nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Ezo
A rovásírás eredete

A rovásírás eredete

Krónikaíróink említik, hogy a magyarság egy részének, a székelyeknek saját írásuk volt. Ennek az õsi írásnak az eredetérõl mára több nézet alakult ki.
K.A.
f Ajánlom





Az elnevezésről

A magyar rovásírást – az elnevezésével és a közhiedelemmel ellentétben – nemcsak rótták, vagyis fába vagy csontba vésték, hanem templomi freskóra és kazettás mennyezetre festették, továbbá ötvösmunkákra és kódexbe is írtak velük. A “rovás”-írás kifejezés csak a jelhagyás módját jelöli, nem árulkodik többről, mint például a “táblakrétaírás”, vagy a “lúdtollírás”.






Eredetek


A legelterjedtebb, a szakma által támogatott nézet szerint a magyar rovásírás az arámi eredetű türk írás egyik családjához tartozik. Tőlük tanulhatták meg a magyarok az 5-6. század körül, és a maguk nyelvéhez idomították. Egy másik elgondolás az ómagyar írást az ókori magas kultúrák világába vezeti, s közeli kapcsolatban állónak tartja más ókori írásokkal, így a föníciai, az egyiptomi és a sumér írásokkal, vagyis szerinte ez egy régi (35 ezer évvel ezelőtti), egész Eurázsiában elterjedt írásrendszer része. Ez a nézet a rovásírást az emberiség legősibb kulturális kincsének tekinti.
Bárhogy legyen is, a kereszténység felvételével e honfoglalás előtti mesterség, mivel a pogány vallásra emlékeztetett, „nemkívánatossá” vált. Olyannyira, hogy a fellelhető ómagyar írásokat összegyűjtötték és megsemmisítették, az írást magát pedig betiltották.
Emléke dacolt a latin betűs írás kényszerével, melynek köszönhetően mára szép számmal kerülnek elő főként középkori rovásírásos emlékek.


A székely és a pálos rovásírás





Az enlakai (Székelyföld) unitárius templom kazettás mennyezetének rovásírásos felirata Jobbról balra olvasandó felirata:Egy az Isten – Georgyius Musna (de) Jáqó


Az emlékek alapján két fajtája ismeretes, az ún. pálos-rovásírás és a székely-rovásírás. Az pálos-rovásírás, amelyet legtovább és legszélesebb körűen a pálos szerzetesek használtak, főként a templomok felirataiként, egészen a XVI. század végéig használatos volt. Ez a rovásírás nagyon hasonlít a türk rovásírásra, valószínűleg nemzetünk türk származású része hozta magával. A pálos-rovásírásnak egyébként sok emléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis elfogadhatók voltak a középkorban mind a spanyol, mind a portugál királynak, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belső részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez.




A székely-rovásírás a magyar rovásírás másik ága. Ez hirtelen bukkant fel a XIII. századtól a székelység körében, s ekkor szkíta vagy szittya írásnak nevezték. A székely



rovásírásban olyan ősi betűjegyek is fellelhetők, amelyek más, közel-keleti írásokkal mutatnak hasonlóságot, s ősibb jegyek a türk rovásírás betűinél is.


Rovásírás-oktatás

A rovásírás mára újjáéledt, főként a magyar őstörténet szkíta-hun-avar-magyar kapcsolat hívői körében. Egyre többen vésetnek székelykapujukba vagy mindennapi tárgyaikba rovásírásos szöveget. Egyre többen használják a nemzeti önazonosság kifejezésére és/vagy egyszerű díszítőelemnek. Léteznek mesekönyvek, tankönyvek és tanfolyamok is az érdeklődők számára.
Megosztás Facebookon