Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Életmód

„Tedd a gondot a labdába, és dobd el!” – a gyerekjóga az a tér, ahol végre lehet újra gyereknek lenni

A legtöbb iskolán kívüli tevékenység célja a tehetségfejlesztés vagy egy adott sportteljesítmény maximalizálása. A gyerekjóga elsődleges célja viszont az, hogy a gyerekkort kellemesebbé tegye.

Mi lett volna, ha… Pár éve már a saját bőrömön tapasztalom a jóga áldásos hatásait, ezért gyakran eszembe jut, mi lett volna, ha mondjuk a rám kényszerített néptánc helyett inkább jógázni járok kedd esténként, vagy a medicinlabdázás után rendszeresen zümmögő légzésben engedjük ki a gőzt az osztálytársaimmal a tesiórákon. Mi lett volna, ha az életem kezdetén már velem van a jóga?

Mi lett volna, ha már édesanyám hasában is élvezhetem az ő gyertyaállását, és farfekvéses babaként végre én is fejjel lefelé lehetek egy kicsit?

Vajon akkor is ilyen merevek lennének most a csuklyásizmaim a sok cikkírástól? Akkor is ennyire nehezen ismertem volna fel és tartanám tiszteletben a saját határaimat? Milyen kamaszlány lettem volna? Hogyan alakult volna az életem? Bár a kezdeményezések ellenére még mindig nem a Nemzeti Alaptanterv része a kötelező iskolai jógaóra, ma már egyre több lehetőségük van a gyerekeknek a jógázásra, így egyben arra is, hogy ne kelljen majd feltenniük ezeket a kérdéseket felnőttként.

gyerekjóga

Fotó: Neményi Márton

A mai gyerekek jelentősen többet stresszelnek

A WebMd felmérése szerint a szülők az iskolát és a kortárs barátokat tartják a legnagyobb stresszforrásnak gyerekeik életében. A felmérés azt is megállapította, hogy a gyerekek 72 százaléka negatív viselkedést mutat a stressztől, 62 százalékuknak pedig olyan fizikai tünetei vannak, mint például a fej- vagy a gyomorfájás. Az Amerikai Pszichológiai Szövetség szintén lesújtó adatokkal szolgál – felmérésük szerint a középiskolás diákok azt mondják, stressz-szintjük megegyezik a felnőttekével. Hogy új keletű jelenség volna ez? Mi magunk is sokat stresszeltünk gyerekkorunkban. Nemcsak „pozitív” stresszt (eustresszt) éltünk meg a különféle – hangsúlyozottan megoldható – kihívások előtt, de ártalmas, intenzíven fenyegető distresszt is az olyan kellemetlen élmények során, mint például az osztálytársaink szekálása

vagy mondjuk a matektanár kiszámíthatatlan és befolyásolhatatlan viselkedése, pikkelése.

Mindezek ellenére a szakértők most azt mondják, akármilyen negatív élményektől szenvedtünk mi anno, az kismiska ahhoz képest, amit a gyerekeinknek kell átélniük.

gyerekjóga

Fotó: Neményi Márton

Szerintük manapság a gyerekek sokkal gyorsabb fejlődésre vannak kényszerítve; az óvodát sok szülő és pedagógus tartja az „új első osztálynak”. Míg 30 évvel ezelőtt többnyire rajzolgattunk és építő játékoztunk a csoportokban, addig napjainkban jóval (egy jelentés szerint 25 százalékkal) több időt fordítanak az oviban például a korai írás elsajátítására, mint a művészeti, zenei nevelésre vagy a mozgásra. A kutatók azt is az okok közé sorolják, hogy manapság szinte megszállottan teszteljük a gyerekeinket, ami viszont óriási nyomást gyakorol rájuk. A mai gyerekek aktivitási szintje is sokkal nagyobb, mint korábban, naptárjuk olyan, akár egy menedzseré, zsúfolásig tele iskola utáni tevékenységekkel, edzésekkel, fejlesztő foglalkozásokkal. A gyerekek stressz-szintjének drasztikus emelkedéséhez hozzájárul a médiatelítettség, a felnőtt tartalmak megtekintése, melyek miatt sokkal nagyobb valószínűséggel találkoznak rémisztő, számukra még feldolgozhatatlan hírekkel. Az okoseszközök miatt jóval több szekálásnak, zaklatásnak, bullyingnak vannak kitéve, mint mi régen, hiszen az internet előtt

ha nem hívtak meg egy szülinapi partira, legalább nem kellett végignézni az ott készült fotókat a közösségimédia-oldalakon,

sőt a tegnap elhangzott csúnya pletykára holnap már alig emlékezett valaki, míg a neten akár pár kattintással bármikor visszakereshető, amit rólunk valaha – nem épp jó szándékkal – mondtak. Ezek a technológiai eszközök ráadásul a gyerekszobába kerültek: a 4 és 6 év közötti gyermekek közül minden harmadiknak van legalább egy elektronikus eszköze a hálószobában, amely majdnem egy órával csökkentheti az éjszakai alvást. Mindezek fényében mit tehet a szülő, ha ő maga is stresszes, és nem alkalmazza a megfelelő megküzdési stratégiákat?

gyerekjóga

Fotó: Neményi Márton

Egy iskolán kívüli tevékenység, ahol végre nem kell teljesíteni

„Az óvónők, tanítók, tanárok erejükön felül teljesítenek, ezért néha nincs már kapacitásuk arra, hogy mindenkit a saját szükségletének megfelelően kezeljenek. Egy fáradt pedagógus vagy szülő nem tud mindenkire odafigyelni, mert ez fizikailag képtelenség. A gyerekjóga viszont egy olyan iskolán kívüli tevékenység, mely során a gyerek egy játékos, szeretető környezetben tapasztalhatja meg az érzelmi biztonságot, az egymásra figyelést, az empátiát, azokat a pluszokat, amelyeket az iskolában nem biztos, hogy átél” – mondja Köhler-Eötvös Célia gyerekjóga-oktató. Céliának mind a négy gyereke kipróbálta már a gyerekjógát, és rendszeresen alkalmazza az ott elsajátított megküzdési stratégiákat, sőt a 12 éves nagylánya már felnőtt foglalkozásokra is elmegy néha, a nagyobbik fia pedig mindig elzengeti 100-szor az om-kriját, ha feldúltan jön haza a suliból. „A jóga nem a versenyszellemről szól, hanem az önmagaddal való harmóniáról. Itt elsajátíthatod, hogy egy stresszes helyzetben már csak azzal is képes vagy elérni a nyugalmi állapotot, hogy beavatkozol a légzésedbe, vagy el tudsz zengetni egy mantrát. Ma már az általános iskolákban is komoly felvételi elbeszélgetések vannak, pedig egy gyereknek az is nagy pszichés teher, ha csak a nevét kell elmondania egy ilyen feszített helyzetben, hiszen ez az első komoly szereplése. De ha már jógázott előtte, akkor ismer olyan technikákat, amelyekkel meg tudja nyugtatni saját magát” – magyarázza Célia.

A jógának a gyerekek stressz-szintjére gyakorolt pozitív hatásait egy nemrég publikált kutatás is alátámasztja. A Tulane Egyetem kutatói véletlenszerűen két csoportra osztottak harmadik évfolyamos diákokat, és megvizsgálták szorongásuk szintjét. A 32 gyerekből álló kontrollcsoport szokásos iskolai tevékenységeket végzett továbbra is, a 20 diákból álló csoport pedig egy nyolchetes kiscsoportos jóga- és mindfulness-foglalkozáson vett részt minden reggel iskolakezdés előtt. Az órákon légzőgyakorlatokat, vezetett relaxációt és számos tradicionális jógapózt tanultak. A vizsgálat végén a kutatók megállapították, hogy a jógaórák javították a gyerekek pszichoszociális és érzelmi életminőségét azokhoz képest, akik csak a szokásos iskolai tevékenységekben vettek részt. A tanárok is arról számoltak be, hogy a jógázásból számos előny származott az osztályteremben. Célia azt mondja, maga is kapott már a szülőktől visszajelzést arról, hogy a rendszeres gyerekjóga-látogatásoktól javult a gyerekek iskolai teljesítménye, ám szerinte ennél még fontosabb, hogy a gyerekek itt játékos formában kiengedhetik mindazt, amit az iskolában nem tudnak. „Van úgy, hogy sikítunk, máskor belerakunk egy nagy képzeletbeli labdába mindent, amire már nincs szükségünk, és eldobjuk. Ezek nagyon sokat tudnak segíteni” – mondja.

Erre számítsatok egy gyerekjógaórán

„A gyerekjóga nem felnőtt jóga” – tisztázza rögtön Bulcsu Kata gyerekjóga-oktató. Más szóval nem úgy kell elképzelnünk, hogy a gyerekek is másfél órán keresztül csendben és befelé figyelve jógáznak, mint mi, felnőttek, csak épp pár centivel kisebbek és jóval hajlékonyabbak nálunk.

„A gyerekjóga interaktív, a relaxáció alatt is lehet a kedvenc pózban feküdni, nyitott szemmel, halkan mocorogni azért, hogy az elcsendesülés, a befelé figyelés és a teljes kikapcsolódás megtörténhessen. Én mindig ráhangolódással kezdem az órát, körbeülünk, és végigvesszük, kivel mi történt az elmúlt héten. Az óráknak mindig van egy témája, például: törődöm másokkal, erős vagyok, vidám vagyok, de gyakran használunk jógakártyákat is, amelyek különböző témákhoz, alakokhoz, például a Mikuláshoz, szuperhősökhöz kapcsolódnak. A jógagyakorlatok között mindig van játék, a relaxáció előtt pedig akadálypályázás attól függően, hogy milyen a dinamikája az órának. A relaxáció után megint körbemegyünk, és megbeszéljük, kinek mi volt a kedvenc gyakorlata, hogy tetszett az óra, okozott-e valami gondot, majd általában egy apró meglepetéssel, lufival vagy matricával búcsúzom tőlük” – avat be a műhelytitkokba Kata.

A jógaoktató szerint fontos, hogy a baba–mama jóga nem számít klasszikusan gyerekjógának. „A gyerekjógát ovis kortól egészen a kamaszkor végéig tartjuk különböző korcsoportokra bontva. Az viszont gyerektől függ, hogy hova jár, mert vannak, akik már 13 évesen is elég érettek ahhoz, hogy bejárjanak felnőtt csoportokba. Kamaszoknál már nagyobb a fegyelem, mint a kicsiknél, náluk néha atomjaira is lebontunk, majd újra felépítünk egy-egy ászanát, hogy mindenképpen jól rögzüljön” – magyarázza.

Viráglégzés és manórelax

Egyre többet hallunk arról, hogy egy átlagos felnőtt nem tudja, hogyan kell helyesen lélegezni, ezért légzése felszínes és kapkodó – a szapora légzéssel pedig megnő a pulzusszám, míg a vér oxigénellátása és szén-dioxid-kiválasztása nem emelkedik ezzel arányosan. Az indiai jógik szerint minél lassabban lélegzünk, annál tovább élünk. Míg a gyerekek még többet lélegeznek egy perc alatt (kb. 20-30 lélegzetvétel/perc), addig egy felnőttnél ez a mennyiség 12-20 lélegzetvétel/perc nyugalmi állapotban. A gyerekek mégis sokkal ösztönösebben lélegeznek, mint mi, és maximum csak akkor tartják bent a levegőt, ha rácsodálkoznak valamire. A gyakori stressz azonban az ő légzésminőségüket is rontani fogja. „A gyerekjógaórákon rendszeresen megfigyeljük a légzést, hova áramlik, hova vesszük a levegőt, milyen a hőmérséklete, a nagyobbaknál pedig már megpróbáljuk összehangolni a mozgással is – mondja Kata. – Kifejezetten bátorítom őket arra, hogy felelés vagy doga előtt használják a stresszoldó légzéseket, például a ha-légzést, hogy megtanulják magukat lenyugtatni, és ne remegő kézzel írják a dolgozatot. Jó stresszoldó a viráglégzés is, amit érdemes mindenkinek kipróbálniaFormálj a kezedből egy virágot, tedd az orrod elé, szippantsd be mélyre a levegőt úgy, hogy mindkét válladat felhúzod, majd lélegezd ki! Ez remekül oldja az aznapi stresszt, fáradtságot.”

Bulcsu Kata

Bulcsu Kata (fotó: Neményi Márton)

Kata szerint a gyerekek túlterheltségét mutatja, hogy miközben koruknál fogva nehezen relaxálnak egy helyben, tíz gyerekből nyolcnak a relaxáció a kedvenc része az órán. „Az ovisokkal két-három percig maradunk benne, a serdülőknél ez már akár 10 perc is lehet. Kicsiknél mesékkel szoktam összekötni a relaxációt, elmondom nekik a kismanó történetét, aki elfáradt az erdőben, és végiglazítja a testét. Azt vettem észre, hogy óriási szükségük van a gyerekeknek a nyomásos érintésre is relaxáció közben, ezért lehúzogatom finoman a lábaikat, lelazítom a kezüket, egy kendővel végigsimizem az arcukat” – árulja el Kata, és azt is hozzáteszi, hogy gyerekekkel kifejezetten még nem végeztethető meditáció, őket előzetes gyakorlatokkal (például mandalafestés, „kézműves foglalkozások”) készítik fel az egypontú fókuszra.

A gyerekjóga néhány pozitív hatása

  • segíti a test- és éntudat kialakulását
  • fejleszti a térbeli orientációt
  • külső és belső tartást ad
  • önbizalmat és pozitív testképet ad
  • erősíti a koncentrációt
  • javítja a magatartást
  • élénkíti a fantáziát, a kreativitást
  • egészséges, nem versengő közösségi élményt teremt
  • erősíti a konfliktuskezelési és együttműködési képességet
  • növeli az empátiát
  • enyhíti a szorongást, nyugodtságot hoz
  • szorosabbá fűzi a kapcsolatot szülő és gyermek között

„Kinyílt számomra egy olyan világ, ami nagyjából középiskolában bezárult”

Braun Anna jógaoktató régi álma volt, hogy konduktor legyen, de aztán mégis a gyerekjóga mellett döntött, mert mint mondja, ez egy olyan, saját érést és fejlődést támogató összetett rendszer, amely mindenkit a maga képességei és készségei szerint fejleszt. Anna szerint a gyerekjógában az a szép, hogy végig „sztoriban vagy”, nem jógázni mész, hanem állatkertbe, és nem testrészekről beszélsz, hanem színekről. „Az egyik kedvencem például, hogy képzeld el, hogy a fejed egy ecset, és azzal festesz mindenféle színeket a plafonra. Nem tenyérről, talpról és légzésről beszélsz, hanem bármiről. A felnőtteknek is kinyílik egy olyan világ, amely nagyjából a középiskolában bezárult. Amit elképzelek, az van. Tök mindegy, mire gondolok, az létezik.”

Braun Anna

Braun Anna (fotó: Neményi Márton)

Anna szerint könnyebb azoknak, akiknek a jóga az életük része, de nem szeretné, ha a jóga a kisfiának kényszer lenne. Egyelőre utánozza édesanyját, például félévesen fogott egy konyharuhát, és elkezdett fejen állni. „Azt gondolom, ha gyerekkortól jógázol, jobb döntéseket hozol, magabiztosabb vagy, jobban tudsz társaságban lenni, kötődni másokhoz. Egy csomó olyan dologban segít, amire nekem nagy szükségem lett volna gyerekkoromban, de nem volt lehetőségem rá – mondja, és hozzáteszi: a jóga és a gyerekjóga nem sportteljesítmény, célja nem a tehetség maximalizálása, hanem az, hogy az életet kellemesebbé tegye. – A jóga életet segítő dolog.