Létezik a nagy Ő, akivel leélheted az életedet, vagy csak kőkemény munka árán működhet egy párkapcsolat?

Sokan sokfélét mondanak arról, hogy mi a boldog párkapcsolat titka. Vannak, akik spirituális oldalról közelítik meg, mások logaritmusokra alapozva közelítik meg, és persze kutatásokat is végeznek, hogy végre kiderüljön, hol is található pontosan a boldogság kék madara.

Min múlik, hogy összeillünk-e?

Az, hogy valakivel képesek leszünk-e jól működő párkapcsolatot kialakítani, sok mindenen múlhat. Ami viszonylag hamar kiderül, az az, hogy passzol-e a személyiségünk, megvan-e a kellő hasonlóság – miközben ki is egészítjük egymást –, és tudjuk-e kezelni a másikat a hibáival együtt is. Fontos szempont, hogy hasonló célokkal, tervekkel rendelkezünk-e, és hol tartunk ezek megvalósításban. Lényeges, hogy hasonlít-e a humorérzékünk, képesek vagyunk-e figyelemmel, megértéssel és elfogadással beszélgetni egymással – bármiről. Sokat számít az is, hogy képesek vagyunk-e beilleszkedni egymás baráti társaságába, hasonló-e az érdeklődési körünk, a világnézetünk, és ha nem, akkor nyitottak vagyunk-e arra, hogy megismerjük a másik nézőpontját. Vajon azon túl, hogy megvan a vonzalom, meg tudjuk-e élni, merjük-e kommunikálni a szexuális vágyainkat? Központi kérdés az is, hogy ismerjük-e az empátia és a magunkra figyelés közötti egyensúlyt: kialakítottuk-e az énhatárainkat, mennyi személyes teret hagyunk magunknak, valamint a párunknak, és mit élünk meg kompromisszumnak, mit megalkuvásnak, áldozatnak?

De az aprónak tűnő hétköznapi vitákról se feledkezzünk meg, azokról, amik utólag nevetségesnek tűnnek, mégis nagyon sok kapcsolatban az unalomig ismételt le nem hajtott WC-deszka, az elöl hagyott zokni vagy a morzsás konyhapult egy-egy nagyobb vita kirobbantója. Ezek mögött nyilván sok egyéb, valós probléma húzódhat meg, ami gyűlik, parázslik a felszín alatt, és a berobbanáshoz már egy kis szikra is elég. Sokszor nem az adott kapcsolatban, nem is az előzőben szerezzük, hanem gyerekkorunkból hozzuk magunkkal a frusztrációinkat, éppen ezért néha azzal sem vagyunk tisztában, hogy bizonyos helyzetekben miért viselkedünk feszülten. Vagyis az, hogy egy szerelem, egy párkapcsolat sikeresen működjön, milliónyi dolgon múlik.

Idővel sokan rájönnek, hogy van, amin nem érdemes fennakadni (részlet az Igazából szerelem c. filmből)

Viták helyett humor

Egy nemrég végzett tanulmány szerint, amely az Emotion című tudományos folyóiratban jelent meg, a házasság korai és középső szakaszaiban előforduló vitákat a párok a későbbiekben humorral helyettesítik, vagyis idővel sokan rájönnek, hogy van, amin nem érdemes fennakadni. A kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói a közelmúltban készítettek egy tanulmányt, amelyben azt vizsgálták, hogy a házastársak közötti dinamika miként alakul az idő múlásával. A kutatócsoport 13 éven keresztül 87 heteroszexuális párt figyelt meg, akik mindegyike középkorú vagy annál idősebb volt. A vizsgálat kezdetekor a párokat két csoportra osztották: 40 és 50 év közöttiekre, akik legalább 15 éve házasságban éltek, valamint 60 és 70 év közöttiekre, akik minimum 35 éve házasodtak össze.

A 13 éves megfigyelési időszak alatt a kutatók háromszor gyűjtötték össze a párok adatait a résztvevőkkel történő beszélgetések alkalmával. Minden párral személyesen ültek le, és körülbelül 15 percen keresztül kérdezték őket az eltelt időszak tapasztalatairól. Ebben a negyedórában arra az egy területre fókuszáltak, amely a párok elmondása szerint a legkritikusabb volt a párkapcsolatukban, és a legtöbbet kellett dolgozniuk érte. A kutatók a beszélgetések során arra a következtetésre jutottak, hogy idővel a házaspárok nagyobb valószínűséggel mutatják ki egymás iránt a szeretetüket, és elfogadóbbak. Azt tapasztalták, hogy azokat a helyzeteket, amelyeken korábban összevitáztak, évekkel később humorral helyettesítették, kevésbé voltak egymással kapcsolatban kritikusak, ennek köszönhetően pedig kevesebbet vitatkoztak. Robert Levenson, a kaliforniai Berkeley Egyetem pszichológiaprofesszora és a kutatás vezetője szerint:

A kutatás során fény derült a párkapcsolat későbbi éveinek egyik legnagyobb paradoxonjára. A barátok és családtagok elvesztése ellenére a stabil házasságban élő idős emberek boldogok voltak, és a depresszió, valamint a szorongás aránya is alacsony volt.

A paradoxon abból ered, hogy a sikeres és hosszú párkapcsolathoz a közös barátokkal, a családdal történő kikapcsolódás is hozzájárul. Ahogy idősödünk, és egyre több barátunk, valamint családtagunk távozik az élők sorából, egyre magányosabbnak érezhetjük magunkat. Egy szeretett személy elvesztése önmagában is fájó, azonban idős korban ez az idő múlására is felhívja a figyelmünket, amivel nem egyszerű megbirkózni. A kutatók szerint azonban azon párok esetében, akik érzelmileg stabil házasságban élnek, kisebb az esély az időskori depresszió és szorongás kialakulására.

Azon túl, hogy megvan a vonzalom, meg tudjuk-e élni, merjük-e kommunikálni a szexuális vágyainkat? (Részlet az Igazából szerelem c. filmből)

Idővel hasonlítani kezdünk egymásra

James Preece párkapcsolati szakértő szerint azok a párok, akik hosszabb ideje együtt vannak, kevesebbet vitatkoznak. Persze ezt nem tekinthetjük általános érvényű ténynek, mivel ez a megállapítás csak azokra a párokra vonatkozhat, ahol mindkét fél hajlandó volt az évek során közelíteni álláspontját a másik felé:

Minél hosszabb időt töltesz egy párkapcsolatban, annál többet és jobban fogsz alkalmazkodni. Idővel annyi közös tapasztalatot, élményt szereztek, hogy a megszerzett élettapasztalatok szinte eggyé válnak. Az évek alatt közös barátaitok lesznek, közös emlékek, amik által szinte egynek érzitek magatokat a másikkal. Ezért elnézőbbek egymással az idősebb párok, és emiatt nem vitatkoznak annyit, mint a fiatalabb éveikben.

Preece elmagyarázza azt is, hogy egy kapcsolat boldogsága nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk képesek elfogadni a párunk hibáit:

A hosszú és sikeres házassághoz, kapcsolathoz az elfogadásra való képesség is ugyanolyan fontos, mint maga a szeretet.

Tegyük hozzá, hogy ha valóban szeretünk valakit, és nem valamilyen függőségi viszonyban élünk vele/mellette, a különbözőségeink elfogadása is könnyebben megy. Idővel rájövünk, hogy senki, a párunk sem és mi sem vagyunk tökéletesek, és könnyebben elfogadjuk a korábban hibáknak vélt eltéréseket.

Sheela Mackintosh Stewart házassági tanácsadó tapasztalatai szerint azok a párok is képesek hosszú, boldog párkapcsolatot kialakítani, akik az elején sokat vitatkoznak, feltéve, ha le tudták – és le akarták – győzni a kezdeti akadályokat:

Azon párok, akik a kapcsolat korai éveiben közösen jutottak túl a nehézségeken, és eltökéltek voltak a házasságukkal kapcsolatban, hajlandóak voltak kompromisszumokat kötni, sikeresen túlélték a viharos időszakokat is. Az évek alatt szerzett közös tapasztalatok után a párok nagyobb eséllyel képesek elfogadni és értékelni egymást.

Vagyis mint minden emberi kapcsolat, a párkapcsolat, a házasság is két emberen múlik, és azon, hogy mennyit és milyen minőségben vagyunk hajlandóak egymással kommunikálni. Ha szükséges, képesek vagyunk-e engedni annyit a kapcsolat érdekében, amit még nem élünk meg megalkuvásnak, és hajlandóak vagyunk-e néha nevetni magunkon is?