.

Ezután jön a „munkálkodás”, amelynek lényege, hogy mindenki azzal foglalkozik, ami a fejlődését szolgálja az adott, tehát magyar és matematikai blokkon belül. Vagyis szinte mindenki mást csinál. Egy kislánynak azt mondta Éva néni, hogy írjon négyet-négyet a kijelentő, a kérdő, a felszólító, felkiáltó és az óhajtó mondatból. Egy másik leányka ugyanígy, csak ő kap egy képet, ahhoz kell igazgatnia a mondatokat. A fiúk szótagolnak, egy másik páros egy másik szőnyegen az ábécét gyakorolja. Hárman Az okos lány című mese előadására készülnek, egy másik trió bábukat kapott, és ugyancsak mondatokat kell írniuk a bábuk számára, amiből szöveg, majd előadás kerekedik.

Jávor Júlia

A padok nincsenek sorokba rendezve, a terem szélén pedig polcok sorakoznak, rajtuk eszközök sokasága. A két tanítónő, Kovács Éva és Jávor Júlia a munka jelentős részét nem most, hanem akkor végzi, amikor kitalálja és elkészíti a szótagolós lapokat, a szavakat rejtő borítékcsomagokat, amikor mágneskorongra szavakat, műveleteket ír, feladatlapot készít. A kint lévő eszközök mindig a tanultakhoz illeszkednek, ötletesek, nagyon játékosak. Néha a pedagógus mondja meg, ki, mivel foglalkozzon, hiszen ő tudja, melyik gyereknek mire van éppen szüksége. A tanítók itt nem állnak mindig a gyerekek előtt, leülnek a szőnyegre, figyelni a páros munkát, odahajolnak az egyik munka fölé, leülnek egy székre, és meghallgatják, melyik gyereknek hogyan sikerült a feladatlap. Ügyes voltál. Nagyon jó, most írd meg a mondatokat. Az az egy hiba nem baj, csak így tovább – ilyeneket mondanak némi simogatás, kedveskedés kíséretében.

– Minden nap négyig vagyunk, házi feladat tehát nincs – magyarázza Év,a és mutatja a kis csengőt, amelyet halkan megrázva jelzik egy-egy blokk végét vagy valami fontos, mindenkire vonatkozó információt. – A gyerekek a feladataikat maguk ellenőrzik, az értékelés pedig egyenként és leginkább szóban történik. Ez persze sok időt igényel, de megéri. Kevesebb a kudarc, mindenki a saját tempójában haladhat.

Kovács Éva

A péntek művészeti nap, de egyébként is sok az ének, a zenehallgatás, a rajz, a múzeumi látogatás. És a verstanulás!

Első félévben tizenegy verset tanultak meg, most kilencet terveztünk – mondja Éva. Aki megtanult egy verset, jelentkezik, és felmondja. Így a gyerek maga tartja számon a feladatát, feladattudata belülről erősödik.

Azok a gyerekek, akik elsőként tanultak e módszer szerint Évánál és Júliánál, most másodikos gimnazisták. Jó iskolákba járnak, helytállnak derekasan, tájékozottságuk kimagasló.

Nagy előnye ennek a módszernek, hogy itt nincs pauza. Aki elkészült a feladatával, nem kell várnia a többiekre, máris újat kaphat. Az egyéni tempó miatt kevesebb a kudarc, a hibák kijavítása sokkal természetesebb. Nem jellemző a verseny, bár ez nem minden gyereknek előny, van, akit a versenyhelyzet motivál. Itt nem kell negyvenöt percig ülni, aki kész, visszarakja az eszközét a polcra, a következővel már a szőnyegre ül, közben almát ehet, kimehet a mosdóba. Nincs káosz, nincs zaj, imponáló fegyelemmel dolgoznak, egyetlen erre figyelmeztető jelzést sem kell adnia Évának vagy Júliának.

„Csoportosult” önállóság

– Tanító néninek tisztelettel jelentem…

Hetesek még mindig vannak. A padok katonás rendje azonban felbomlott, és a tanterem is napsárga színben pompázik a székesfehérvári Hétvezér Téri Általános Iskola 3. a osztályában.

– Igen, tudom, Réka Pöttyös Panniként fekszik otthon, bárányhimlős – mosolyog Kovácsné Bognár Ildikó osztályfőnök. A magyar, a környezetismeret és a testnevelés tartozik hozzá. A matekot, a rajzot és az éneket Galsi Györgyné tanítja. – Meséljetek a hétvégi matekversenyről!

A Zrínyi Ilona Matematikaverseny megyei fordulójára most először nevezhettek a szakkörösök. Ez itt szinte kötelező hagyomány, hisz az iskola felső tagozattól lehetőséget nyújt az emelt szintű matematikai képzésre. A gyerekek egyértelműen nehéznek találták a feladatokat.

– Talán Olivérnek és Csanádnak lesz esélye! – Az osztálytársak, úgy tűnik, tisztában vannak egymás képességeivel.

Magyarórával kezdünk. A hat csoport „felolvasója” a virágok szaporodásáról olvas társainak. A csapatok beragasztják az Ildikó által készített feladatlapot a „kincses füzetbe”, és közösen keresik a válaszokat. A „kapusok” lelkiismeretesen ügyelnek arra, hogy mindenki szót kapjon, az „íródeákok” pedig szorgalmasan körmölnek. A „csendfelelősök” néha maguk is elfeledkeznek feladatukról, ilyenkor a tanító néni csitítja a zajosabbakat. Kérésre bárhol segít, egyébként a háttérbe húzódva figyel.

A németóra tánc közben sokkal izgalmasabb

– A gyerekek unják, ha csak én magyarázok. Muszáj, hogy aktívabbak, problémamegoldóbbak legyenek. Ezért a klasszikus tartalom mellett nagy hangsúlyt fektetünk az egyéni készségek formálására, új módszerek kipróbálására. Ez több háttérmunkát, készülést, feladatlap-gyártást jelent (nem egy, de ötfélét, ha kell!), itt azonban már csak figyeljük az órát. A gyerekek maguk ismerkednek mindennel, sokkal jobban élvezik a munkát, kritikusabbak. Harmadikban az önálló tanulás és a véleményformálás megerősítése, a lényeg kiemelése a cél. A mai óra is erre épül.

A gyerekek közösen szavaznak arról, hogy a megtanult anyagról rajzot vagy fogalomtérképet készítsenek-e, és csak az egyenlő arány indokolja a „felsőbb” döntést. A rajzolást sem a szünet, sem a környezetismeret óra miatt nem hajlandók abbahagyni, így kicsit módosul a napirend. A kész művek kiállítása után értékelhetik is aznapi munkájukat. Ildikó néni azt kéri, tisztelettel és inkább dicsérettel éljenek, legfeljebb okos bírálattal. Ahogy szokták.

“Az a legjobb benne, hogy folyamatosan tanulok tőlük én is.”

– A feladatok kicsit nehezek voltak, de együtt dolgoztunk mindenen. és végül rájöttünk!

– Most Attila is segített, és elmondta a véleményét, ami nagyon jó volt!

– Egyszer-kétszer hangosabbak voltunk, mert vitáztunk a feladatokon. Soma szinte diktálta a feladatokat, de mi sem hagytuk magunkat, és igyekeztünk hozzászólni.

„Osszunk, osszunk, osszunk, Erika néni!” A matekóra így kezdődik. Az osztás azonban még elmarad, hisz alaposan át kell beszélni a hétvégi versenyt, utána pedig a szorzást gyakorolni, a témazáróra. Emiatt most nem jut idő játékra, és a hagyományosabb óra fegyelme láthatóan nehezére esik mindenkinek. A rajzóra bőven kárpótolja őket, nem beszélve a németóra rock and rolljáról. Aranyné Szóka Rita a zene segítségével a testrészeket tanítja németül, most még nem baj, ha a tánc a szöveg rovására megy. Bőven van idő az alapozásra.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Túró a tortába! » • Az írófeleség tükörképe az író férjnek » • Családbarát munkahely, részmunkaidő, távmunka » • Müller Péter: mi is az az ezotéria? » • Az első híradós ma már mama » • Vigyázat, támadnak a pollenek! » • D. Tóth Kriszta: Férfitársam »