Aktuális

Grüsz Gott helyett ‘jó napot’?

Jó napot kívánok! – mit szólnátok hozzá, ha legközelebbi bécsi kirándulásotok alkalmával – mint újdonsült EU-polgárokat – a virsliárustól a pincérekig mindenki így üdvözölne titeket?





Ez a veszély ugyan egyelőre nem fenyeget, de azért történik mostanában egy s más nyugati határainkon túl, ami vérmes reményeket ébreszt… – Jó napot kívánok! – kántálja szép magyar kiejtéssel az egész második osztály, amikor belépek az ajtón. Nem hiszem el! Harminc kilométerre vagyunk Bécstől, egy Frohsdorf nevű, aprócska helységben, ahol a katolikus egyház által fenntartott Sta. Christiana Közgazdasági Szakközépiskolában a diákok két éve tanulják harmadik idegen nyelvként a magyart. Huszonöten vannak, és kötelező jelleggel érettségizni fognak a mi anyanyelvünkből!

“Nem árt, ha képben vagy”

– Tartsa fel a kezét az, akinek magyarok a szülei vagy a nagyszülei! – próbálom kiugrasztani a nyulat a bokorból, de legnagyobb meglepetésemre senki sem jelentkezik. Hitetlenkedő arcom láttán a srácok jót derülnek, majd egymás után sorolni kezdik, ki, miért szánta rá magát erre a nagy kalandra. Szinte mindegyikük olyan osztrák cégnél szeretne elhelyezkedni, amelynek leányvállalata van Magyarországon, de legalábbis üzleti kapcsolatban áll magyar cégekkel. Akadnak köztük olyanok, akiket a szüleik beszéltek rá arra, hogy éljenek a lehetőséggel, és válasszanak a felkínált kelet-európai nyelvek közül. Ők a magyarra voksoltak. Hogy miért?





– Mert gyönyörű nyelv – áradozik Barbara –, nekem jobban tetszik, mint a francia. A barátnőim folyton azzal “húznak”, hogy Magyarországon elegen beszélnek németül vagy angolul, minek fárasztom magam. De ha az nem ugyanaz! Múltkor például, amikor Sopronban jártam bevásárolni, egy srác állt mellettem az üzletben, és segített Törley pezsgőt keresni. Kiderült, hogy már tizenhat éve tanul németül, azért beszél olyan szépen. Elszégyelltem magam. Nekem miért lenne nehezebb megtanulni az ő nyelvén, mint neki az enyémen? Végül is, egymás mellett élünk!

– Arról nem is beszélve – teszi hozzá egy fiú –, hogy igazán jól tudjunk együtt dolgozni. Megismerni a magyarok gondolkodásmódját, munkamódszereit csak úgy lehet, ha értem azt, amit egymás között beszélnek. Az élet más területein sem árt, ha képben vagy. Nehezebben vágnak át.

Abban mindannyian egyetértenek, hogy elég kevés a heti három magyaróra, de talán a debreceni nyári szabadegyetem segít belejönni a nyelvbe. Alig várják!







Nikolett Raidl
– Akikkel most beszélt, csak egy kis töredéke a diákoknak – büszkélkedik a magyartanárnő, Nikolett Raidl óra után. – Ebben a tanévben közel ötszáz gyerek kezdett el magyarul tanulni itt, Alsó-Ausztria Iparnegyedében. Egy kicsit magaménak érzem a sikert, mivel annak a határáthidaló iskolai projektnek, amelyet a Regionális Fejlesztési Közösség 2002-ben meghirdetett, és amelynek a Magyar nyelv az iskolákban címet adtuk, én vagyok a felelőse. A programot részben az Európai Regionális Fejlesztési Alap, részben a tartományi kormányzat támogatja, és az a célja, hogy az Iparnegyedben élő fiatalokat, és az itt található vállalatokat előkészítsük az európai bővítéssel járó kihívásokra, különös tekintettel arra, hogy Kelet-Ausztria és Nyugat-Magyarország egységes gazdasági övezetté válik. Ennek eredményeként, még az elmúlt tanévben, öt középiskolában indult be kötelező jelleggel a magyaroktatás. Ezen felbuzdulva a tartományi önkormányzat tavaly meghirdetett egy még szélesebb körű nyelvi offenzívát. Azzal motiválták a gyerekeket, hogy aki jelentkezik az egyik szomszédos nyelv, a cseh, a szlovák vagy a magyar tanulására, az a következő nyáron egy hétig ingyen nyaralhat a választott országban. A magyar nyelv kiütéssel győzött!


Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top