Van kiút az érzelmi viharokból, avagy mi értelme a veszekedésnek?

Ahány ember, annyi különböző reakció létezik a párkapcsolati viták, konfliktusok elsimítására. Vannak, akikkel mindent meg lehet nyugodtan beszélni, mások nehezen tisztázzák a félreértéseket, mert félnek a túlfűtött érzelmi helyzetektől és a viharos erejű változásoktól. A reakcióink állandóan ismétlődnek, mi pedig úgy érezhetjük, hogy ezek bennünk amolyan kódolt programok. Azok előtt, akik szeretnének változni, számos lehetőség áll. Az egyik legnépszerűbb öt bölcsesség energia, amely a mindfulness élményre épít. Ez utóbbi egyfajta éber figyelmet, tudatosságot és flow élményt jelent. Ma már a nyugati világ legjobb sportolói, legsikeresebb vállalatvezetői gyakorolják. Az öt bölcsesség tanítói szerint azok az érzelmek, melyek korlátoznak minket a hétköznapokban, olyan szokásminták, amelyek számunkra hasznos felismerésekké alakíthatók. Minden egyes érzelemnek megvan ugyanis a maga párja, épp úgy, ahogy egy érmének is van a két oldala.  

 “Tényleg nem vagyok elég jó?”

 “Gyakran előfordul, hogy úgy oldunk meg egy-egy konfliktust, hogy a düh, a neheztelés és egyéb negatív érzelmeink kiengedése után elmenekülünk a helyzetből. Ennek legtöbbször az az oka, hogy tehetetlenek vagyunk és eszköztelenek – magyarázza Réczey Gusztáv, az Öt Bölcsesség Továbbképző Intézet egyik magyarországi trénere. – A negatív érzelmek közül a harag az, ami a legjobban megérinti az embert. Ennek oka legtöbbször – bármilyen furcsa is – a félelem. A félelem például attól, hogy nem vagyunk elég jók, vagy hogy támadás ér minket, és megszűnik a biztonság. Ezeket az érzéseket éljük meg általában a legártalmasabbnak, hiszen minden kapcsolatunktól azt várjuk, hogy szeretetteli és biztonságos legyen.” 

 Én dolgom, te dolgod

A tréner szerint a legtöbben azt gondolják, hogy a feszültség a munkahelyünkön, valamint a magánéletünkben csak negatív lehet, pedig minden érzelmileg nehéz helyzetnek megvan a maga értelme, üzenete. “Ha felszínre kerülnek a negatív érzelmek, valamin biztosan változtatni kell, vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkét félnek – folytatja. – Ilyenkor hasznos feltenni azt a kérdést, hogy mi az, ami az én dolgom a konfliktusban? És mi az, ami a másiké? A legfontosabb a tisztánlátás és a távolságtartás, akármennyire is elsodornának minket az érzelmek. Ez a legtöbb embernek komoly nehézséget okoz, de megfelelő technikával megtanulható. Ahogy megtanulható annak a felismerése is, hogy a minket éppen korlátozó érzelemnek milyen a józan oldala, mi a valódi üzenete.” 

A jutalom: az érme eddig rejtett oldala

A szakember szerint, ha a megoldásainkban a harag dominál, ezt átfordíthatjuk egy kevésbé szűk látókörű, elfogadóbb, tágabb igazság megismerésébe. A kishitűség és lenéző büszkeség párja egy olyan egységélmény, ami lehetővé teszi a szeretet átélését és a nagylelkűséget. A túlzott ragaszkodás mögött rejlő valódi erő egy olyan “szerelem ízű” élmény, ami a másik ember értékeinek, szabad egyéniségének, de az élet egészének a megbecsülését is jelenti. Az irigység tehetetlensége mögött pedig az önzetlen és magabiztos segítőkészség rejlik. Az ötödik érzelem a zavarodottság maga. Ennek energiája a buddhista tanítás szerint a “minden rendben van” érzés, a feltétel nélküli elfogadás hazaérkezés élménye.

“Anett dühe nem rólam szólt” 

“Mindketten régóta keressük az utunkat, sokféle módszert kipróbáltunk már – mondja Baranyai Imre magáról és párjáról, Anettről. – Az öt bölcsesség módszere nekem azt adta, hogy felismertem, az én fő zavaró érzelmem a düh. Van egy kis túlsúlyom, ami az önbecsülésemnek már fiatalon nagyon rosszat tett. Az iskolában előfordult, hogy céltábla lettem emiatt. Később aztán elég volt, ha két ember összesúgott körülöttem, rögtön azt hittem, rólam van szó. A helyzeten nem segített az sem, hogy a szüleim mindent megcsináltak helyettem. A felnőttkorom egyik legnagyobb kihívása tehát az lett, hogy önbizalmat neveljek magamba.” 

“A kapcsolatunkban Imi dühe máshogy jelenik meg – mondja Kószó Anett. – Én nagyon lobbanékony természetű vagyok, vagyis a vélt támadásokra adott reakcióim erősek, lehengerlőek. Ez részben gyermekkori minta, részben abból a félelemből ered, hogy bántani fognak. Ez utóbbi megdöbbentő felismerés volt az öt bölcsesség tréningen. Tudtam, hogy nekem is alacsony az önértékelésem, és hogy sok mindent támadásnak veszek, de sosem gondoltam rá korábban, hogy a félelem az, ami belül meghatározza a viselkedésemet. A különbség Imi és köztem az, hogy míg belőlem robbanásszerűen, rövid ideig jön ki a harag, Imi ezt a felszínen nem jeleníti meg olyan nyilvánvalóan. A nézeteltérésekre, azaz a támadó jellegű kommunikációra régebben úgy reagált, hogy bezárkózott, mivel nem tudott a helyzettel mit kezdeni.” 

“Ma már azért ez máshogy van – teszi hozzá Imi. – Megértettem, hogy ezekben a helyzetekben Anett lobbanékonysága nem rólam szól, nem ellenem irányul. Egyszerűen a személyiségéből fakadóan ez a – már korábban bevált – problémakezelési metódusa. Mivel tisztában vagyok a saját »hibáimmal«, a zavaros helyzetkezelési reakcióimmal már a konfliktus kialakulása alatt tudok magamra is, őrá is figyelni. Ez így van akkor is, ha konkrétan velem veszekszik.”

“Tíz perc. Ennyit kell kibírnia, és a haragom lecsitul – mondja Anett nevetve. –  Nem kell már attól tartania, hogy nem fogunk beszélni egy darabig egymással, csak azért, mert engem egy pillanatra eluraltak a negatív érzelmek. Szerencsére ez az időszak régebben sem volt hosszú, de most, hogy jobban megismertük saját magunkat, ezeknek a száma is kevesebb lett, ráadásul szinte percek alatt feloldódnak a nézeteltérések. Mindez nyitott szívvel, beszélgetve.” 

Anett és Imi szerint a felismeréseik nélkül folyamatosan egymást taszítanák bele a veszekedésekbe. Hiszen Anett lobbanékony természetére Imi korábban mindig “összement egész picire”. 

“Minket úgy ismernek, mint akik nem veszekszenek – folytatja Imi. – Pedig vannak vitáink. Csak épp nincsenek tányércsapkodások. Nyitottabbak lettünk, sokkal jobban meg tudunk beszélni mindent, legyen az egy félreértett szó, vagy a költözés alatt keletkező súrlódások. Ebben sokat segített a tréning is, ahol két hétig csak az érzelmeinkkel, saját belső görcseinkkel foglalkoztunk. Mivel sikerült őszintének lenni magunkhoz, előjöttek a saját zavaró érzelmeink. Ezeket részben mi ismertük fel, részben a csoporttársak, trénerek tartottak tükröt. Rájöttünk, hogy az érzelmeink nem másokról szólnak, a problémáinkat nem más emberek okozzák, hanem a bennünk levő érzések, gondolatok. Ezeket pedig nem lehet kitörölni, csak megérteni azzal, hogy azokat magadévá teszed, megismered és elfogadod mint a saját éned részét. Ebben a pillanatban ezek az érzelmek feloldódnak a megjelenő térben és nem okoznak »bajt«.”

“Én a munkámban is nagy hasznát vettem a módszernek – folytatja Anett. – Egy szálloda recepcióján dolgozom, ahol aztán tényleg sok a konfliktus. Rendszeresen előfordul, hogy a vendégek dühösek, frusztráltak valami miatt, és ezért minket támadnak. Korábban amikor felhúztam magam, nehezen tudtam uralkodni az egy-egy pillanatra hirtelen feltörő indulatokon, ma már ez sokkal ritkább. Megtanultam távolságot tartani, odafigyelni magamra, és megérteni, miről szólnak ezek a helyzetek. Az eredmény az lett, hogy bár konfliktusok ugyanúgy vannak, a nap végén boldogabban és kiegyensúlyozottabban hagyom ott a pultot, hiszen bennem dől el minden.“

“Én pedig azóta sokkal tudatosabb vagyok, de legalábbis erre törekszem – veszi át a szót újra  Imi. – Korábban mindent meg akartam oldani, egyedül. Ma már sokkal lazább vagyok, részben azért, mert nem félek már attól, hogy mit gondolnak rólam mások. Ehhez egy sor dolgot el kellett engednem, többek között azt az érzést is, hogy nem kell mindenáron megértenem az egész világot, nem kell mindenáron irányítanom a körülöttem lévő történéseket.“