Egy szupermarketben botlott bele fiába, akit 40 évvel korábban örökbe adott

„Ellentétben anyámmal és a nővéremmel, én sosem hittem igazából a csodákban. Pláne nem az eleve elrendelésekben. Számomra az volt a megnyugtató gondolat, hogy a világ pontosan olyan véletlenszerű és kaotikus hely, amilyennek látszik. Hogy nincs benne semmi előre eltervezve, hovatovább kitalálva” – kezdi a Love What Matters oldalán közzétett vallomását Toni, majd hozzáteszi, 40 évet kellett várnia arra, hogy ez a meggyőződése megváltozzon.

A most már hatvan körüli amerikai nő a folytatásban elárulta, bár a férjével mindketten szerettek volna közös gyermeket, az álmuk sajnos nem vált valóra. „Még konkrétan emlékszem arra a pillanatra, mikor feladtam a dolgot: akkor már megszámlálhatatlanul sok orvosnál jártunk, és még ennél is több gyógyszert szedtem be – teljesen eredménytelenül. Úgy voltam vele, hogy nem szeretnék többet vérben úszva ébredni, hogy aztán egy jéghideg kórházi szobában erősítsék meg a tényt, ismét elvetéltem” – vallja be Toni, aki mindezek ellenére édesanya.

25 éves korában ugyanis, még bőven az előtt, hogy férjhez ment volna, Toninak született egy kisfia. „Nem működött a fogamzásgátlóm, így estem teherbe. Egyáltalán nem akartam a babát: nem voltam rá felkészülve se anyagilag, se érzelmileg” – vallja be az asszony, majd hozzáteszi, a kisfiút végül az otthonától távol, a szülei tudta nélkül hozta világra. „Hónapokig voltam távol, a szüleim pedig úgy tudták, külföldre utaztam, hogy megtaláljam magam.”

Toni a szülés után örökbe adta a kisfiát, és bár megviselte a döntés, a következő években eltemette magában a gyászt; igyekezett nem gondolni a fiúra, akit örökbe adott. Negyven évvel később azonban ismét eszébe jutott a fia, közvetlenül azután, hogy Kaliforniába költözött, és új otthonában először vásárolni ment. „Épp fizetni indultam, mikor az egyik gondola végén a bevásárlókocsimmal véletlenül beleütköztem az egyik dolgozóba. Furcsa, de olyan érzésem volt, mintha már találkoztam volna vele, mintha ismerném.”

Néhány héttel később Toni egy vérrokonkereső segítségének köszönhetően már tudta, hogy az ismeretlen, akibe a boltban beleütközött, a fia volt, akit 40 évvel korábban örökbe adott. Azt mondja, bár addig sosem hitt a sorsban, a találkozásukat követően revideálta az álláspontját. „Nem lehetett egyszerű véletlen, hogy a költözésem után, az első bevásárlásom során éppen belé botlok. Ráadásul éppen abban az időben, mikor ő hosszú betegségben elveszítette a nőt, aki az anyja helyett volt az anyja.”

Toni azt mondja, mióta kiderült, hogy Timothy a fia, igyekszik annyi időt tölteni vele, amennyit csak lehet. „Tudom, hogy nem tudom bepótolni azt a negyven évet, amit elmulasztottam, de egy perccel se szeretnék többet veszíteni abból az időből, amit vele tölthetek.”

Kiemelt kép: Unsplash