Oláh Ibolya: „Meg szeretnék állapodni!”

Sok minden történt, történik mostanában Oláh Ibolyával, épp csak túl van egy musicalbemutatón és egy filmforgatáson, s máris új feladatok várják. Mi azonban arra voltunk kíváncsiak, mindeközben ő hogyan érzi magát. Olyasvalakit kértünk fel, beszélgessen vele, aki nagyon jól ismeri, és nagyon szereti őt. Ibolya egykori otthona, a tiszadobi gyermekváros vezetője, Illésné Áncsán Aranka – Anyácska – ír a legutóbb együtt töltött napjukról.

 

 

Már megint csörög. Fel kellene kelni. Istenem, milyen nap van ma? Hajnal van, miért csörög ez ilyen korán? Mit kell ma csinálnom? Jaj, felverem az egész családot, elmélkedem, ahelyett, hogy kikapcsolnám a vekkert. Na, akkor kezdjük az elején! Ma nem az új gyerekotthonban pakolunk, értekezlet és rendezvény sincs, a megyeházára sem kell mennem. De az biztos, hogy ma is rohanás lesz… Csak tudnám, hogy hová. Persze, ma veled találkozom, Ibolya! Milyen érdekes, néhány éve, mikor először hallottalak énekelni, ugyanúgy csengett a hangod zenei kíséret nélkül, mint néhány hete a Margitszigeten, az Aida bemutatóján. Csak akkor néhány állami gondozott gyermek hallgatta lélegzet-visszafojtva, most pedig közel háromezer ember. Igaz, a hatás ugyanaz volt. Mennyi minden történt azóta!

A nagy hőség után valódi felüdülés a kora reggeli friss levegő. Hajnalban Tiszadob is mintha még elbűvölőbb lenne. Csönd van. Csak a madarak hallatják hangjukat, és egy gyenge szellő borzolja a Tisza vizét. Ezt a fantasztikus nyár végi illatot kellene elvinnem neked!

Régen beszélgettünk már egy jót, épp ideje lesz találkozni. A vonat a Keleti pályaudvarra érkezik. Te ügyes vagy, már leparkoltál a Hősök terén, mire én felérek. Dolgunk van, találkozunk egy újságíróval és egy fotóssal. Azért egy tojásrántotta és egy kávé még belefér az időbe. Épp csak szót tudunk váltani, ahogy az elmúlt hónapokban máskor is. Gondoltam, a vonat indulásáig alig lesz időnk beszélgetni! Aztán, szerencsére, másképp történt:
– Ó, anya, ne vonatozz, hazaviszlek kocsival. Legalább beszélgetünk egy kicsit! – ajánlottad.

– Kicsit meg vagy gyötörve, fáradtnak látszol! Nagyon büszke vagyok rád, hogy ilyen keményen dolgoztál hónapokig!

– Én sem gondoltam az első hetekben, hogy végig tudom csinálni! Színházi bemutatóra próbálni és filmet forgatni egyszerre, már látom, hogy nagy bátorság volt elvállalni. Kár, hogy összecsúszott időben a két munka. Amikor Szurdi Miklós felkért az Aida címszerepére, már alá volt írva a filmes szerződés. Az eredeti

Hallgass bele, hogyan énekli Ibolya az Aida című musical címszerepét (a képminőség nem túl jó, de Ibolya hangja mindent kárpótol )

terv alapján a két feladat egymás után következett volna, ezért mertem bevállalni. Ráadásul mindkét dologtól nagyon tartottam. Nem vagyok színész, még csak bele sem kóstoltam korábban a színészetbe. Nagyon féltem, hogy nem tudok megfelelni az elvárásoknak. A Casting című film szerződését sokáig alá sem írtam. Az győzött meg, hogy az egyik főszereplő, Kern András és a film producere, Losonczi Gábor, továbbá a rendező, Tímár Péter is biztatott a próbafelvételek után. Gondoltam, ők már csak tudják a látottak alapján, hogy képes leszek-e megcsinálni.

– Tudod, fantasztikus érzés volt ott ülni háromezer emberrel együtt a Margitszigeten az Aida bemutatóján! Ismersz, mindig agyonizgulom magam a fellépéseiden. Most azonban ez a félsz az első néhány mondatod után megszűnt. Láttam rajtad, meg persze tudtam is, hogy rengeteget dolgoztál ezen a szerepen. Meglepett, hogy a prózai részek is jól mentek.

– Beleszerettem ebbe a darabba! A dalok gyönyörűek, a történet igazán nekem való. Annyira vágyom arra, hogy ilyen csodálatos érzéseket élhessek meg, mint amilyeneket Aida! Ebben a musicalben elmondhattam, elénekelhettem a leggyönyörűbb érzéseket! Már meséltem neked, hogy sokszor a próbákon is kicsordult a könnyem éneklés közben. Így érdemes élni, így érdemes szeretni és meghalni is, mint Aida!






– Nagyszerű, ha az ember ilyen érzékeny tud lenni a világ rezdüléseire! De ne feledd, ugyanakkor sérülékennyé és kiszolgáltatottá is tesz! Te nem tudod magad megjátszani. Amit érzel, azt látja az ember a szemedben. Ebben a szerepben nem azért vagy jó, mert ügyes színész vagy, hanem azért, mert elhiszed, hogy Aida vagy, és azt teszed és úgy, ahogyan azt ő tenné. Ugyanakkor nem mindenki és nem minden esetben örül az őszinteségnek. Időnként fájdalmat okozol másoknak, és sokszor szerzel haragosokat. Amikor elköltöztél Székesfehérvárra a próbák miatt, először gondoltam azt, hogy most jó helyen leszel. Voltunk ott néhányszor a színházban, ahol ősztől játsszátok majd az Aidát, és mindig úgy éreztem, hogy nagyon kellemes ott a légkör. Ez a munka igazi csapatmunka volt. Neked pedig szükséged van egy jó közösségre.

– Igen, ez így van, de mint mindenütt, itt is megszenvedtem az első napokat. Emlékszel, hányszor mondtam azt az első héten, hogy nem fog menni, hazamegyek.

– Bizony, folyt is időnként a hátamon a verejték egy-egy telefonbeszélgetés alatt. De tudtam, hogy csak egy hetet kell kihúzni, utána megy majd minden, mint a karikacsapás.

– Székesfehérvár igazán klassz hely! Szeretem, hogy olyan sajátos hangulata van a városnak. Szeretek sétálni az ódon házak között. Minden olyan rendben van tartva. Bármerre járok, mindenütt találok valami szépséget. Az emberek is nagyon kedvesek. Odaköszönnek, megkérdezik, hogy mi újság.


– Biztos voltam benne, hogy sok mindent megtanulsz majd a színházban! Korábban úgy láttam, hogy nem tudod kellőképpen tisztelni a színpadot…

Anyácska teljes írását a Nők Lapja szeptember 12-én megjelenő, 37-es számában olvashatod. Oláh Ibolya:  „Gyermekkoromban egyik otthonból vittek a másikba. Soha nem éreztem magam biztonságban. Több mint tíz helyen éltem tizennyolc éves koromig. Most bízom benne, hogy megtaláltam az otthonom ”

 

 

Még több az e heti Nők Lapjából: • Nyári karácsony Ózdon »  • Oláh Ibolyával mentora, Anyácska beszélget » • Verhetetlen tízóraik! » • Mentsük meg a férfiakat! » • 10 őszi sminktipp » • Exkluzív interjú John Travoltával » • Miss Tökéletesek » • Szeptemberi pénztárcafrász »