Elindultam a buddhista úton – II. rész

– Mit tartasz hivatásodnak?

– Színésznek tartom magam. A foglalkozásom pedig jelenleg műsorvezető. Ez óriási szerencse, hiszen alapvetően kíváncsi ember vagyok, és imádok beszélgetni. Reggelente két és fél órám van arra, hogy azt csinálhassam, amit nagyon szeretek. Rengeteg embert megismerek, akivel egyébként nem találkoznék.

– Nem érzed, hogy reggeli műsorvezetőként Ábel Anita személye kevésbé fontos a nézőknek, mint a Szomszédok Julcsija szerepében volt?

– Én ezt épp fordítva látom. Julcsi gyakorlatilag semmiben sem hasonlított arra, amilyen én valójában voltam. Amikor elkezdődött a sorozat, én általános iskolás voltam, de – és ez talán nem nagyképűség, ha elmondom – addigra már több filmben is játszottam. Ez is egy szerep volt a sok közül. Az első szerződést fél évre írtuk alá, senki sem gondolta, hogy tizenhárom évig fut a sorozat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy szinte végig dolgozhattam ezt az időt. Bizonyos szempontból olyan volt ez, mint egy szerelem -.néha imádtam, máskor gyűlöltem. Sokat köszönhetek ennek a szerepnek.

– Műsorvezetőként is ugyanekkora sztár vagy?

– Mi az, hogy sztár? Az emberek egy része tényleg azt hiszi, hogy mi, akiket gyakran látnak a tévében úgy élünk, mint a hollywoodi csillagok, pedig dehogy. Magát a szót sem szeretem. Ismert az vagyok, talán népszerű is, legalábbis remélem. Amúgy meg egy egyszerű nő, aki főz, mos, takarít, kutyát sétáltat, hol boldog, hol boldogtalan. Alapvetően szerencsés, mert ugyanaz a munkája, mint a hobbija, és az átlagnál kicsit több lehetőséget kap.

– Milyen lehetőségekre gondolsz?

– Dolgoztam színészként, voltam újságíró gyakornok, elvégeztem egy tanárképző főiskolát, játszottam színházban. Most műsort vezetek és járok a buddhista főiskolára. Nagyon szeretek írni is. Nem tudom melyik vagyok a sok közül, azt gondolom én Ábel Anita vagyok, aki így létezik.

– Mondtad, hogy lassan harminc felé ballagsz. Ilyenkor már érdemes rájönni, hogy mit is akar valaki igazán.

– Csak huszonkilenc. Buddha is ilyen idős korában világosodott meg. Van még pár hónapom.

– Mondtad, hogy írsz.

– Az asztalfióknak. Régebben az apunak mutattam meg a prózai dolgozataimat, ő író, filmesztéta, újságíró volt. A bátyámmal a gépe kattogására aludtunk el esténként. Amikor meghalt az apu, hónapokig hallottam azt a hangot. A verseimet mindig az anyukám olvasta először. Ő Kárpátaljáról származik, annak idején több verse is megjelent az ottani Igaz Szó című újságban. Erről sokat mesélt, úgyhogy én kis koromban sokáig azt hittem, hogy az “igazszó” egy ukrán kifejezés.

– Gondoltál már arra, hogy egy érzelmileg független kritikus kezére adod a műveidet?

– Gondoltam hát, már van is egy listám arról, kinek az ítéletében bíznék meg, de egyelőre még gyűjtöm a bátorságot. Borzasztóan félek a kudarctól, visszautasítástól. De mostanában nagyon rég nem írtam.

– Miért?

– Számítógépre gyűjtök, és arra gondoltam, ha meglesz majd gépre viszem a “műveimet”. Már látom is magam előtt ahogy ülök a billentyűk előtt, teli hamutartó, félhomály, és írok.

– Miért nem látni mostanában színpadon?

– Nem tudom. Szerintem nem vagyok rossz színész, de valahogy Magyarországon egy tévésorozat-szerep túlságosan behatárolja az ember szakmai lehetőségeit. El se jutnak hozzánk a hírek a szereplőválogatásokról. Pedig nem érezném méltóságomon alulinak, hogy elmenjek. Valahogy elkönyveltek szappanoperistának, én meg nem teszek meg mindent azért, hogy kitörjek ebből a skatulyából. Talán, mert itt is bekattan, hogy félek a kudarcoktól. De alapvetően nem is akarok görcsösen bele kapaszkodni abba, hogy játsszam. Ha tényleg fontos a színészet az életemben – márpedig egészen biztosan az – akkor előbb-utóbb megtaláljuk egymást.

– Sok mindenről beszéltünk, ami fontos az életedben. Kimaradt valami?

– A kutyám. Egy golden retriver kislány. Nagyon kötődünk egymáshoz, most olyan, mintha ő lenne a gyerekem. Napi háromszor egy óra séta jár neki, bármennyi is a dolgom, a hétvégén megyünk kirándulni. S imádom az anyukámat, a bátyám most nősült, van egy gyönyörű felesége, büszke vagyok rá is. Sohasem gondoltam volna, hogy előbb házasodik, mint én.

– Mivel tartod formában magad??

– Indiai tradicionális kung-fuval, és hagyományos boksszal.

– Ezek szerint, ha kell meg tudod védeni magad?

– Egyre inkább, azt hiszem.