A szeretet: misztikus tudás

Ma sem tudok. Sokszor próbáltam – nem megy. Nem azért, mert jó emberismerők, hanem mert szeretnek. És úgy járkálnak bennem, olyan otthonosan, mint saját magukban. Általában a nők rendelkeznek ezzel a másik embert érző-ismerő, becsaphatatlan tudással. Nem azért, mert ez valamiféle „női ösztön” vagy különleges “női adottság”, hanem azért, mert a nők jobban szeretnek manapság, mint a férfiak. Tudom, hogy ez durva általánosítás, de vállalom, mert így van. A nők is meg vannak őrjítve persze, éppúgy, mint mi, de nem annyira: ők még be tudnak engedni magukba minket, s néha belénk is bújnak: képesek látni a gondolatainkat, és érezni a lelkünket. Ha egy férfi azzal kérkedik, hogy őt nem tudja kiismerni a felesége, mondjuk, régóta csalja, és az asszony nem tud róla, ott két eset van: az egyik, hogy nagyon is tud róla, de bölcs okból hallgat róla – a másik, hogy nem szereti őt, s így valóban nem tudja, nem is érdekli, mi történik benne. Rendszerint azonban az első esetről van szó: vagyis a férfi oly mértékig “magánőrült” – azaz: szeretet-képtelen –, hogy még azt sem veszi észre, hogy a másik tudja a titkát, de úgy tesz, mintha nem tudná. S mivel ez a hallgatás nagy fájdalommal jár, azt sem látja, hogy a társának valami fáj.

Ahol szeretet van, ott nem lehet hazudni. Ha létezik “misztikus tudás”, az egymást szerető embereké bizonyára az! A jövőjüket is sejtik előre, és kölcsönösen befolyásolni tudják az életüket. Ezért, ha valaki párkapcsolatban él, nem kérhet jóslatot a saját sorsára, mert nincs „saját sorsa” – itt olyan rejtélyes áthatások működnek, olyan tudattalan átvállalások és egymásba rezgések, melyek a hétköznapi, “álomtalan” eszünk előtt örök titkok maradnak.
Hogyan befolyásoljuk egymás sorsát?

•





Felpillantok a kéziratból. Péter metsző, fókuszált tekintettel néz rám. Ilyennek harmincvalahány éves barátságunk alatt még sosem láttam. Szinte személytelen, feszült. Nem érdeklődő, hanem tudni akaró. Tudom, hogy ez neki mennyire fontos volt, hogy milyen szenvedéllyel írta, és most, úgy érzem, egyetlen szavas választ vár. Jó, rossz, izgalmas, unalmas, szép, lapos? Milyen, amit írt? Milyen a sorozat első néhány része, amelyet a következő számtól kéthetente lehet majd olvasni a Nők Lapja hasábjain? Én meg zavartan lesek mindenfelé, ugyanis még nem jutottam a végére, most csak meg szeretnék valamit kérdezni, ami éppen ez utóbbi sorokkal kapcsolatban kezdett érdekelni.

– Péter, tényleg igaz, hogy a nők jobban tudnak szeretni?

– Nem így tapasztaltad?

– De igen, csak éppen nem tudom, miért.

– Mert ez a létük lényege, eredendő funkciója. A szeretet. Arra vannak lelkiségükben, szellemiségükben, testiségükben. Hogy szeressenek. Hiszen maga a szeretet a fogalom legmélyebb értelmében elementáris egységélményt jelent, ennek elsőrendű megnyilvánulása a “Befogadása a mindenségnek”, a környezetnek, a többi embernek, és legmagasabb szinten egy másik lénynek. A nő képes megfoganni, a magzatot kihordani, megszülni, önálló útjára bocsátani. Ehhez a gigantikus tetthez semmi más nem adhat erőt, energiát, hitet, mint a szeretet. Ezáltal a nők zsigereikben válnak részeseivé a lét nagy misztériumának. Amit mi, férfiak jó esetben elsajátítani, megismerni próbálunk, azt ők természetesen magukban hordozzák.

– Akkor nem is tudunk versenyezni velük?

– Persze, hogy nem, de azért kicsit legalább megpróbálhatnánk…

– Ezzel teljesen egyetértek, ugyanakkor ismerek nőket, akik, úgy érzem, képtelenek szeretni…

– Én is ismerek, de valószínűleg nem eléggé ismerjük őket. Nyilván ők is tudnának, és szeretnének, csak a körülmények úgy alakultak, hogy ez nem tudott kibontakozni. Bennük is ott szunnyad a vágy, a lehetőség, a képesség, csak különböző kényszerek miatt rejtve van.

>> Itt következik az interjú II. része!