A hepatitis ábécéje

A jobb sorsra érdemes emberiség életét a fertőző májgyulladásnak többféle formája is megkeseríti. Ezeket az orvostudomány az egyszerűség kedvéért az ábécé betűivel jelöli. Sokáig csak hepatitis A-t és B-t ismertek, de a kutatók mára már az E, sőt újabban a G betűt is kiosztották. A fertőzések kórokozói különféle vírusok, amelyek eltérő módon jutnak be a szervezetbe, némelyik a szennyezett táplálékkal, más a vérrel. A májgyulladás egyes formái nem egyformán veszélyesek: míg az A vagy az E általában enyhe tüneteket vált ki és szövődmények nélkül gyógyul, addig a B vagy a C súlyos megbetegedéssé, krónikussá válhat.

Enyhe A, veszélyes B

A hepatitis A-t leginkább mint az utazók sárgaságát emlegetik, mert a tisztasághoz szokott európai turista a legkönnyebben a higiéniai előírásokat lazán értelmező déli, trópusi országokban kaphatja meg, ha szennyezett ivóvizet, zöldséget, gyümölcsöt, kagylót fogyaszt.

A panaszok kezdetben rosszullét, hányinger, hasmenés formájában jelentkeznek, majd kialakulnak a jellegzetes tünetek: a vizelet sötétre vált, a bőr és a szemfehérje sárgásra színeződik. A betegség az esetek túlnyomó részében könnyen és gyorsan gyógyul, és a páciens életre szóló immunitást szerez, de az A-vírus ellen védőoltás is létezik.

Jóval veszélyesebb a főként szexuális úton, illetve a vérrel terjedő hepatitis B, amelynél a fertőzés az esetek kilenc-tizennégy százalékában krónikussá válik, és ez májzsugorhoz és májrákhoz vezethet. A szakemberek hazánkban a B-vírus krónikus hordozóinak számát 50-100 ezerre becsülik, a világon számuk eléri a 350 milliót. A fertőzésből való felépülés két-hat hónapot is igénybe vehet, de a betegség okozta fáradékonyság akár egy évig is eltarthat. Szerencsére a hepatitis B ellen is van már védőoltás, amelyet 1999 ősze óta a magyar gyerekek tizennégy éves korukban kötelezően megkapnak.

Komoly veszély

A korábban csak “se nem A, se nem B” névvel illetett C-típusú májgyulladásról még tíz évvel ezelőtt is azt írták az orvosi szakkönyvek, hogy “lefolyása enyhe, kezelést nem igényel, a beteg esetleg diétázzon. Azóta azonban bebizonyosodott, hogy a fertőzések legnagyobb része krónikussá válik, és bár a betegség sokszor évtizedeken át semmiféle tünetet nem okoz, észrevétlenül májzsugort vagy májrákot idéz elő.

Ráadásul az érintettek száma nő, a feltételezések szerint a következő két évtizedben megháromszorozódik, ezért a hozzáértők kiemelkedően fontos közegészségügyi problémáról beszélnek. A becslések szerint az Egyesült Államokban négymillió, Nyugat-Európában ötmillió fertőzött él, míg számuk Magyarországon körülbelül 75 ezerre tehető.

A hepatitis C-vírus elsősorban vérátömlesztéssel, intravénás drogok használatával, szervátültetéssel, művese-kezeléssel, illetve az egészségügyben foglalkozási fertőzés formájában terjed; a vérátömlesztés során történő továbbadás ma már szerencsére nagyon ritka.

A fertőzöttek rendszerint évtizedeken át mit sem tudnak a betegségükről, miközben hordozzák és továbbadják a vírust. A betegség kezdetén csupán minden negyedik esetben jelentkezik a sárgaság, vagy olyan, nem jellegzetes tünet, mint a rossz közérzet vagy az étvágytalanság. Az érintettek nagy többsége azután a kórokozó krónikus hordozójává válik, de ennek a tünetei is enyhék és jellegtelenek: rossz közérzet, fáradékonyság, néha hasi fájdalom. A májkárosodás azonban ezalatt alattomosan előrehalad, tíz-tizenöt év alatt kialakulhat a májzsugor, és a végén már csak májátültetéssel lehet megmenteni a beteget. Ma a májátültetésre várakozó betegek többsége a hepatitis C fertőzöttek közül kerül ki. A másik súlyos szövődmény pedig a májrák, amely többnyire a fertőzést követően huszonöt-harminc évvel később alakul ki.

Munkában az interferon

A krónikus hepatitis C-ben szenvedő betegek kezelésének legfőbb gyógyszerei a vírusszaporodást gátló speciális anyagok, az úgynevezett interferonok. Ezek ugyan oki terápiát jelentenek, de sajnos csak az esetek tizenöt-húsz százalékában hoznak tartós javulást. Ez az eredményt csaknem ötvenszázalékosra emelhető, ha az interferont további vírusellenes készítménnyel kombinálják, ám ezt a kezelést a társadalombiztosító a magyar betegek csak egy részének tudja biztosítani.

Az új terápiás lehetőségek kutatására az egész világon komoly összegeket fordítanak, és bizakodásra adhat okot, hogy sikerült kifejleszteni egy hatékonyabb, tartós hatású interferont. Mivel a májgyulladás C-vírusa ellen nincsen hatásos védőoltás, a szakemberek szerint a betegség megelőzésének egyetlen sikeres módszere, ha lehetőleg igyekszünk elkerülni a fertőzés forrásait.

Vírus a vérben

Aki a kockázati tényezők alapján úgy gondolja, tanácsos volna választ kapnia arra, nem hordozza-e a hepatitis C-vírust, háziorvosától vagy belgyógyászától kérhet segítséget.

Az első lépés a májfunkciós próba, amikor a vizsgálat a májműködés aktuális állapotáról ad felvilágosítást, és eltérései esetén gondolni kell krónikus hepatitis C fertőzésre is. Hogy a páciens valóban fertőzött-e, arra a kérdésre részletesebb vizsgálatok segítségével az országszerte húsz intézményben működő, úgynevezett hepatitis

centrumokban adhatnak választ.

Nincs szükségük a fenti vizsgálatra azoknak, akik véradáson vesznek részt, mivel az ott levett vért többféle szempontból kötelezően ellenőrzik, így azt is megvizsgálják, nincs-e benne hepatitis C-vírus. Ha esetleg van, akkor az illetőt értesítik, és szintén a megfelelő intézménybe irányítják.

Ki foroghat veszélyben?

A szakemberek szerint a hepatitis C-vírussal való megfertőződésnek a következő tényezők kedveznek: