Csak érted teszem…

A gyerekünknek mindannyian a legjobbat akarjuk, csak abban nem értünk egyet, mi a legjobb. Jó-e, ha mindent megkap, vagy jobb, ha megtanul küzdeni és lemondani? Mivel érdemes őt felvértezni: lelkierővel, hittel, tudással, anyagi háttérrel vagy kapcsolatokkal? Nem látványos, mégis fontos döntések ezek.

Emese álma

A nyíregyházi Kapcsos család három év alatt háromszor költözött tovább. Új város, új iskola, új lakás. Miért? Nyugtalan, kalandvágyó emberek volnának? Nem. Ők egyszerűen csak segíteni, támogatni akarják a gyerekeiket, önmagukkal és a világgal harmóniában élő embereket nevelni mindkettőből. A cél nem változott, pedig mennyi minden történt! A zenei általános iskolába járó Emese hegedülni tanult, de azon a tempón, amellyel a kislány haladt, már mindenki meglepődött. Miért nem jelentkezett ez a gyerek az előképzőbe? – kérdezték a szülőktől az országos verseny döntője után. Hát jelentkezett.

Bence és Adél édesapja úgy véli, gyermekei felkészültebben kezdhetik az iskolát, ha előtte játékos foglalkozásokon vesznek részt

Májusban derült ki, hogy Kapcsos Emesét tizenkét évesen felvették a Zeneakadémia Különleges Tehetségek Tagozatára. Nagy öröm, nagy gond, hiszen a kislánnyal együtt nekik is jönniük kellett. Kellett, mert azt akarták, hogy a család maradjon együtt. Még akkor is, ha nem tudták előre, mennyi áldozattal jár ez a változás. Mi maradt ott? Szülők, rokonok, barátok, az ismerős hazai környezet, az otthon, a hosszú évek alatt felépített ház, az apa ugyancsak sok gonddal bevezetett faipari vállalkozása, annak telephelye. Ott maradt minden. Először rokonoknál, majd bérelt, most pedig szolgálati lakásban élnek. A faipari mérnök apa, aki már kétszer épített fel új egzisztenciát magának, most megint mindent elölről kezdett. Az anya a szakmájában nem kapott munkát, ilyen nehézségre nem számított. Lassan megtanulta, hogy az otthon ott van, ahol egy tál étel kerül az asztalra.

A stressz miatt mindketten súlyos betegségen estek át, mert lehet erős a lélek, néha mégis tiltakozik, és lázad.
Emese a Zeneakadémián Perényi Eszter hegedűművész tanítványa. Fontos, neki fontos, hogy a gimnáziumban is ötösei legyenek.

Figyelem, szeretet és összetartás – ezek vezérlik a Kapocs családot

– Minden gyereknél meg lehet találni az a pontot, amelyben különleges – mondja Erika. – Ha ezt megtaláljuk, senki sem lesz átlagos, hanem nagyszerű fodrász, esztergályos vagy muzsikus válik belőle. Emese nem zenész családba született, de a saját lehetőségeinkhez képest segítjük, hogy a vágya, a célja teljesüljön, hogy művész lehessen belőle. De, hogy mit tartogat az élet?… A fiunk, Ádám tizenkét éves, a harmadik iskolájába jár, mindenhol kitűnő tanuló volt. Nagyon figyelünk rá, nehogy túlságosan megszenvedje a változásokat. A gyerekeket bátorítjuk, mellettük állunk, mi meg alkalmazkodunk. A törést szeretettel orvosoljuk, igyekszünk biztonságot teremteni. Ezek az évek mindannyiunkat próbára tettek, megviseltek, és megerősítettek. Megismertünk magunkat, és persze, másokat, meg azt, milyen egy meleg, védő közegből elkerülni oda, ahol nincs egy rokon, egy barát, ahol már kialakult, zárt körök vannak.

Elviseljük, mondják mosolyogva, és hozzáteszik: Figyelem, szeretet összetartás. A nagy kérdésekre ők egyszerű válaszokat adnak.
Két példa jutott eszembe. Az egyiket egy óvoda vezetőnője mesélte, és becsületszavát adta, hogy az eset megtörtént. Az egyik nagycsoportos kisfiú édesanyja ugyanis azt a meghökkentő kérdést szegezte neki, hogy ugyan ajánljon már neki olyan általános iskolát, ahonnan az ő gyereke a legnagyobb eséllyel juthat majdan be a jogi egyetemre… A másik történet egy ma már egyetemista lányé, aki negyedikes gimnazistaként ért el olyan eredményt az országos tanulmányi versenyen francia nyelvből, hogy felvételi nélkül vették fel az egyetemre. A nyelvet egyébként gimnáziumban kezdte el tanulni, mert pedagógus szülei úgy vélték, hogy amíg általános iskolás, elég, ha elkészíti rendesen a házi feladatát, aztán menjen biciklizni, játszani, szaladgálni kedvére!