Aktuális

Szerelem helyett csak szeretet?

28 éves nő vagyok, párommal vadházasságban élek hét éve. Van két pici gyermekünk. A napokban a tudtomra adta a párom, hogy nem szerelmes belém, sőt nem is volt soha. Úgy érzem, ezzel elárulta a kapcsolatunkat!

Kedves Soma!

Segíts, kérlek!!! 28 éves nő vagyok, két kapcsolat volt eddig az életemben, ahol szerettem és szeretve lettem. Jelenleg a harmadik párommal élek vadházasságban, idestova hét éve. Két apró gyermekünk van, egy kétéves és egy féléves baba. A napokban a tudtomra adta a párom, hogy nem szerelmes belém – nem is volt soha –, egyszerűen csak szeret. Elmondása szerint az életben csak egy szerelem létezik, több nem!

Ezek szerint a szerelmet az első hosszú kapcsolatában hagyta? Az exe lapátra tette, én a második vagyok a sorban. Bár nem mondja ki, így érzem. Én szerelemmel szeretem még most is! Úgy gondolom, ezzel elárult engem, a kapcsolatunkat, a múltunkat, a jelenünket, a jövőnket is!

Nekem miért nem jut szerelem?

Köszönettel: Lisa

Tipp: Somának a következő címre írhattok: soma@nlcafe.hu

 

Kedves Lisa!

Ez bizony nem volt sem okos, sem barátságos dolog a férjed részéről. Megértem, hogy felkavart a dolog. De ha ő nem volt okos, legalább te legyél az!
Amit ő mond, hogy csak egy nagy szerelem létezik, nem azt jelenti, hogy ez így is van. Ő valószínűleg még mindig nem dolgozta fel teljesen azt, hogy „lapátra tették” (ahogy te írtad). Olyan igazi nagy szerelem valóban nem sok adódik az életben, de nagy átlagban egypárat azért átélünk. Egészen más a gyermekkori, kamaszkori szerelem, az érett felnőtt vagy az idős ember szerelme.
Ami most nagyon fontos lenne: megértetni a pároddal azt, hogy mindaddig nem lehet kiteljesedett, boldog családi életetek, amíg ő minden sérelmét, fájdalmát és az előző nőt totálisan el nem engedte! Addig nem tud egész lényével a jelenben lenni, addig nem tud téged boldoggá tenni. Sőt már az is tudományosan bizonyított tény, hogy a gyerekek személyiségének fejlődésében nagyon meghatározó a szülők egymáshoz való viszonya. Ha azt hiszi a párod, hogy attól, mert ő magában tart dolgokat vagy elfojt érzéseket (hiszen ez az ő „magánügye”), az nem érinti a családot, nagyon téved! Minden átrezeg a másikba, beléd és a gyerekekbe is. Egy bizonyos szinten nincsenek titkok! Tudom, ez félelmetesen hangzik, de tudomásul kell venni, hogy az az ember, akivel gyermeket vállalunk, azzal örökre össze leszünk kötve, bármi is történjen.

Szerelem… persze, csodálatos érzés. Egyben nagy vakság és illúzió is, ráadásul igen hamar elmúlik. Micsoda szánalmas rabság állandóan szerelem után epekedni ahelyett, hogy a jelenben megélnénk a teljességet! Ehelyett különféle hiányokat gyártunk magunknak. Ő is, ahelyett, hogy élete legboldogabb szakaszát megélné, hiszen szerető felesége, egészséges gyermekei vannak. (Istenem, milyen sorsok vannak a világban, nem is sejti, milyen ajándékot kapott az élettől.) Ehelyett ostoba és gyermeteg módon a múltban dagonyázik.
A szerelem tombolása, a kémiai anyagok egymásra hatásának őrülete egy-két év alatt elmúlik. (A szerelem kémiai alapja: a dopamin-, a PEA /fenil-etil-amin/- és az oxitocinkoktél.) Sokan nagyon buta módon azt gondolják, hogy csakis ez számít szerelemnek, és hogy ezek a boldogságot okozó kémiai anyagok csak egy új kapcsolat hatására jelenhetnek meg a szervezetünkben. Emiatt aztán képesek kiszállni a kapcsolatukból, avagy valamilyen illúzió kergetése miatt nem becsülik kellőképpen azt. A létezésbe való szerelem az, ami örök és erőt adó. Párod szerelme mellett gondolj erre, adjon neked erőt az, hogy élvezed az élet adta millió gyönyörűséget! Ne keserítsd meg az életedet senki miatt! Ő csak fecseg most, azt sem tudja, mit beszél! Ha most azt mondanád neki: – Szervusz, drágám, le is út, fel is út, a viszontlátásra – nyugodj meg, azonnal rádöbbenne, mit jelentesz neki! Sokunkban ott van ez a hiba, hogy ami az életünkben elérhető távolságra van, az nem olyan becses. Abban a pillanatban, ahogy megérzi az erődet, sokkal vonzóbbá válsz. Ha nem a szerelméért kuncsorgó, összetört asszony leszel, hanem az életét élni és élvezni tudó erős nő, meg fog nőni a respekted. Ez a férfi a gyermekeid apja, bármi is volt vagy lesz, mindig te leszel a legfontosabb nő (az anyján kívül) az életében! Bizonyos szempontból azt kell, hogy mondjam, az, aki ilyet mond a gyermekei anyjának, nem teljesen érett ember. De a szeretetnek ezen felül kell emelkednie. Neked pedig segíthet az a helyzet, amikor megmutathatod a nagyvonalúságod, és az, amit Pál apostol írt a korinthusbeliekhez: „A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, mindent remél és soha el nem fogy.” Ha kellőképpen türelmes és bölcs vagy, rá fog ébredni, hogy létezik sokkal mélyebb szeretet és szerelem, mint amellyel eddig találkozott.
Szerintem mondd el neki, hogy mit érzel. Vezesd rá, hogy ő mit élne meg hasonló helyzetben! Egy fiatal nőnek igenis szüksége van arra is, hogy érezze, mennyire fontos a férfinak. Hogy megélje azt, hogy vágynak rá (sőt az a férfi rá vágyik), különben nem lehet boldog, kiteljesedett nő. Mondd el neki, hogyha azt szeretné, hogy a családja boldog legyen mellette, akkor gondolja át a dolgokat, és tegyen is a közös jövőtökért! Igenis, ha akarjuk, el lehet engedni azt, aki a boldogságunk megélésének útjában áll! Oldassa magát kineziológussal (ez neked is ajánlom), és menjetek el külön vagy együtt Hellinger-terápiára. Ha te elmész, akkor azzal a férjeden is tudsz segíteni, helyére rakva a benne levő zavart.

Hellinger egyébként azt mondja, hogy a párkapcsolat elsőbbséget élvez a szülői szereppel szemben. Tehát a gyerekek akkor lesznek boldogok, ha a szüleik kölcsönösen szeretik bennük egymást. Akkor a legboldogabbak, ha párként tapasztalják meg a szüleiket. A házasságról pedig a következőket gondolja: „A párkapcsolatoknak van egy belső irányuk. Egy idő után állandóságot és tartósságot követelnek. Például egy olyan végérvényes döntéssel, mint a házasság. Váljon egészen világossá: egy pár vagyunk. Ha a felek ezt halogatják, azt mondják a másiknak: várok még egy jobbra. Ezzel pedig megbántják egymást. Ezért futnak zátonyra többnyire ezek a hosszú kapcsolatok. A »viszonyom van veled« ebben az esetben azt jelenti: »nem vagy elég jó«. A »feleségül veszlek/hozzád megyek feleségül« ezzel szemben azt, hogy »te vagy számomra az igazi«” (Johannes Neuhäuser: Mitől működik a szerelem? Bert Hellinger párterápiája).
Szóval a vadházasság szót nem kell idézőjelbe tenni, ugyanis a házasság sokkal fontosabb, meghatározóbb dolog, mint azt sokan gondolják. Mi már hét és fél éve voltunk együtt, amikor megházasodtunk. (Nem a férjemen múlt, ő már várandósan el akart venni.) Négy és fél és hatévesek voltak a gyerekeink, és az esküvő után éreztem, hogy a kapcsolatunk egy szinttel feljebb lépett. A tietek is feljebb léphet. De előtte fel kell nyitni a férjed szemét. Hatalmas türelemmel, szeretettel, megértéssel, és úgy, hogy közben megtartsd magad! Kemény menet, de megéri végigcsinálni. Hét év után sok kapcsolatban rezeg a léc, de jogos a mondás, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Ez a párkapcsolatokra is vonatkozik. Át fogja ő még idővel értékelni ezt az ostobán kiejtett mondatát! Azt tapasztaltam, hogy az esetek nagy többségében a nőn, a nő bölcsességén múlik, hogy együtt marad-e a család.

A párod azzal, hogy téged bánt, valójában magát is bántja. Ennyi év és két kisgyerek után elvétve létezik olyan kapcsolat, ahol mindkét fél „szerelmes” – ha itt a szerelem szón a fent említett kémiai vonzalmat értjük. Ehelyett szeretni szokták egymást az emberek, és ez az egyre mélyülő szeretet értékében sokkal több, mint a rövid ideig tartó, égető lángolás. De vajon miért bántott meg? Lehet, hogy azt választotta, hogy inkább magára haragszik amiatt, mert megbántott, mint hogy szembe merjen nézni azzal, hogy vágyakozik valami újra?
Ezzel kapcsolatban pedig ezt írja Hellinger: „Mi annyira borzasztó abban, ha valakinek viszonya van mással? Mi sérül ilyenkor tulajdonképpen? Az ártatlan ilyenkor néha úgy viselkedik, mintha joga lenne örökre maga mellett tartani a másikat. Ez túlzott elvárás. Ahelyett, hogy megpróbálná a szeretetével megnyerni magának a másikat, üldözi őt. És még ezek után vissza kellene jönnie a másiknak? Akkor már nem tud. Mélyen tisztelem a hűséget, de nem az ilyet. A hűség a szeretetből kell, hogy fakadjon. Talán megjelenik az az elvárás, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki számodra jelenthet valamit. De sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor más fontos emberekkel is találkozunk. Ilyenkor a másik félnek nincs joga emiatt üldözni a másikat. Tiszteletben kell tartania ezt úgy, ahogy van, akkor talán találhatnak egy mindenki számára jó megoldást. Ez a kedvező fordulat azonban csak a szeretet révén történhet meg.”

Nos, te most egy komoly próbáját kaptad a bölcsességed és szereteted megmutatásának! És ha már ennyit idézgettem, akkor még egy keveset. Ezt az imát Mexikóban találtam, ott San Judas Tadeónak tulajdonítják, itt Európában Assisi Szent Ferencnek: „Add, Uram, hogy ne azt várjam el, hogy engem szeressenek, hanem hogy én képes legyek szeretni. Hogy ne azt várjam, hogy engem értsenek meg, hanem képes legyek én megérteni másokat!” (részlet). Gondolj bele, micsoda belső szabadság lehet ez!

Minden jót: Soma Mamagésa

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu
Bővebb információért kattints ide! »

 

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top