nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
“Fogtam egy tükröt, beterpesztettem, és megnéztem a puncimat”

“Fogtam egy tükröt, beterpesztettem, és megnéztem a puncimat”

Még középiskolás voltam, amikor rájöttem, hogy még soha az életben nem néztem meg a puncimat. Pedig az enyém, konkrétan mindig velem van, és kifejezetten jóban vagyok vele, mégsem láttam soha.
NLCafé
f Ajánlom

Szóval le a bugyit, elő a tükröt és a vulvát. (Konkrétan a vulvánkat látjuk nap mint nap, mondjuk például zuhanyozás közben, a vaginát nem, mert az odabent van.) Bevallom, először megszeppentem, csak némán néztem, ahogy tekeredik, újabb anyajegyeket fedeztem fel magamon, aztán kikiáltottam szépnek, és kész.

 Végül elégedetten nézegettem a tükörben a csiklómat, a Vénusz-dombomat, és kaján mosollyal gondoltam szegény férfiakra, akiknek puncikkal kell megbirkózniuk tapasztalat vagy éppen kisebb/nagyobb anatómiai tudás nélkül. Most, 35 évesen jövök rá, hogy ezt a bonyolult dolgot a lábam között, az úgynevezett puncit mostanra már milyen jól ismerem.

A 18–39 éves kelet-közép-európai nők több mint kétharmada küzdött már hüvelyi fertőzéssel, a nők fele az elmúlt fél évben nézett szembe a kellemetlen tünetekkel, a kutatásban résztvevők negyede pedig rendszeresen szenved emiatt. A megkérdezett nők háromnegyede nem biztos abban, mi történik ilyenkor a szervezetében, így nem is szívesen beszél a tünetekről. Ezenkívül általános az orvosoktól való félelem. Az érintettek 60 százaléka először házilag próbálja kezelni a problémát, és csak akkor fordul nőgyógyászhoz – általában a harmadik nap elteltével –, ha ez nem sikerül. Gyakran annyira zavarban vannak, hogy alig tudják elmondani, mik a panaszaik, kontrollra pedig sokszor már nem is térnek vissza – derül ki az Ipsos Idelyn számára végzett kutatásából.
 

Bevallom, kicsit hülyén érzem magam, amikor a punci szót használom, hiszen a pasim farkára sem mondom soha, hogy fütyi vagy kuki – szóval azért ezek óvodás vagy kisiskolás kor után elég ciki elnevezések. A vagina meg annyira orvosi, hogy inkább csak viccből használom, bár a nemi szerv sokkal rettenetesebb, az már tényleg olyan, mintha egy ízelt lábú rovar valamelyik testrésze lenne. A vulvácskám szóval sem tudok nagyon azonosulni. 

Szóval marad a punci – ezt fogom használni, mert egyszerűen nem tudok jobbat, ahogy ebben a videóban sem tudnak igazán jó kifejezést mondani a nők a sajátjukra. Bezzeg a férfiak! Szinte (pénisz)irigylem is őket. A férfiak megfogják pisilés közben, mi meg csak egy pillanatra érünk hozzá papíron keresztül a puncinkhoz. Nem olyan közvetlen a viszony alapból.

Szerencsém van, mert az én anyukám szupermodern és felvilágosult nő, így puncimmal való viszonyom klassz. Nem ütött a kezemre, ha kicsi kislányként illetlenül “odanyúltam”, ugyanakkor nem szégyellem –  itt lehet pfujolni – megszagolni a bugyimat, így baromi jól tudom már, milyen szakaszban, milyen egészségi állapotban milyen szaga – pardon, illata – van a puncimnak.

 Már csak a punci szót kéne valami felnőttes, és egy picit sem röhejes szóra lecserélni…

Kutatások igazolják, hogy a nemi szerv nemcsak egészségügyi és szexuális, hanem pszichológiai szempontból is fontos: a nők jólétét nagyban befolyásolja a vaginájukhoz való viszonyuk. Egy amerikai felmérés kiderítette, hogy akik elégedettek a vaginájukkal, azok nőgyógyászhoz is gyakrabban járnak. Az ilyen nő tehát jobban figyel az egészségére, és ezzel akár a saját életét is megmentheti. Emellett terapeuták arról számolnak be, hogy ha egy nő szorong a vaginája miatt, a barátaihoz, a családjához és a párjához is másképp viszonyul, hiszen közben magát sem fogadja el.
 
Megosztás Facebookon