Aktuális

Oroszlán a bika jegyében – II. rész






Harmadéves főiskolásként az Egy kis éji zene című darabban, Derzsi Györggyel
Mit vártál tőle?

– Választ kételyeimre. Gondoltam, ahol senki nem ismer, őszintén megmondják, hogy érdemes maradnom a pályán, vagy hagyjam abba. A végén azt mondták, hogy jók az esélyeim, de hát nekik egészen más az oktatási módszerük. Semmire nem mondják azt, hogy rossz. Megdicsérnek, utána hozzáteszik, hogy ezt meg ezt másként csinálnám, így és így. Nem törik le az önbizalmat. Nem állítom, hogy ez a módszer jobb, mint a miénk, nekem ez volt a jobb. Szeretem, ha kicsit ösztönöznek, megveregetik a vállamat, így terelnek a helyes irányba. Olyan is van, akit rugdosni kell, attól lesz jó. Ez mindenkinél más. Nálam az jött be. Számomra ott lett világos, hogy mi a színészet lényege, egyáltalán miről szól ez az egész.

Utána hazajöttél.





– Feltöltve energiával, önbizalommal, és hirtelen én lettem az év meglepetése. “Oroszlán, maga dolgozik?” – csodálkoztak a tanáraim. Próbáltam elmagyarázni, hogy eddig is figyeltem, passzívan tanultam a mesterséget, és csak azután mertem felszabadultan játszani, amikor biztos voltam magamban. Bizonyára nem hitték el, de kezdtek jobban odafigyelni rám.

Ebből is látszik, hogy erős vagy. Igazi oroszlán. Milyen jegyben születtél?

– Bika és Skorpió az aszcendensem. Veszedelmes párosítás. Kedvelem a Bikát, mert szeretek kockáztatni és nekimenni annak, amit egyszer elhatározok. Fejjel a falnak. Minden munka, amit kirázhatok a kisujjamból idegesít, mert úgy érzem, nem dolgoztam meg érte. Nincs benne a meglévő tudásom és az összes energiám. A tőlem teljesen eltérő karakterek is azért vonzanak, mert megküzdhetek velük. Nem tudnám besorolni magam egyvalamilyen szerepkörbe. Játszottam naívákat is, a főiskolán pedig Natasát, a Három nővérben. Azért emlékezetes, mert ebben láttak meg a filmesek, és akkor döntötték el, hogy engem kérnek fel Timi szerepére.

Hiszel a véletlenekben?

– Lehet, hogy nincsenek, mégis azt vettem észre, hogy semmit sem érdemes kierőszakolni. Eleinte nagyon kiborultam, ha a főiskolán nem kaptam meg az áhított szerepet. Pár hónap múlva jött valami más, sokkal jobb feladat, és arról a másik szerepről is kiderült, hogy mégsem olyan jó. Rájöttem, hogy felesleges nekem kajtatnom a szerepek után. Sokkal többet nyerek, ha a szerep talál meg engem. Amennyiben ez valamiféle sorsszerűség, akkor ebben hiszek. Az amerikaiaknak van egy találó mondásuk: “Minden a legjobbért történik”. Tehát minden rosszban van valami jó is, csak erre később jövünk rá. A legegyszerűbb, ha nyugodtan hátradőlök és hagyom, hogy odasétáljanak hozzám a feladatok. Amelyik tetszik, azt boldogan elvállalom, a többit visszaadom.







Kiskora óta tanult táncolni, énekelni
Mondtál már nemet valamire?

– Mostanában sok ajánlatot kapok, egyebek között tévéműsorok vezetésére is felkértek. Ehhez nincs kedvem. Nem azért, mintha derogálna, csak nem ez a szakmám. Alkatilag sem vagyok alkalmas rá, nem vagyok elég nyitott, beszédes. Ezt mindig elmondom, mert nem szeretnék megbántani senkit.

Igaz, hogy aktfotózásra sem tudtak rábeszélni?

– Nem azért, mert felháborítónak tartom ezt a műfajt, vagy dühöng bennem az álszemérem. Kifejezetten élvezem, amikor bombázót faragnak belőlem – kisminkelnek, felöltöztetnek – belül mégsem érzem magam egy vadállati bombanőnek. Az nagyon nem én vagyok. Ezért jobban szeretem, ha olyannak fotóznak, amilyen vagyok. Ha éppen idétlenkedem, akkor idióta pózokban, mosolyogva és hülyéskedve. Viszont nem tudnék pózolni egy bugyiban, vagy melltartóban, mert hülyén érzeném magam. Más, ha ezt olyan filmben kérik tőlem, ahol a meztelenség szerves része a történetnek. Az nem én vagyok, hanem a szerep. Magánemberként sosem fognak rávenni, hogy levetkőzzem. Nehezemre esne abban a tudatban lemenni a zöldségeshez, hogy rám néz és tudja, milyen vagyok a ruha alatt.

Enélkül is megismernek már mindenütt.

– Tökmindegy, hogy mi van rajtam. Azt is jó látni a szemükben, hogy szeretettel szólítanak meg. Aranyosak hozzám. Érdekes, van egy publikus e-mail címem, és feltételeztem, hogy a film után küldenek majd disznó leveleket. Idáig egyet sem kaptam, és most már várom! Nem is értem, hogy nekem miért nem írnak disznó leveleket?

Talán, mert érzik, hogy nem igazán vagy rossz kislány.

– Épp Hujber Feri mondta a múltkor, hogy rólam mindig az elmúlás jut az eszébe. Mondom, “Kösz Feri, ezt hogyan érted?” Úgy, hogy szerinte rossz korban születtem. Túl konzervatív vagyok ehhez a mostani világhoz. Tényleg vannak régimódi dolgaim, talán nem vagyok annyira vad és erőszakos. Inkább megfontolt és tudatos. Szeretem, ha nyugalom vesz körül, amit úgy érek el, hogy megvalósítom az elképzeléseimet. A lakásberendezéstől kezdve a napi munkabeosztásomig. A lakásom pont olyan, amilyennek elképzeltem. Minden bútordarabnak megvan a saját története. Mesébe illő, ahogy ráakadtam – hosszas keresés után véletlenül –, a tengeri nádból fonott asztalomra, hat székkel. Szinte éreztem, hogy ez a garnitúra engem várt, ott akart lenni nálam.

Egyedül laksz, vagy a kedveseddel?

– Egyedül. Még nem laknék együtt senkivel. Egyelőre fontosnak érzem, hogy haza tudjak menni a sajátomba, ahol rajtam kívül még egy kopasz tengerimalac is éldegél.

Kérted, hogy ne beszéljünk a magánéletedről. Annyit azért elárulhatsz, hogy a fiúkkal is szerencséd volt?

– Soha! Nekem mindig a szakma ment jobban – lekopogom –, és őszintén szólva ennek jobban is örültem. Tizennyolc évesen lettem először szerelmes, és már akkor is fontosabb volt minden más. Elő nem fordult, hogy lemondtam volna munkát azért, hogy találkozhassam valakivel. Velem sosem volt könnyű. A férfiak többsége azt a nőt szereti, aki süt-főz otthon, és bolygóként kering a férje körül. Én nem vagyok olyan. Rajongok a férfiért – ezt még vállalom –, ennél többre nem vagyok képes. Még nem.

Soha nem adnád fel az önállóságodat a szerelemért?

– Nem tudom, milyen nagy szerelemnek kellene lenni ahhoz, hogy fontosabbnak érezzem a színészetnél. Később biztosan erről is megváltozik majd a véleményem, még ráérek házasságra gondolni. Életemnek ebben a korszakában a szakma az első, mivel valószínűleg ez alapozza meg a jövőmet. De hát ez is egy szerelemszakma. Sajnos, nekem a szakmám a szerelmem, és nem lesz könnyű dolga annak a férfinak, aki odaáll mellé.

Nyáron nyaralsz a kedveseddel, ezt már elmondtad. Ősszel mivel kezded az évadot?

– A Nyaralókkal. Gorkij darabja lesz az évad első bemutatója a Vígben, utána kezdjük próbálni az Egy csók és más semmi című operettet, Hegedűs D. Géza rendezésében. Nem kell félnem, hogy kiesem az énekesi, táncosi gyakorlatból, itt is megtalálnak a zenés szerepek. A Nyaralókban Szonját játszom, nehogy megzavarodjanak a kollégák. Vicces lesz kiírva a színlapon: Szonja szerepében Oroszlán Szonja. Életem legjobb húzása a Vígszínház volt. Pedig hetekig töprengtem, hogy merjek-e bekopogtatni az osztályfőnökömhöz, Marton Lászlóhoz. Vettem egy nagy levegőt. Alig hiszem el, hogy együtt játszom azokkal, akiken felnőtt a generációnk. Olyan furcsa most együtt állni velük a színpadon. Amíg próbálunk természetes, aztán felmegyek az öltözőbe, és nem hiszek a fülemnek, amikor megszólal a hangosbemondó: “Kern Andrást, Lukács Sándort, Oroszlán Szonját kérném a színpadra”. Ilyenkor még mindig azt hiszem, hogy álmodom.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top