nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Aktuális
Társkeresés 50 felett

Társkeresés 50 felett

50 évesen, egyedülállóként nem tudom, hogyan kezdjek neki a társkeresésnek. Próbálkoztam hirdetéssel, de vagy házas férfiak figyelnek fel rám, vagy a gyerekem lehetne a jelentkezõ. Ebbõl én nem kérek – de akkor hogyan tovább?
Avatar
Soma
f Ajánlom

Kedves Soma!

Itt állok 50 évesen, egyedülállóként, és nem tudom, hogyan kezdjek neki a társkeresésnek. Közel 14 évnyi házasság után 1992-ben váltam el, azóta tulajdonképpen egyedül élek. Először nagyon élveztem a szabadságot, hogy nem kell elszámolni senkinek sem az időmmel, oda megyek, azzal, akkor, amikor akarok stb. Néhány évvel ezelőtt kezdtem érezni, hogy szükségem lenne egy társra. Voltak rövidebb-hosszabb kapcsolataim (igaz, az is csak kettő, ami valamit is számított), de nem bizonyult egy sem véglegesnek.

Igaz, elég „nehéz” természettel áldott meg a sors. Először is egy kívülálló azt mondja, hogy nagyon megközelíthetetlen, távolságtartó ember benyomását keltem. Aki megismer, az tudja, hogy nem ilyen vagyok, de hát ugye addig valahogy el kellene jutni. Ismerőseimnek elmondják, hogy jó megjelenésű, csinos nő vagyok, és itt jön a de…

Most azonban tényleg eljutottam oda, hogy elkezdjek társat keresni. Próbálkoztam hirdetéssel: itt olyanok válaszoltak, akik vagy a gyerekeim, vagy a nagyapáim lehetnének. Érdekes módon a házas, illetve kapcsolatban élő férfiak felfigyelnek rám, és keresik a társaságomat, de ebből nem kérek.

Mit kellene tennem, hogy elfogadjanak, hogyan kezdjek hozzá, hogy életem nagy vágya teljesüljön, és találjak egy számomra ideális társat? Biztosan van olyan javaslatod, amely járható út a számomra. Válaszod várva, és segítséged előre is megköszönve, Vali.

Kedves Vali!

Én a következőket javaslom: először is gondold végig, hogy nemcsak a felszínen, hanem tényleg, igazából, lelked mélyén is, valóban társra vágysz? Ami – nyilvánvalóan tudod – azt is jelenti, hogy alkalmazkodsz, bizonyos esetekben kompromisszumot kötsz. Csakúgy, mint mindenki, aki partnerviszonyban él. A szeretet nagyon magas szintű elfogadás. De legelőször ezt magaddal szemben érdemes végigjárnod. Magadat kell elfogadnod. Szeretni magad a nehéz természeteddel együtt. Bár az, hogy „megközelíthetetlen, távolságtartó ember benyomását kelted”, jelentheti azt is, hogy introvertált, azaz befelé forduló típus vagy. Szerintem legalább olyan sokan kedvelik ezt a karaktert, mint az extravertáltat (azaz kifelé fordulót, amire gyakran hibásan azt mondják, hogy extrovertált…). Szóval az introvertációd önmagában nagyon sok férfi számára vonzó is lehet, hiszen egy ilyen nő sokkal titokzatosabb, olyan, akiért dolgozni, küzdeni kell, ami a férfinak mégiscsak a vérében van.

Általános érvényű tapasztalat, hogy ha valaki görcsösen akar valamit, miközben szorong és kesereg, az bizony szinte tuti, hogy nem jön be. De hát te 50 éves, bölcs nőként biztos nem ezt teszed. Nagyon fontos, hogy azon legyél, hogy élvezd az életedet! Férfivel vagy a nélkül, de vedd észre, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű örömforrás van mindannyiunk életében. Vagyis konkrétan keresd meg mindazt a helyzetet, cselekvést, elfoglaltságot, ami téged tölt, lazít, boldogít.

Úszás, jógázás, kerámiázás, hastánc, biciklizés, kirándulás, kiállításokra, koncertekre, moziba járás, főzőcskézés a barátaidnak, virágok gondozása stb., te tudod, mit szeretsz. No meg keress újabb és újabb örömöket, szokásokat. Introvertált emberként bizonyára fejlesztené személyiségedet, ha új dolgok felé nyitnál! Ha azt szeretnéd, hogy változás jöjjön az életedbe, kezdj el te is változni! Ahelyett, hogy azon kattogsz, hogy mikor jön már a társ, kösd le magad új örömökkel. Hagyd, hogy nyíljál, hogy beszippantson az új út varázsa. Az a megérzésem, hogy neked a nyitást, az újra, másra való nyitni tudást lenne érdemes megélned. Csak nyerhetsz vele!

Az, hogy csak „házas, illetve kapcsolatban élő férfiak felfigyelnek rád, és keresik a társaságodat” eszembe juttatta annak az asszonynak a sorsát, akit még tavaly az első Hellinger-terápiámon ismertem meg. (Többször írtam már a módszerről, könyveket, site-ot is ajánlottam.) A családjában olyan tragédia volt, ami miatt ő szépen „bekódolta” a tudatalattijába, hogy a problémák elkerülése végett jobb, ha nem megy soha férjhez. És hiába volt szép, csinos, intelligens, nőies, a tudatalatti félelmek, a családi mintában való negatív lenyomatok leblokkolták azt, hogy kompetens partnert vonzzon be. Én őszintén mindenkinek ajánlom ezt a módszert, hiszen nincs olyan család, ahol ne lett volna tragédia, vagy egyszerűen „csak” szeretetlenség. (Ez utóbbi minden probléma forrása.)

Az önismeret az életünk végéig tartó nagyon izgalmas folyamat. És ebbe mindenképpen beletartozik a saját, vagyis személyes tudatalattink részleteinek feltárása is. Azért mondom, hogy részleteinek, mert nem hiszem azt, hogy megismerhető a teljes személyes tudatalatti, ráadásul nem is kontrollálható a még felfedezetlen terület, legfőképpen pedig bele is őrülnénk, ha hirtelen bepillantást nyerhetnénk saját magunkba. A túl korán jött vagy túl sok információ éppúgy torzít, mint amikor valaki már érett lenne egy bizonyos tudásra, de valamiért nem kapja meg. (Az ilyen emberek szoktak pl. evésmániában szenvedni. A szeretet- és információéhség ugyanis „visszahullik” a testbe, és a fizikai éhség szintjén manifesztálódik.)

No de kicsit elkalandoztam. A lényeg, ha éberek vagyunk, úgyis annyi információ jön föl a tudatalattiból, amit el is bírunk. Szóval kérdésedre a válasz, hogy miért házas férfiakat vonzol be, a tudatalattidban van. Hogy ide eljuss, az általam ismert legjobb módszerek erre a már ajánlott Hellinger-terápia, az oly
sokszor ajánlott kineziológia, a transzlégzés és a meditáció. Ugyanis – és ezt
is már sokszor írtam – hogy nemcsak a „kérjetek és megadatik”, de a „kérdezzetek és megadatik” is működik. Ott van benned a válasz arra, hogy miért nem vonzod be a társad. Ha elég bátor vagy, hogy meghalld ezt a saját csendedben, meg is fogod hallani.

Mindenesetre addig is érezd jól magad a bőrödben! Ez nagyon fontos! Felejtsd el az önsajnálatot, mert az csak lehúz! És minél több örömöt és jó érzést teszel magadba, annál inkább azt fogod kisugározni, és annál vonzóbb leszel. Hellinger egyébként azt mondja – és egyet is értek vele –, hogy nem adatik meg mindenkinek az, hogy a lelke másik felével találkozzon. Viszont ha bölcsen mérlegelve képesek vagyunk valakit elfogadni a hibáival együtt is (hiszen nekünk is rengeteg van), attól még remek társunkká válhat a másik. Azt látom, hogy sok nőnél az a probléma, hogy idealizál. Egy ideát keres, miközben az is csodálatos lehet, hogyha valaki a szeretetünk és elfogadásunk által kap szárnyra. Tehát meglátjuk a másikban a lehetőségeket, ezáltal felemeljük őt.
Szóval Vali, hajrá, bízzál, nyíljál, keress, és törekedj önmagad és az élet szeretetére!

Soma Mamagésa

Ui.: Egyébként a XXI. század „korzója” az internet. Sok embernek bejött ez a fajta társkeresés.

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu

Bővebb információért kattints ide! » 


Megosztás Facebookon