Itt a nyár! – Válasz

Én a játékos táborba küldeném (és küldöm is a még kisebbeket).
Még azt is gondolom, hogy ezek a “fejlesztőbb” táborok.
Pontosabban: olyan készségeket fejlesztenek, amelyekről tudjuk, hogy a gyerekeknek legalább akkora szükségük van rájuk, mint az egyébként nagyon fontos idegennyelv-tudásra.
A szokásos idegen szavakat sorolva: fejlesztik a szociális-, kooperációs-, kreatív- és kompetencia-készségeket; vagyis a társas együttéléshez és együttműködéshez nélkülözhetetlen “tudást” és gyakorlatot teszik lehetővé, miközben alkotó részvételt követelnek a játékban, és ha jól szervezik és vezetik azokat, valamint mindenkinek megvan, meglehet a maga szerepe, akkor az önértékelést is erősítik.

Persze, egy nyelvi táborban jó, sőt, nagyon jó, ha csak angolul beszélnek (igazán jó az volna, ha órák se lennének, csak élethelyzetek, melyekben akár kézzel-lábbal mutogatva, de szóban csak angolul szabad megnyilatkozni). Mint ahogy az is jó, ha kirándulnak; de sokkal kevésbé jó – ahogy ezt maga is írja –, ha “versenyszerűen” sportolnak. Biztos vagyok benne, hogy egy táborban a “szigorú nyelvórák” ugyanúgy nem érnek semmit, mint akár az intenzív kurzuson, ha nem kapcsolódik hozzá önálló otthoni munka. A tengés-lengést pedig, különböző táborokban magam is tapasztaltam.

Úgy gondolom, úgy tapasztaltam – és ebben a szakirodalom is megerősít –, hogy a nyár a gyerek számára is az aktív pihenés ideje kellene, hogy legyen. Az aktív pihenés az a pihenési forma, melyben nem tétlenül heverünk, hanem csinálunk valamit, de valami egészen mást, mint amit addig csináltunk, mint amit a gyerekek az iskolaévben csináltak. Mint mondani szokták, a gyerekek számára a szünidő a nélkülözhetetlen regeneráció – rekreáció; megújulás, felfrissülés –, újra feltöltődés, energia-begyűjtés ideje. Azt is el szokták mondani, hogy az igazi feldolgozása – tudattalan feldolgozása, személyiségünkbe illesztése – az évközben felvett tudásnak, és a megalapozott készségek kibontakoztatása tulajdonképpen ezekben a pihenőidőkben történik meg, ezért kell ritmikusan váltogatniuk a tanulási életszakaszokat.

Igen, a nyár nem az iskolás tanulás ideje!
Tévedés nyáron gyakoroltatni, akár azért, hogy “ne felejtsen” a gyerek (éppen hogy jótékony “felejtésre” van szükség, ebben a felejtésben érik készséggé az, amit megtanultunk), akár “büntetésből”, mert nem tanult elég jól a gyerek, akár a pótvizsgára való felkészülés ürügyén. (Ez utóbbi esetben is a pótvizsga előtt kell két-három intenzív hetet szerveznünk, lehetőleg idegen segítséggel, a gyerek számára.)
Arra jó volna vigyázni, hogy a nyár – kényszerűségből – ne a képernyők előtt teljen (televízió, videó, számítógép), mint ahogy arra is, hogy ne legyen túl sok a napfény (ne üldözzük a gyereket, ha a legforróbb órákban lesötétített szobában olvas, zenét hallgat, lustálkodik), és ne a netán elvált szülők közötti láthatási viszályokban őrlődjön – esetleg éppenséggel: betegedjen meg – a gyerek.

De most már messze elkanyarodtam a levél eredeti kérdéseitől. Mind e fentiekről majd máskor fogunk beszélgetni.