Kínokat okozó kövek

– Az epekő kialakulása több tényezőre vezethető vissza: a táplálkozási szokásoktól kezdve, a hormonális változásokig – mondja dr. Sugár István sebész. – Ahogy az angolok mondják, ez a három “F” (female, fatty, forty) betegsége, hiszen a leginkább veszélyeztetettebbek a negyven körüli, kicsit húsosabb hölgyek – a nőknél egyébként is négyszer annyi megbetegedés fordul elő, mint a férfiaknál.

Magyarországon a felnőtt lakosság közel tíz százaléka epekő-hordozó, azaz majdnem egymillió embernek van epeköve, de ebből legfeljebb százezer panaszos. Az epekövek egy része sokáig semmiféle fájdalmat nem okoz, ezeket “néma köveknek” nevezik. Mivel az utóbbi tíz-húsz évben a hasi ultrahang az egyik legfontosabb diagnosztikai eljárás lett, a néma kövek nem sokáig hallgatnak, hamar fény derül rájuk – sokszor teljesen más betegség kapcsán.

– Arra, hogy egy meglévő epekövesség egy életen át ne okozzon panaszt, kevés az esély, így, ha felfedeztük, az eltávolítását mérlegelni szükséges – mondja dr. Sugár. – Ha jó állapotú a páciens, akkor elvégezzük ezt a kis megterhelést jelentő műtétet, és így megelőzhetjük az évek múlva fellépő szövődményeket. Ha valaki társbetegségektől (például érszűkület, cukorbetegség) terhelt, szintén jobb kivenni az epekövét akkor, amikor még kézben tudjuk tartani az egyéb betegségeit is.

Tipikus tünetek

A betegség tipikus tünete a – főként zsíros, nehéz étkezés utáni – jobb borda alatti görcsös fájdalom, amely a lapockába sugárzik, de ezenkívül számtalan atípusos tünet is jelentkezhet.

– Anyaga szerint többféle epekő létezik – magyarázza a szakértő –, a leggyakrabban koleszterin-kristályokból tevődnek össze, de léteznek az úgynevezett epefestékből keletkező kövek is. Keletkezésük helye elsősorban az epehólyag, ám kialakulhatnak az epevezetékben is. A méret szempontjából a kis kő a veszélyesebb, mert az az epehólyagból átkerülhet az epevezetékbe, amelynek eltömítése sárgaságot, epeút-gyulladást, hasnyálmirigy-gyulladást – azaz életveszélyes szövődményeket okozhat, ami nagy kő esetén sokkal ritkább.

A tízszer-tizenötször gyakoribb, epehólyagban lévő kövesség gyógyítása sebészi feladat, szemben az epevezetékben lévő kő eltávolításával, amit endoszkópost technikával a belgyógyász végez. Az epehólyagban lévő követ – a hólyaggal együtt – laparoszkópiával távolítják el, ma már az esetek közel kilencven százalékában. (Tíz százalékban – különböző összenövések, anatómiai okok, korábbi műtétek miatt – rákényszerülhet a sebész, hogy szabályos hasmetszéssel, hagyományos módon operálja meg a beteget.) A laparoszkópia előnye, hogy mindössze négy, fél-egycentis bőrmetszésből áll a beavatkozás, ami után egy-két nappal haza lehet bocsátani a betegeket, akik öt-hat nap múlva teljesen munkaképesek, míg régen a teljes felépülés több hétig tartott.

– Műtét után nincs kötelező epediéta, bár néhány napig fűszermentes, zsírtalan táplálkozás javasolt – folytatja az orvos. – A későbbiekben, az eltávolított epehólyag miatt, csak a túlságosan nagy adagoktól kell tartózkodni, például egy egész fazék töltött káposztától, mivel ennek hatására puffadás, diszkomfortérzés léphet fel, hiszen már nincs ott az emésztést segítő hólyag. Természetesen epesavakat tartalmazó gyógyszerek segíthetnek egy-egy “lakodalmas” vacsora után.