Vágó István, a nyelvzseni

Vágó István: Nagyon szeretem a nyelveket, elsősorban a nyelvtan vonz bennük. Hihetetlenül izgalmas, ahogy egy gondolat szavak, mondatok formájában testet ölt.

– Az első a német volt, amit hatéves koromban kezdtem el tanulni egy tanár néninél. Aztán volt szerencsém Egyiptomban, arab nyelvterületen angolul kommunikálni a diplomatagyerekekkel. Majd jött az orosz és a francia már itthon, iskolai keretek között. Az összes többit pedig magamtól sajátítottam el – például idegen nyelvű újságokat olvastam, rákerestem az adott nyelv rádióadójára, és úgy aludtam el, hogy az szólt a fülemben. Fogtam a tankönyvet, átvettem a leckéket, utána megoldottam az összes feladatot. Amikor 1966-ban elkezdtem a spanyolt, könyvet nem nagyon tudtam szerezni, ezért Che Guevara beszédeit tanulmányoztam. Amikor a franciával volt tele a fejem, sanzonokat dudorásztam, frankománná váltam.

– Ön szerint létezik nyelvzseni?

– Igen. Valószínűleg ehhez az a képesség kell, hogy az ember bele tudjon helyezkedni egy olyan pszichikai állapotba, hogy most nem magyarból fordítok le mindent, hanem átrendezem a gondolatmenetemet, az új nyelv szabályai szerint. Csak így lehet rájönni az ízére.

– Hogyan tudja szinten tartani a nyelvismeretét?

– Nehezen. Idegen nyelvű könyveket olvasok, tévécsatornákat nézek, e-mailezek a külföldi barátaimmal. Sajnos, az ember huszonöt éves korában tanul meg utoljára egy nyelvet. Amit azóta elkezdtem, az már nem maradt meg. „Nekimentem” a finnek, nézegettem a japánt, de miután becsuktam a könyvet, már nem sokra emlékeztem. Legutóbb Törökországba utaztam nyelvtankönyvvel fölszerelkezve. Egyik ámulatból a másikba estem, hogy a török mennyire hasonlít a magyarra – még jobban, mint a finn!

– Melyik nyelv tanulása volt a legkönnyebb?

– Nincs könnyű nyelv. Mivel az általam ismert nyelvek többségét tanítottam is, arra jöttem rá, hogy a leggyorsabban az angollal lehet elindulni, de aztán bármennyit tanul is az ember, sosem fog úgy beszélni, mint egy igazi angol. A német viszont nehezen indul, de hosszú idő alatt szinte tökéletes szintre lehet eljutni vele. A nyelv iránti érdeklődés vagy megvan az emberben, vagy nincs. Szerencsésebbek azok, akikben megvan, ők könnyebben tanulnak. Akikben viszont nincs, azok többet fognak szenvedni, de muszáj. Csodamódszer nem létezik. Tanulni kell, nincs mese.