3 jel, ami arra utal, hogy érdemes megvizsgáltatni a hallásodat

A szakirodalom szerint normál hallásról 0-tól 25 decibelig beszélhetünk. Az enyhe halláscsökkenést akkor diagnosztizálnak, ha a hallásküszöb 40 decibel. Aki már a normális beszédet sem hallja, annál jelentő halláscsökkenés állhat fenn. Az orvosok feladata, hogy kiszűrjék azokat, akiknek segítségre van szükségük. Jelentős halláscsökkenés esetén hallókészüléket javasolnak a betegeknek. A 85 decibel feletti hangerő maradandó károsodáshoz vezethet, de a 40–60 decibel közötti hangok is veszélyeztetik a hallásunkat, és a szervezetünk normál működését is zavarhatják.

Már egészen kicsi korban kiszűrhető a halláscsökkenés. A szülők fontos feladata, hogy figyeljék a csecsemőjüket és ha arra gyanakszanak, hogy a baba nem hall, orvoshoz forduljanak vele. Minél hamarabb kiderül, hogy szüksége van-e a babának segítségre, annál könnyebben alkalmazkodhat a család a körülményekhez – ez pedig gyermek fejlődésnek fontos eleme, hiszen a beszédfejlődés miatt is meghatározó ez az időszak. A nagyobb gyerekek esetében ugyanúgy figyelni kell a jelekre: ha a sokadik szólításra sem reagál, esetleg gyakran visszakérdez, mindenképpen érdemes szakembernek is megmutatni.

A hallásvesztés egyik legszerencsésebb formája az, ha fülzsírdugó zárja el a hallójáratot. Ilyenkor az orvosok kimossák a fület, és eltávolítják a zsírt, ami megnehezítette a szerv működését. De sajnos más fizikai oka is lehet a halláscsökkenésnek. Az orrmandula megnagyobbodása ugyanis hatással van a hallásra – úgynevezett vezetéses halláskárosodást okozva. Ilyen esetekben a szakorvosok műtéti beavatkozást javasolnak, ami az orrmandula eltávolítását jelenti.

A halláscsökkenést egyetlen életkorban sem szabad bagatellizálni. Amint azt tapasztaljuk, hogy nehezebben halljunk meg a hétköznapi zajokat, és a beszédértés sem olyan egyszerű, vagy ha esetleg külső jelzést is kapunk, mindenképpen keressük fel az orvosunkat. Hirtelen halláscsökkenés esetén azonnal menjünk szakrendelésre, de ha rövidebb idő alatt következik be a hallásvesztés, akkor sem szabad halogatni a vizsgálatot. Tartós fülzúgás és fülcsengés esetén is szakember segítségét kell kérni.