Grüsz Gott helyett Jó napot? – II. rész

Főzzünk együtt!

A főváros kevésbé volt éber, de itt hagyományosan tíz közép- és elemi iskolában folyik valamilyen formában a magyar nyelv oktatása. Az utóbbi időben mégis mintha megnövekedett volna irántunk az érdeklődés. Divat lett például magyar felmenők, dédanyák, nagybácsik után kutakodni a családfán. Dr. Helmut Keibl direktor úr is rábukkant egy magyar származású nagymamára. Vélhetően azért nem ez vezette, amikor felvetette diákjainak – egy Bécs belvárosában lévő turisztikai és vendéglátó-ipari szakközépiskolában –, mit szólnának hozzá, ha ezentúl a két kötelező idegen nyelv, az angol és a francia mellett magyarul is tanulhatnának.

– Az érdeklődés minden várakozásomat felülmúlta – meséli. – A háromszáz diákból húszan kaptak az ajánlaton. Azonnal elkezdtem beszerezni az engedélyt a városi hivataloktól az oktatásra. Reményen felül támogatták a kezdeményezést, tisztában vannak vele, hogy a jövőben sokkal több kelet-európai nyelvet beszélő szakemberre lesz szüksége a gazdaságnak. Már fel is vettem a kapcsolatot egy hasonló soproni középiskolával, hogy a gyerekek betekintést nyerhessenek a magyar viszonyokba, és gyakorolhassák a nyelvet. Remélem, majd rendezünk nagy közös főzéseket, mert eddig csak a gulyás receptjét ismertük!

Felnőtt fejjel

Következő utam a Bécsi Magyar Kulturális Intézetbe vezet, mert gyanítom, hogy a felnőttek között is szép számmal akadnak érdeklődők. Nem tévedek. Király Andrea, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület Nyelviskolájának vezetője szerint náluk négy évvel ezelőtt tetőzött a magyartanulási hullám, amikor a multicégek megindultak Kelet felé. Azokat a felső- és középvezetőket, akiket Magyarországra szándékoztak küldeni, vagy akik a kapcsolattartásért voltak felelősek, befizették egy gyorstalpaló tanfolyamra. A diákok egyik másik csoportja egyetemista, jogász-, közgazdász- vagy mérnökhallgató, akiknek rövidesen szükségük lehet erre a nyelvre. A harmadik csoportba azok a civilek tartoznak, akik vagy házat vásároltak a Nyugat-Dunántúlon, vagy lovagolni, esetleg fürdőbe járnak hozzánk. Évente közel háromszázan látogatják a tanfolyamokat.

Bekéredzkedek az egyik kurzusra, ahol éppen hárman ülnek. Egyiküknek sincs se háza, se lova, viszont Susannénak magyar a férje, és attól tart, kimarad a gyerekek és a férfi titkos beszélgetéseiből. Egyébként is hamarosan elköltöznek Körmend mellé, egy kis faluba. Nagyon tetszik neki az Őrség, mondja, olyan harmónia uralkodik ott, amilyet eddig legfeljebb Toszkánában tapasztalt. Gerda immár negyven éve szerelmes a magyar zenébe és történelembe, de csak most, nyugdíjasként lett ideje a hobbijának élni. Oliver pedig Budapestért rajong, szívesen átjár lazítani, mulatni, csak úgy, hétvégeken. Magyar barátai ugyan mind beszélnek angolul, mégis más lenne, ha a Rudasban, a gőzben ő is értené, amikor az anyanyelvükön ugratják egymást.

Magyar a trendi

– Nem fogod elhinni, Brüsszelben mi a legújabb divat! –hívott fel nemrégiben lelkes barátnőm, aki tavaly óta az EU-delegáció munkatársa. – Mindenki magyarul akar tanulni!

Szerinte ennek a heves láznak az az oka, hogy francia nyelvterületen az utóbbi évtizedekben az embereknek semmilyen kapcsolata sem volt Magyarországgal, azt is elfelejtették, hogy a világon van. Most a közvélemény érdeklődése Kelet-Európa felé fordult. Állítólag a párizsi egyetem finnugrisztikai tanszékén ebben a tanévben kétszáz diák kezdte meg tanulmányait, ami óriási szám.

– Németországban nem tapasztalható hasonló fellendülés – világosít fel Farkas-Sostorits Zsuzsa, a stuttgarti Magyar Kulturális Intézet nyelvtanára. – Az emberekben még csak most kezd tudatosodni, mi is történik napjainkban Európában. Bár épp az imént jelentkezett az egyik kurzusomra két férfi, akik üzletet szeretnének nyitni Magyarországon. Egyébként a legtöbb tanítványom azoknak a sváboknak a gyerekei és unokái közül kerül ki, akiket a világháború után kitelepítettek hazánkból. Errefelé szép számmal tanulnak az emberek magyarul. Egy hároméves statisztika szerint összesen kilencszázhúszan.
A Római Magyar Akadémia magyartanára, Melacse Katalin már kevésbé szép eredményről számol be. Évente csupán húsz-huszonöt tanítványa van, ezek sem mind olaszok. Vannak köztük újvidéki és zombori szerbek, zágrábi horvátok és zárai dalmátok is. Itáliában egyelőre még csodabogárnak számítanak a magyarul tanulni kívánók.