Szorongás helyett mondj b+-et!

Egy új terápia hódít világszerte, aminél egyszerűbbet még sosem láttunk, és amit aztán tényleg mindenki ingyen és bérmentve, minden humbug nélkül kipróbálhat saját magán. Ez a “Fuck it!”-terápia, amit szívünk szerint kötelezővé tennénk.

Mi az, ami fontos nekem, mit szeretnék az életemmel kezdeni, hogyan bűvészkedjek az időmmel, karrierrel, gyerekekkel? A szomszéd közben már megint üvöltözik, az emberek a buszon lökdösődnek, és mi lesz, ha elveszítem az állásomat, mert már huszadjára kések el egy hónap alatt. Forognak a gondolataink őrült módon, folyton ugyanarra az alapgondolatra térve vissza: Mennyit érek én? Mi értelme ennek az egésznek? Hogyan kerüljem el a fájdalmat? Felosztjuk fejünkben az életünket különböző problémahalmazokra, és napról napra küzdünk, hogy megoldjuk őket. De persze nem megy, ettől frusztráltak leszünk, és csak rosszul érezzük magunkat a bőrünkben.

“Mondd, hogy b…a meg, és vedd a bátorságot, hogy megismerd magad. Mit akarsz magadtól és magadnak?”

A Fuck it!, azaz a b…a meg-terápia erre az egész őrületre, ami a fejünkben történik, egy nagy vállvonással reagál. Az erőteljes kifejezés direkt ennyire obszcén és határozott: felráz, felébreszt, arra utal, amikor már minden összeomlik körülöttünk, és egy huszáros vágással felszabadítjuk saját magunkat, felkiáltunk és bemutatunk az egész világnak. Majd megyünk, és csináljuk azt, ami nekünk tetszik. Mert végül is ennyi lenne a lényege az egész életnek: érezzük jól magunkat a bőrünkben és az életünkben. Mi másért lennénk itt? Pénzért? Nagy házért? Kocsiért? Párkapcsolatért? Azért, hogy ki mit mond rólunk?

“Tulajdonképpen már maga a tudat, hogy valami félresikerülhet, feszültté és szorongóvá tesz. Ha b… meget kezdesz mondani, a szorongás eltűnik.”

Ha hátralépünk egy lépést, és megpróbáljuk objektívan szemlélni a saját életünket, külső megfigyelőként, akkor rájövünk, hogy mindaz, amit fontosnak tartunk, amihez foggal-körömmel ragaszkodunk, nem számít. De tényleg, kicsit sem számít. Sem a plusz öt kiló, sem a nagyobb lakás, sem a gyerek jegye az iskolában, sem pedig az, hogy a buszon mit gondolnak vadidegenek a ruhánkról. Mindez csak feleslegesen rág belülről minket, és elfelejtünk időközben élni. Úgy igazán élni.

“A b… meg a legszentségtelenebb módja a legmélyebb dolog kimondásának: ha ellazulunk és átadjuk magunkat az élet áramlásának, a tökéletes szabadságot tapasztaljuk meg.”

Folyjunk előre az élettel, nem beszűkülten, a problémákra összpontosítva, hanem rácsodálkozva, hogy “jé, élek”. Volt már ilyen élményed? Próbáld ki! Mondj b… meget sorra mindarra a problémára, ami zavar épp, ebben a pillanatban. Kirúgással fenyegetnek? B…a meg! Ez csak egy állás. Nem szeret eléggé a pasim? B… meg! Ha nem kellek neki, majd kellek másnak, meg sem érdemel. Nem sikerül elérni a céljaimat? B… meg! Inkább veszek egy jó habos fürdőt akkor. Nem halok bele még abba sem, ha mindent elveszítek.

“Az igazság az, hogy ha azt tesszük, amihez kedvünk van (a sorozatgyilkossághoz hasonló tevékenységeket kivéve), azzal nemcsak magunknak szerzünk örömet, hanem másoknak is. A végén úgyis csak azt akarjuk csinálni, ami tetszik. És azok inspirálnak minket, akik így élik az életüket (vagy ha különösen feszültek vagyunk, felbosszantanak bennünket.)”

Az egész Fuck it!-terápia azért olyan végtelenül szimpatikus, mert a hozzáállás, amit közvetít, a lehető legjobb értelemben vett anarchista szemlélet, amelyben egyszerűen nem éri meg olyan dolgokon problémázni, amik valójában nem számítanak. Az élet csak élet, a mi életünk. Nem tökéletes, mi sem vagyunk azok. Mi lenne, ha csak elfogadnánk úgy, ahogy van, és örülnénk neki? Igen, nagy a fenekem. És? A gyerek már megint hisztériázik a boltban a csokiért. Minek idegesítenéd magad, mert jaj, mit szólnak? Tegyél rá magasról, inkább legyints egyet. Ha elfogadod az adott helyzetet, sokkal többet ki tudsz hozni belőle.

Ha elfogadod magad nagy fenékkel, lustán, ordítós gyerekkel, és nem utasítod el az életed egyetlen szeletkéjét sem, görcsölve azon, hogy valaki más legyél, valaki más életében, akkor elkezded élvezni azt, ami van. És amint ez bekövetkezik, lesz energiád arra, hogy a szorongás helyett új lehetőségeket vegyél észre és előrelépj.

“A b…a meg arról szól, hogy úgy fogadod el a dolgokat, ahogy vannak.”

John C. Parkin zseniális humorral megírt F**k it! – B… meg! című könyvét abszolút érdemes elolvasni, még akkor is, ha eddig távol tartottál magadtól mindent, ami önismeretről és spiritualitásról szólt. Már csak a könyv stílusa is megéri, hogy magunkon és az esendő természetünkön mosolyogjunk egy jót.