Ki számít igazi férfinak a 21. században? Mitől lesz valaki férfias, és mikor mérgező a férfiasság?

Az, hogy a férfiak mit gondolnak arról, mi számít férfiasnak, nemcsak rájuk, hanem ránk, nőkre is hatással van: a szexuális zaklatások, a #MeToo mozgalom sem függetleníthető a sokszor félreértelmezett férfiképtől. Már a fiatal fiúk is igyekeznek megfelelni a szocializációjuk során látott mintáknak, amik gyakran az úgynevezett mérgező férfiasságban gyökereznek, és mindkét félnek komoly károkat okozhatnak.

Mitől lehet mérgező a férfiasság?

A félreértelmezett férfiszerep olyan gyakori jelenséggé vált, hogy külön kifejezést is kapott: mérgező férfiasság. A mérgező férfiasság a férfiakkal kapcsolatos káros viselkedésmintákra és attitűdökre utal: ilyen például, amikor a férfiak stresszhelyzetben úgy érzik, el kell nyomniuk az érzelmeiket, vagy amikor agresszívan, dominánsan viselkednek. Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor a dominanciának is megvan a maga helye, azonban sokan nem tesznek különbséget, és minden feszült helyzetben az agresszió és az elnyomás a válaszuk. Ez pedig nemcsak az illető környezetére, hanem saját magára is romboló hatással lehet.

Az, hogy ki milyen mintát sajátít el, majd mennyire mélyíti el, változó: múlik a gyerekkori példákon, a személyes beállítódáson, a megélt tapasztalatokon, traumákon és azok feldolgozásán, valamint azon is, hogy milyen környezetben szocializálódott valaki. Azaz a mérgező férfiasság nem egyfajta lemoshatatlan pecsét, és távolról sem a bűnbakképzés a célja, pont ellenkezőleg: a jelenséget felismerve egyre többen kötelezik el magukat amellett, hogy mind a férfiak, mind a nők érdekében letisztuljanak a nemi szerepekhez kapcsolódó viselkedésminták.

Számos olyan kezdeményezés jött létre, ami a fiatalabb korosztályt célozza meg, és igyekszik megmutatni a különbséget a valós és a vélt férfiasság között. Az egyik ilyen a Great Men projekt, aminek keretében az aktivisták iskolai workshopokat tartanak a fiataloknak a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozva. Tom Ross-Williams, a Great Men egyik nagykövete szerint a férfiasság félreértelmezése komoly károkat okozhat:

Azt gondolom, a férfiasságnak nagyon sokféle értelmezése létezik. A legártalmasabb az, amikor olyan magatartásban nyilvánul meg, amely végső soron erőszakhoz vezet, amit a férfiak magukkal és más emberekkel szemben is alkalmazhatnak. Azt hiszem, ez a mikroagresszió valójában az egész világon elfogadott.

Egy másik program, a Good Men Project is azt igyekszik megmutatni az embereknek, hogy mit jelent férfinak lenni a 21. században, illetve azt, hogy milyen veszélyes lehet, ha a maszkulinitást az erőszakkal, a szexszel, az agresszióval és a státusszal azonosítják. Főleg mivel a mérgező férfiasság nemcsak a nőkre és azokra lehet káros hatással, akik azonosulnak vele, hanem a homoszexuális fiúkra, férfiakra is, valamint azokra, akik nem biztosak a nemi identitásukban. Tom Ross-Williams szerint különösen ártalmas lehet az olyan patriarchális struktúra, ami megakadályozza, hogy például a nők hozzáférjenek bizonyos hatalmi pozíciókhoz, vagy alapvető emberi jogaikban korlátozza őket.

Christiano Ronaldo egy óriásplakáton, Madridban (Fotó: David Ramos/Getty Images for CR7)

Honnan ered a mérgező férfiasság?

A mérgező férfiasság kifejezést először Shepherd Bliss pszichológus használta az 1980-as, 1990-es években. Bliss célja az volt, hogy különválassza a férfiak pozitív és negatív tulajdonságait, a megkülönböztetés eszközeként pedig a mérgező férfiasság kifejezést használta. A Bliss által mérgezőnek titulált jellemzők közé tartozik az érzelmek kifejezésének a mellőzése, a fizikai, a szexuális és a szellemi dominanciára való túlzott törekvés, valamint a nők véleményének, testének és önérzetének szisztematikus leértékelése. A mérgező férfiasság Ross szerint abból az elképzelésből eredeztethető, miszerint a férfiaknak erőteljes és agresszív módon kell megnyilvánulniuk annak érdekében, hogy tiszteljék őket. A mérgező férfiasságot erősítheti az is, hogy a közelmúltban megváltoztak a kulturális normák és a nemi viszonyok, magyarázza Jack Urwin, a Man Up című könyv szerzője, aki a modern férfiasságot tanulmányozta:

Tény, hogy sok férfi kevésbé érzi determináltnak a helyét a világban, de azért, hogy mégis valamit megőrizzen a férfiasságából, az erőfitogtatáshoz és a sztoikus megnyilvánulásokhoz nyúl, ami egy túlkompenzáló viselkedési formát eredményez.

Hogyan lehet kezelni a mérgező férfiasságot?

Ahhoz, hogy a berögzült viselkedésmintákat kezelni tudjuk, szükséges, hogy megértsük a férfiakat is. Kiss Barbara pszichológus elmondása szerint ha olyan férfival találkozunk, aki a túl domináns viselkedést tartja egyedüli értéknek, hierarchikus magánéleti viszonyokban, alá-fölé rendeltségben létezik, nem érünk célt, ha ugyanúgy állunk a helyzethez, ahogy ő:

Az elnyomás nem segíti egyik felet sem. Parancsszóval nem lehet valódi változást előidézni a másik félben. Ha hatással szeretnénk lenni a másikra, ha azt szeretnénk, hogy együttműködőbb legyen, akkor az agresszív megnyilvánulás zsákutca. Ha mi is hasonlóan agresszíven közelítünk a másikhoz, egyre távolabb kerülhetünk a konszenzuson alapuló megoldástól, ha viszont passzívan kommunikálunk, akkor az alárendelődéssel magunkat adjuk fel. A közös út, a közös nyelv az asszertív kommunikáció, ami azt jelenti, hogy törődünk magunkkal, és figyelembe vesszük a másik fél igényeit is. Ideális esetben ezt eltanuljuk a szüleinktől, a gyakorlatban viszont felnőttként sajátítjuk el: különböző önismereti tréningek, könyvek, coachingok gyakori témája a szelíd érdekérvényesítés.

A mérgező férfiasság jelenségét egyrészről úgy szoríthatjuk vissza, hogy a fiatal férfiaknak, fiúknak más utat is mutatunk az agresszión kívül arra, hogy miként érhetnek el sikereket, hogyan érvényesülhetnek a társadalomban – fogalmazza meg Christopher Muwanguzi, a Working With Men vezérigazgatója. Mint mondja, a dominancia és az agresszió olyan jellemzők, amelyeket a fiatal fiúk már egészen korán a férfiassághoz szervesen kapcsolódónak tartanak. Muwanguzi szerint elsősorban arra van szükség, hogy a fiatal férfiak és fiúk megértsék: nem kell megfelelni az agresszív férfi archaikus sztereotípiájának. Ezáltal sikerrel szállhatunk szembe az antiszociális viselkedéssel, a mentális problémákkal, de még az öngyilkosságokkal és a szexuális bűncselekményekkel, valamint a családon belüli erőszakkal is.

A pszichológus szerint célravezető lehet az emk, azaz az erőszakmentes kommunikáció, ami az énüzenetekre alapul. Az emk lényege, hogy magunkról és nem a másik félről beszélünk: ezzel a kommunikációs technikával nyíltan vállalhatjuk az érzéseinket ahelyett, hogy a másikat megbántanánk, elítélnénk, vagy felcímkéznénk.

Az emk segíthet abban, hogy mind a nők, mind pedig a férfiak képesek legyenek megnevezni és azonosítani érzéseiket, valamint azt, hogy milyen hatással van rájuk a másik viselkedése. Ezt a nyílt és tiszta kommunikációs formát egyelőre még nem sokszor tapasztalhatjuk a mindennapokban, azonban egyre többen ismerik fel a szükségességét. Az USA-ban az egyik legeredményesebb társadalmi érzékenyítő kampány keretén belül az otthonukban, családjuk körében síró katonák képeit mutatták meg az embereknek. A sebezhetőség felvállalása egyetemes emberi érték, amihez bátorság szükséges, és a férfiak egyik legvonzóbb tulajdonsága lehet.

Ross-Williams úgy véli, hogy az érzékenyítés mellett a férfiaknak is kötelességük elismerni azt a tényt, hogy a modern társadalomban kiváltságokat élveznek. Hajlandónak kell lenniük arra, hogy felülvizsgálják ezt, és lemondjanak néhány privilégiumukról, ami azonban nem egyszerű, hiszen előnyöket élveznek általuk. De tény, hogy a változáshoz, az egészséges férfikép megszilárdításához és a jó emberi kapcsolatok kialakításához mindkét félre szükség van.