Aktuális

Bohémek, komédiások! – II. rész







Berky Lili és Gózon Gyula
Hajnal felé ért haza egy előadás után Gózon Gyula rákosligeti házába. A kulcscsörgésre felébredt felesége, Berky Lili, és félálomban kiszólt:

– Gyula, te vagy az?
– Miért, mást vártál? – szólt vissza Gózon.

•

A kora tavaszi napsütésben ült a kertben Berky Lili és Gózon Gyula. Amint ücsörögtek, látták, hogy néhány környékbéli suhanc az utcáról odajön a kerítésükhöz, és bepisilnek a kertbe. Berky odaszólt Gózonnak, hogy kérdezze már meg őket, hogy muszáj-e a dolgukat éppen az ő kertjükben elvégezni. Többszöri unszolásra aztán odament Gyula bácsi, és kedvesen megkérdezte, hogy miért csinálják ezt, kedves fiatalemberek?

– Takarodj a fenébe, te szerencsétlen vén trotli, mert még jól el is verünk, ha sokat pofázol! – förmedtek rá durván a suhancok. Gózon szelíden visszafordult.

– Lilikém, mondd, kérdezzek tőlük még valamit?

•





Nyolcvanadik születésnapjához közeledve elment orvosához Salamon Béla. Kérte, vizsgálja meg alaposan, aztán megkérdezte:

– Mondja meg őszintén, doktor úr, mit tanácsol, érdemes még új télikabátot vennem?
– Persze, Béla bátyám – felelt az orvos –, vegyen még nyugodtan… csak nem fontos túlzottan tartós anyagból…

•

Az ötvenes évek elején, a munkaversenyek korában az egyik patinás színház párttitkára túlhevült szónoklatot tartott a társulat előtt, hogy “igenis, elvtársak, nekünk is meg kell értenünk az idők szavát, a párt akaratát, és nekünk is csatlakoznunk kell az országos mozgalomhoz! Hogy példát mutassak, én máris versenyre hívom Timár József elvtársat!”

Timár eddig is rezignáltan ült az első sorban, a kihívásra fel sem nézett, csak annyit szólt:

– Tudod mit, pajtás? Te győztél…

•







Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán
A Vígszínház legendás Rómeó és Júlia-előadásának utolsó jelenetében a két hős, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán ott feküdt, szerepük szerint holtan a kriptában, és a Lőrinc barátot alakító Greguss Zoltán elkezdte fenséges záró monológját. Shakespeare szövegében úgy áll: “És legyen rajtunk úr a tűrés.” A veretes szavalatban azonban a magánhangzók kicsit összekuszálódva úgy hangzottak: “És legyen rajtunk űr a túrós…” A halott szerelmespár, a ravatal kellős közepén, egyszeriben nevetőgörcsben tört ki. Ilyen happy endes Rómeó sem azelőtt, se azóta nem volt.

•







Svéd Sándor
Az elmúlt évszázad talán legnagyobb baritonistája, az Operaház büszkesége (a Met és a Scala rajongott sztárja), Svéd Sándor hangjával szerencsére sohasem takarékoskodott, anyagiak tekintetében azonban igencsak szűkmarkú volt. Évek óta járták az országot egy haknibrigáddal, és kialakult az a szokás, hogy Pestre visszaérve mindig valaki más meghívta lakására a többieket – az akkoriban krőzusi jövedelemmel rendelkező Svéd kivételével. Éppen ezért okozott döbbenetet, amikor egyszer turnéból hazafelé jövet szólt, hogy szívesen látja otthonában a társaságot.

Fel is mentek a villájába valamennyien, leültek, beszélgettek, amikor a libériás inas megjelent.

– Hozhatok valamit az uraknak? – kérdezte. És mielőtt bárki szólhatott volna, felharsant Svéd érces baritonja:

– Az urak ily késői órán már nem fogyasztanak…

•







Verebes Károly
Verebes Károly, amilyen tüneményes ember, annyira rossz autóvezető volt. Egy körszínházi előadás után kedvesen invitálta kollegáit, hogy szívesen beviszi őket a Ligetből a belvárosba, ám mindegyikük talált valami ürügyet, csak hogy ne kelljen beülnie a kocsijába. Ki várt valakit, ki sétálni akart, ki a tópartra kiülni… Aztán, ahogy elment egy szál magában Verebes, spuri, mindenki ment Szabó Gyula autójához, és azzal indult a társaság befelé. A Gundel előtt piros lámpát kaptak, és vártak, amikor egyszer csak egy hatalmas lökés, csattanás, ütközés. Valaki hátulról beléjük rohant. Kiugrottak, és kiderült, Verebes volt. Ő nyomta meg véletlenül a fék helyett a gázt igyekezetében. Amikor meglátta őket, két karját széttárta:

– Mondjátok, nektek nem lett volna mindegy?

•







Halmay Imre
Hosszú udvarlás után végre beadta derekát, és feleségül vette szerelme tárgyát az ötvenes évek nagy komikusa, Halmay Imre. Az esküvő után éppen készültek a nászéjszakára, amikor beállított legjobb barátja, Alfonsó egy cimborával, hogy, csak a szokás kedvéért, egyetlen kártyapartit játsszanak le. Halmay előbb húzódozott, aztán belement: csak egyetlen parti, és vége, nászéjszakája, ugye, mégiscsak egyszer van az embernek. Ebből lett két parti, majd három, aztán négy, miközben Halmay időnként berohant a hálószobába, és nyugtatta a hitvest: ez most tényleg az utolsó parti, és aztán jön. Hajnali ötkor még mindig ott verték a blattot a nappaliban, amikor teljesen feldúltan, kiborultan, tajtékozva megjelent az ajtóban fenyegető tekintettel az ifjú nej. Alfonsó csak rápillantott, és annyit jegyzett meg:

– Hinnye, de tüzes a menyecske…!







Agárdi Gábor
•

Hajnali négykor ment a filmgyári autó, és vitte egy vidéki forgatásra Agárdi Gábort és Mádi Szabó Gábort. Onnan nyolcra hozta vissza őket, mert menniük kellett a szinkronba, tízre pedig színházi próbára. Próba után rohanás a tévébe, onnan egy rádiós irodalmi műsor felvétele, este előadás, majd





Mádi Szabó Gábor
ismét le vidékre, a forgatás befejezéséhez. Hajnali négyre értek onnan vissza a Fészek elé, és elcsigázottan, halálosan kimerülten, imbolyogva, egymásnak támaszkodva indultak befelé, hogy egy falatot végre megegyenek. Vidám társaság haladt el a Dob utca túlsó oldalán. Egyikük felismerte őket, és dévajon, rájuk mutatva felkiáltott:

– Bohémek! Komédiások!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top