5 dolog, amit megtanulhattunk Tywin Lannistertől

Tywin Lannistert nem a kedvességéért szerettük, már ha egyáltalán, azt azonban meg kell hagyni, hogy a Trónok harca sötét lelkű acéloszlopának mindig helyén volt az esze. Bármilyen rugdosni való aljasságot talált ki, és bármire is akarta rávenni az utódait, biztos, hogy nemcsak rendszer volt benne, de a maga szempontjából teljességgel méltányolható szükségszerűség és cél is.

Sikeres volt a családja? Kétségtelenül. Van még kérdés? Nincs.

Mert hát van az az életforma (még ha sokunktól idegen is), amiben a hatalom és a siker mindennél előrébb való, ráadásul Tywin nem önmagáért és főleg nem önmagának akarta az uralmat, hanem a családjának.

Hogy rendes ember volt-e Tywin Lannister, mármint a szó abszolút elvont, erkölcsi értelmében, arról lehet vitatkozni, a tekintélyéhez és bölcsességéhez azonban kétség sem férhet. Ez a tekintély pedig nem Kaszter-hegy kifogyhatatlannak hitt aranybányáiból táplálkozott elsősorban, hanem Tywin elragadónak nem mondható személyiségéből és lényeglátásából, amellyel mindig a fején találta a szöget. Ami mégiscsak szimpatikussá teszi őt a szemünkben, még akkor is, ha a hideg kék tekintetének egyetlen pillantásától kitör minket a frász.

Aki jól odafigyelt rá a sorozatnak abban a pár évadában, amelyekben még az élők sorában üdvözölhettük őt (jó, hát senki sem él örökké, a Trónok harcában meg pláne), nagyszerű életbölcsességekkel lehetett közben gazdagabb. Ezekből a már-már szállóigévé vált bölcsességekből állítottunk össze egy csokrot.

1. Az oroszlán soha nem néz magára a birka szemével

5 dolog, amit a magabiztos gyerek szülei csinálnak

Természetesen távol áll tőlünk, hogy bárkit embertársai lekezelésére biztassunk, nem lenne ez sem szerencsés, sem szimpatikus magatartás. Ugyanakkor azt az önbizalmat, saját magába vetett, megingathatatlan hitet, amiből ez a mondata fakad, mindenképpen érdemes eltanulni Tywintól. Vagy legalábbis megpróbálni eltanulni.

Nagyjából azt jelenti ez a mondat: semmilyen formában sem érdekli, hogy más emberek mit gondolnak róla. Ő tudja, hogy kicsoda, mennyit ér, és ehhez egyáltalán nincs szüksége külső kontrollra. Sem megerősítésre, sem kritikára – egyszerűen nem fontos a mások véleménye.

Persze ahhoz, hogy ezt ne csak mondogassa, hanem gyakorolja is valaki, szükség van bizonyos érettségre, meg nyilván egy jó adag önbizalomra. Autonómia nélkül viszont, fájdalom, nincs egyéniség.

Nincsenek kétségei afelől, hogy mit kell tennie (Fotó: HBO)

2. Csak a család számít

Nagy ívű kirohanásokban vezeti le Tywin többször is a saját gyerekeinek, hogy miért hajlandó megtenni a családjáért bármit, bármilyen áron, és miért várja el tőlük ugyanezt.

„Elmagyarázom egy egyszerű leckével, hogy hogyan működik a világ. Az a ház, amelyikben a család az első, legyőzi azt a házat, amelyiket a fiak és a leányok szeszélyei és óhajai uralnak. Egy igaz férfi minden tőle telhetőt megtesz, hogy javítsa családja helyzetét. Nincs tekintettel még a saját önző vágyaira sem.”

Nos, ezzel nehéz lenne vitába szállni.

Egy másik tirádában pedig azt vezeti le, hogy az ember halandó, így pár évtizeden belül ő, a gyermekei és a gyermekeinek a gyermekei is a föld alatt porladnak majd. Az egyetlen, ami fennmarad, az a család neve.

10 felejthetetlen történet, amikor megmentett a családom

Nem tudom, hogy ezekben a klímaváltozásos időkben lesz-e még jövő, lesznek-e a gyerekeinknek gyerekei, és fennmarad-e egyáltalán bármi. Az viszont jól látszik, hogy a jelenleg sikeres családokban nem látunk széthúzást, legalábbis kifelé nem látszanak törésvonalak. A családtagok nem beszélnek ki, nem húznak szét nyilvánosan, még akkor sem, ha egyébként a felszín alatt, otthon hatalmas veszekedések zajlanak. Nem duzzognak, hanem összetartanak, és segítik egymást, akkor is, ha ez pillanatnyi presztízsveszteséggel jár.

Vannak kétségeink, hogy ki itt az igazi király? (Fotó: HBO)

3. Akinek folyton bizonygatnia kell, hogy ő a király, az nem is igazi király

A tekintélyt sajnos nem adják ingyen, azt ki kell érdemelni. Kikövetelni sem lehet – tekintélye vagy van valakinek, vagy nincs. Tywinnek volt, Joffrey-nak meg nem, hiába hisztizett, hogy ő a király. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint azok a már-már szimfóniaszerű szépséggel csattanó pofonok, amelyeket minden Trónok harca-rajongó végtelen és bizsergető örömére időnként Joffrey képére mértek.

4. Kibékülni csak az ellenséggel lehet. Ha nem lenne az ellenségünk, nem kellene vele kibékülni

Legyen lecsó! – Kibékülünk a szomszéddal

Ez is egy végtelenül bölcs mondat, amin érdemes elmerengni. Félretenni a sérelmeket, és valami magasabb cél érdekében együttműködni valakivel – a végeredményt tekintve – általában gyümölcsöző döntés. Felfoghatjuk presztízsveszteségnek vagy okos választásnak is, de az utóbbival általában többre megyünk. Mert hát, ahogy Tywin mondta: ld. fent.

5. Mindig zárd magadra a vécéajtót!

Ezt nem fogom megmagyarázni.