Használati utasítás külföldiekhez – II.rész

Aki nyáron a mediterrán tenger helyett a hűvös német városokat választja úti célnak, nem árt, ha szem előtt tart néhány szabályt! Nem pusztán udvariasságból, hanem azért, hogy ne kerüljön lépten-nyomon kellemetlen helyzetbe. Úgy, mint én, annak idején mi… Már megérkezésünk délutánján nekiálltam lemosni az autómat az apartman udvarán. Képzelhetik, ezerkétszáz kilométer, még ha végig autópályán utaztunk is! A kocsit belepte a por, hozzá se mertem nyúlni az ajtókilincshez. Az autómosás itthon a világ legtermészetesebb dolga lett volna, de ott! Még a művelet felénél se tartottam, amikor egyszerre három szomszéd rázta felém az öklét: azonnal hagyjam abba, mert feljelentenek. El se tudtam képzelni, mi bajuk a mocsokkal, ami úgyis a szennyvízelvezető árokban köt ki, de hát a szabály az szabály. Néhány nap múlva már azon se lepődtem meg, amikor rám kiáltottak a zebrán, a pirosban. Az éjszaka közepén sétáltunk Düsseldorfban, mikor már egy árva taxi se furikázik az utcákon. A halvérű német polgárok mégis türelmesen kivárták, amíg zöldre vált a lámpa, és átkelhetnek a zebrán. Mondhatom, roppant nevetségesnek találtam. Azt is nehéz volt elfogadni, hogy Németországban kutyával könnyebb szálláshoz jutni, mint gyerekkel. Mert “a gyerekek hangosak, büdösek és sokba kerülnek”. Viszont egy jól nevelt ebet bárhova bevihetsz. Ja, és jó, ha tudod: ha meghívnak kávézni, az szó szerint értendő. Bármilyen hangosan korog is a gyomrod, nem fognak süteményhegyeket eléd tolni, mert nem szokás. Esetleg megkínálnak egy szelet “Kuchen”-nel, azaz szárazsüteménnyel. Elvégre nem vacsorázni hívtak!
És mégis. A németek egyáltalán nem olyan kibírhatatlanok, mint amilyeneknek tartják őket. Kétségkívül roppant szabálytisztelő emberek, de hosszú távon éppen ezért könnyű velük kijönni. Nem mondom, nekünk valóban túlontúl “zöldek”-nek tűnnek, ellentmondást nem tűrve betartatják eszement környezetvédelmi intézkedéseiket. De legalább mindig lehet tudni, mit várhatunk tőlük!

Koronczay Lilla

Horvátország:a burek és a topli hazája

– A horvátok hajlamosak a demokráciára – mondta barátom egy langyos kora reggelen. A dubrovniki piac mellett egy kis kávézóban ültünk, és azt tettük, amit ilyenkor minden rendes helybéli tenni szokott: kortyolgattuk a kávénkat, és néztük a tengert. Valóban, ennek az országban a lakói nemcsak szeretik a szabadságot, de, ami a mindennapokat illeti, tudnak is élni “vele”. Szerencsére e rendkívüli képességet bárki, aki egy kicsit is fogékony az ilyesmire, könnyedén elsajátíthatja. A beilleszkedést megkönnyítendő, most beavatjuk néhány “műhelytitokba” a kedves utazót.
A főszezonban nagyon nagy a turistaforgalom a dalmát tengerparton, ezért autóval indulásnak lehetőleg ne a péntek estét válasszuk, mert így cseh, szlovák és lengyel „testvéreinkkel” egyszerre érkezünk a tengerparti útra, ami a harmincöt fokos melegben méltán ad okot bosszankodásra. A horvát rendőrök nagyon udvariasak, ugyanakkor előszeretettel büntetik a nyaralóvendégeket. Tavaly még kicsit drágább volt Horvátország, idén viszont nagyjából már megegyeznek a magyar és a horvát éttermi árak. Horvátországban a szieszta szent és sérthetetlen, vagyis készüljünk fel arra, hogy déltől háromig (helyenként ötig) minden bolt zárva tart.
Az utazónak mindenképpen érdemes megkóstolnia néhány helyi finomságot, úgymint: narancsos keksz, meggylé (visna), rizses csoki, fahéjas almatea, mindenféle natúr- és gyümölcsjoghurtok. Semmiképp se hagyjuk ki a bureket, amelyet bármelyik pékségben (pekaren) kapunk, és: a toplit, azaz a melegszendvicset, amelynek tartalmát magunk válogathatjuk össze, és ettől nagyon finom.

Dusza Erika

Bulgária: Arany-homok és rózsafagyi

Az ötvenes években a KGST-országok megállapodásának részeként Bulgária lett a tengerparti idegenforgalom központja. A megfizethető és könnyen megközelíthető, csodálatos adottságú ország így vált a keletnémet, lengyel, cseh, szlovák és magyar turisták kedvelt üdülőparadicsomává.
Párom egyetemi éveit Bulgáriában töltötte. Ő mesélte, hogy felcsillant a szemük, mikor a közértben fóliakupakkal lezárt kakaóhoz, karamellás tejhez hasonló italra leltek. Csak azt nem értették, miért akar olyan lassan kifolyni az üvegből. A boza ugyanis csak színében hasonlít a kakaóhoz, hiszen ez a sűrű ital gabonából készül. Először azon is meglepődtek, hogy a fagylaltosnál mindössze kétféle nyalánkság közül választhatnak, és ebből az egyik a rózsafagyi.
Érdemes újra felfedezni a rózsaolaj hazáját! Az országba gyakorlatilag bármilyen járművel eljuthatunk. Itt minden együtt van ahhoz, hogy jól érezzük magunkat: az Arany-homok, a Napospart puha homokja, a Fekete-tenger hűsítő vize ugyanolyan, mint a hetvenes években, csak talán a nap tűz erősebben. A szállodák megújultak, és jóval több szolgáltatást nyújtanak.
Bulgáriában az idők során számos népcsoport otthagyta a kézjegyét. A török mecsetek, faerkélyes házak, bizánci, kupolás templomok az ország viszontagságos történelméről árulkodnak, számos látnivalót kínálva az odalátogatóknak.
Az árak ma is kedvezőek, a tengerparti, teljesen felszerelt apartmanok két személyre 27-32 ezer forintba kerülnek egy hétre. Szálloda félpanzióval, tíz napra 20 ezer forint körüli összegért foglalható. Az éttermi árak alacsonyabbak az itthon megszokottnál. Érdemes kipróbálni a jellegzetes sopszkát, az uborkalevest, azaz a taratort, a bjureket (sült tésztaféle) egy pohár bozával – ez olyan jellegzetes páros, mint az osztrákoknál a sör és a virsli – és a tengeri herkentyűk garmadát. (Egy háromfogásos vacsora ára körülbelül ezer forint.) Bulgáriában a tolókocsis vendégeknek külön szállodák épültek, ahol akadálytalanul közlekedhetnek, pihenhetnek, gyógyulhatnak. Ilyen rehabilitációs hotel található Pomorie-ban is, amely gyógyhatású, mangántartalmú fekete strandjáról, sóstóiszapjáról nevezetes.

Ákossy Eszter

Focimeccs és sangria Spanyolhonban

“Gól! Gól!” – ez hozza közös nevezőre a helyieket és a külföldieket Spanyolországban. Szombat esténként minden étterem és bár terasza benépesül: férfiak, nők vadul drukkolnak – nem is a saját csapatuknak, hanem a jó focinak. Ez az érzés aztán gyorsan összehozza őket a turistákkal. Főleg, ha lecsúszik egy kis sangria is (könnyű bor gyümölcsökkel) a torkokon… A spanyolok kedvesek, nyitottak és segítőkészek. Baj esetére tartsuk észben néhány híres spanyol futballista nevét – ez a „jelszó”, amely minden szívet megnyit – főleg persze, a férfiakét… Az utcai virágáruslányoktól viszont óvakodjunk, mert miközben aprópénz után kotorászunk a tárcánkban, “segítőkészen” elcsenhetik belőle a nagyobb bankjegyeket

Mit kell tudnunk a spanyol nyaralásról?

* Ott együnk, ahol a helyiek – fantasztikus kulináris élményeket szerezhetünk!

* A legnagyobb átverések Barcelonában, a Ramblason történnek az esti órákban, ne ott váltsunk pénzt, és számoljuk meg a visszajárót, ha vásárolunk!

* Mivel a spanyolok nem kedvelik a sorban állást, szívesen tülekednek, és ha udvariasan előre engedjük őket, reménytelenné válhat a helyzetünk.


Nápoly: a közlekedési lámpa csak dekoráció

“Ha fegyveresek lépnek az üzletbe vagy a bankba, ahol tartózkodnak, azonnal vágják magukat hasra, és adjanak oda mindent, ami kell nekik!” – ez volt az első utasítás, amelyet nápolyi idegenvezetőnktől kaptunk, és nagyjából meg is határozta az alaphangulatunkat. Úgy éreztem, amiről eddig csak a krimikben és az amerikai-olasz családregényekben olvastam, az bizony valóság: itt vagyok a maffia hazájában! Vizslattam a sötétüveges, nagy kocsikban ülőket, és izgalmas élettörténeteket képzeltem melléjük. Aztán kiderült, hogy az egyik maffiózónak vélt személy a sarki zöldséges volt. Nápolyi tartózkodásunk alatt szerencsére nem történt semmi krimibe illő, a turistaszezonban egyébként is fokozottan ügyelnek a közbiztonságra, de azért aki kocsival utazik délre, jó, ha olyan szállást foglal magának, amelyhez őrzött garázs tartozik. Értékeinket ne hordjuk kézitáskában vagy a zsebünkben! A közlekedés eléggé kiborító, és teljesen igaznak bizonyult az, amit egy Olaszországról szóló könyvben olvastam: “Nápolyban kétféle közlekedési lámpa létezik, az egyik puszta dekoráció, a másik pedig csupán szerény javaslat”.
Ha uraljuk a fenti nehézségeket, remekül érezhetjük magunkat délen: gyönyörűek az épületek, kedvesek, nyitottak az emberek, és csodálatos a környék. Én imádtam a hangos, vidám, déli olaszokat (később ez vitatéma lett észak-olasz ismerőseimmel, akik nem osztották ennyire rajongásomat), nem találkoztam egyetlen maffiózóval sem, mégis itt kaptam ihletet egy krimi megírásához…

Kapaszkodó az itáliai tartózkodáshoz:

1. Ha egy olasz könnyedén meghív magához minket, akkor valójában arra gondol, hogy szálljunk meg egy hotelban, és ő majd egyszer megvendégel vacsorával.

2. Az olaszok úgy vezetnek, mint a Forma-1-es versenyzők, de ha egy külföldi utánozni akarja őket, szinte biztos, hogy lekapcsolják a rendőrök. Azonban értékelik, ha valaki agyafúrt magyarázattal áll elő, hogy milyen “jó oka” volt a szabálysértés elkövetésére. Minél fantáziadúsabb a magyarázat, annál nagyobb az esély, hogy megússzuk a büntetést…

3. Becsülik azt a külföldit, aki hozzájuk hasonlóan képes több órán keresztül étkezni, és előételeket, majd főételt, második fogást, sajttálat, desszertet, s végül kapucsínót rendel. Egy kiadós evés-ivással igazán belophatjuk magunkat az olaszok szívébe.

Fejős Éva


Házassági próba csatornanézéssel és osztrigával

Kiss-Kovács Rebeka, a Malév vezető stewardesse, munkaköre kapcsán számos országot bejárhatott. Férje, Kiss-Kovács Károly szintén légiutas-kísérő a magyar légitársaságnál, és Rebeka szerint egy közös, párizsi utazás jelentette számukra a “házassági próbát”.

– Szerettem volna megnézni a párizsi Operát, de borzasztóan drága volt az idegenvezetés – idézi fel a franciaországi utat Rebeka. – Kitaláltam, hogy inkább vegyünk jegyet az egyik előadásra, s így az épületet is megtekinthetjük. A férjem nem akart jönni, s egyezséget ajánlott: akkor tart velem, ha megnézem vele a párizsi csatornák világát. Igent mondtam. Előadás előtt hatalmas sor állt az Opera előtt, kiderült, hogy bombariadó van. Ez számunkra nagy szerencsét jelentett, mert másfél óra alatt, szintről szintre engedtek be, hatalmas biztonsági ellenőrzés mellett, s közben volt időnk alaposan megcsodálni a gyönyörű épületet. Másnap elmentem a csatornatúrára a férjemmel, izgalmas volt, de mondtam, hogy amint patkány ugrik elém, visszafordulok. Megúsztuk…
Itthon sokat hallottunk arról, hogy aki Párizsban jár, annak „kötelező” megkóstolni az osztrigát. A barátaink ugrattak vele, hogyan lehet lenyelni az élő állatot, és érzékletesen lefestették ezt a képet… Nos, beültünk egy étterembe, amely tele volt helyiekkel, meghozták az osztrigát, rácsöppentettem a citromot, próbáltam elfelejteni, amivel a barátaink cukkoltak, és számhoz vettem a csemegét. Isteni finom volt! Ránéztem a férjemre, aki sápadtan ült velem szemben, de aztán ő is lenyelte az ételt. Később bevallotta, hogy volt a vacsoránál egy pont, amikor szíve szerint elmenekült volna, de arra gondolt, ha ez a törékeny kis nő, a felesége ilyen nyugodtan eszi az osztrigát, akkor ő sem hátrálhat meg.

Rebeka “legjei”

* A legszebb tengerpart: Dubrovnikban és környékén

* A legolcsóbb nyaralás: Bulgáriában (még a hetvenes évek végén)

* A legjobb illat: Athénban, egy éjszakánként bódító mézillatot árasztó, apró, fehérvirágos bokor

* A legízletesebb görögdinnye: Szerbiában, egy piacon – méhecskék lepték el a felszínét, s mézédes volt

* A legjobb vacsora: Bécsben, szarvasgombás tagliatelle

* A legkedvesebb hely: Dubai

* A legszebb napfelkelte: Nepálban, Gorepaniban, a felkelő nap aranyba öltöztette az Anapurna-hegylánc csúcsait

* A legszebb naplemente: Görögországban, Sunionnál

* A legigézőbb víz alatti világ: Kenyában, a korallzátonyoknál

* A legfehérebb homok: Thaiföldön, Ko Samet szigetén

* A legmeglepőbb élmény: “Együtt néztem a teveversenyt a dubai emírrel, aki üdítővel kínálta az összes nézőt, amikor nyert a tevéje.”

* A legkedvesebb nagyvárosok: Bécs, Róma, Párizs

* A legvidámabb emberek: az olaszok

* A legízesebb gyümölcs: friss füge Cipruson

* A legszerelmesebb hely: Róma, a Spanyol-lépcső és a Trevi-kút környéke


Görögországban felszabadultak a magyarok

– A görögök nyitottak, jókedvűek, mindig mosolyognak, és nagyon szeretik a magyarokat. Sőt, van aki tud is pár szót magyarul. – meséli Cleo Mitilineou opera-énekesnő, Friderikusz Sándor: Fantasztikus Európa című műsorának görög társ-műsorvezetője. – Most már mindenhol olyan sok a turista az országban, hogy nem maradtak titokzatos, felfedezésre váró helyek. Nemrég ajánlottam a műsorban egy kevésbé ismert szigetet, Kószt. Most látom, majdnem miden utazási irodában kiírva: Korfu, Kréta, Ródosz, Kósz. Lehet, hogy a műsor miatt, fedezték fel?
Rengeteg kedves, aranyos történtetem van turistákról. Pár éve a tengerben fürödtem, amikor magyar szóra lettem figyelmes. Közelebb úsztam. A magyarok mosolyogtak rám, a görög lányra, én meg odakiáltottam: “Na, meleg van, mi?” Nagyon megdöbbentek. Később segítettem nekik, kísérgettem őket, ezért tapasztalatból is tudom, hogy a magyar turisták a görög mentalitás hatására felszabadultabbak, lazábbak lesznek, többet nevetnek. És ez jó.

Cleo tanácsai

Ne júliusban vagy augusztusban menjünk Görögországba, mert ilyenkor nagy a meleg, és sok a turista. Szezon előtt és után érdemes utazni, ilyenkor sok minden olcsóbb is, mint a főszezonban. A közlekedés legegyszerűbb módja, ha motort, vagy kisautót bérlünk, ez ott nem túl drága. Cleo arra kéri azokat, akik így tesznek, hogy az utakon próbálják fölvenni a görögök vezetési ritmusát. Menjenek bátran, gyorsan és tempósan, mert ha lassan mennek, sok bosszúságot okoznak a helybélieknek és maguknak. Óvatosan vezessünk, és vigyázzunk, a finom görög alkoholos italok fogyasztása után semmiképp se üljünk kocsiba! Ne csak az ismert görög ételeket, italokat próbáljuk ki, bátran kóstolgassunk! Ha “cipuron”-nal kínálnak, amely egy speciális pálinkaféleség, mindenképpen fogadjuk el, mert ez nagy megtiszteltetés! A kis tavernákban kérjünk “mezedes”-t. Ebben minden jellegzetes ételből van egy kevés, például fetából, salátából, szuvlakiból, halakból. Az ételekhez rendeljük bátran azt a bort, amelyet a pincér ajánl, de mindenképpen kóstoljuk meg az édes “mavrodafni”-t A vécépapírt ne dobjuk a kagylóba, hanem a mellette található kukába, mivel más a lefolyórendszer, mint Magyarországon, a papírtól pár nap alatt eldugul!