Imposztorszindróma: amikor látszólag sikeres vagy, de úgy érzed, mégsem vagy elég jó

Az imposztorszindróma egy olyan pszichológiai jelenség, amikor valaki nem tudja értékelni az eredményeit, a sikereit, mert azt gondolja, valójában nem szolgált rá. Sokan nem látják reálisan a teljesítményüket, és alulértékelik magukat. Nem meglepő módon az imposztorszindróma rengeteg nőt érint, a jelenség a hírességek és a politikusok számára sem ismeretlen.

Folyamatos szorongás és félelem a lebukástól

Hiába kapsz meg egy jó munkát, a belső narratívád azt mondja: a munkáltatód nem szánt elég időt a jelöltek kiválasztására, csak ezért eshetett rád a választás. Előadást tartasz nagyközönség előtt, miközben legbelül attól rettegsz, mikor jönnek rá, hogy alkalmatlan vagy a beszéd megtartására. Sikeres, nyereséges vállalkozásod van, mégis a szerencsében, vagy abban látod az egész kulcsát, hogy biztos nem tájékozódtak kellőképpen az ügyfeleid, ezért választották a te cégedet. Egy meetingen ülsz, és minden percben attól félsz, hogy a főnököd bejelenti: rájött, mégsem vagy képes ellátni a feladataidat (még akkor is ezt gondolod, ha a teremben mindenki úgy véli, te vagy a téma szakértője). Ismerős bármelyik helyzet? Ha igen, te is érintett lehetsz.

Az imposztorszindróma észrevétlenül szövi át sokunk mindennapjait. Mi, nők gyakran nem tudjuk, miként kellene kezelni az eredményeinket, hogyan kellene hozzáállnunk a sikereinkhez. Szabad-e egyáltalán kiemelkednünk és sikeresnek lennünk? Ha többet értünk el a környezetünkben élőknél, akár az is megtörténhet, hogy úgy gondoljuk, az érdemeink nem valósak, kétségbe vonjuk a teljesítményünket, magunkat pedig nem tartjuk hitelesnek sikeres nőként. Aki imposztorszindrómában szenved, annak valójában rendkívül alacsony az önbecsülése, és úgy gondolja, sikereit nem érdemelte ki, szó szerint csalónak érzi magát, akit bármelyik pillanatban leleplezhetnek. Nagyfokú elégedetlenség szövi át a mindennapjait, és mindig attól retteg, mikor jönnek rá, valójában nem is olyan jó, mint ahogy azt gondolják róla.

Vannak, akik meg vannak róla győződve, hogy mások sokkal jobban megérdemlik a sikert

A siker elbagatellizálásának művészete

A szorongás a legtöbbször meghatározott helyzetekhez köthető, és a magánéletben ugyanúgy jelen lehet, mint a munkában, azonban a szakmai berkekben gyakoribb. Előfordulhat, hogy a magánéletben határozottan lépsz fel, és könnyedén megoldasz minden problémát, de a munkádban mégsem gondolod, hogy képes lennél bármit is jobban elvégezni, mint a kollégáid, hiába ismernek el. Az is lehet, hogy rendben működsz a munkahelyeden, de ha beszélned kell az iskolai szülői értekezleten, pánikba esel. A perfekcionizmus, a kudarctól való félelem, az egyéni teljesítmény folyamatos aláásása mind annak a jele lehet, hogy a te napjaidat is megkeseríti az imposztorszindróma. Ez pedig az önbizalomhiányon kívül stresszt, szorongást, frusztrációt, szégyenérzetet és bizonyos esetekben depressziót is okozhat. Akiknek imposztorszindróma keseríti meg a mindennapjait, azok nem érzik magukat hitelesnek, és úgy gondolják, sikereiket nem maguknak köszönhetik. Ez a jelenség szinte minden korosztályt érint, a fiatalabbakat is: egy 2017-es felmérés azt mutatta ki, hogy a húszas éveik elején járók egyharmada is komoly szorongással küzd a munkahelyi félelmek miatt.

Az imposztorszindróma hivatalosan még nem elismert betegség, de létező, és ismert jelenség. 1978-ban két klinikai pszichológus, Pauline Rose Clance és Suzanne Imes figyelte meg, hogy a jó teljesítményre vonatkozó külső elismerések, bizonyítékok ellenére is sokan meg vannak arról győződve arról, hogy nem érdemlik meg a sikerüket. Megállapították, hogy a  a szocializációnk során kialakult belső hangok sokkal inkább meghatározzák az önértékelésünket, mint bármilyen külső forrás:

Úgy tűnik, hogy bizonyos korai családdinamikák és a társadalmi, nemi szerephez kapcsolódó sztereotípiák nagyban hozzájárulnak az imposztorszindróma kialakulásához

A kiemelkedő szakmai teljesítmények ellenére az imposztorszindrómában szenvedő nők a nyilvánosság elismerésének ellenére is úgy vélik, hogy mások nem látják őket tisztán, és úgy érzik, mindenkit becsapnak, aki sikeres és eredményes emberként gondol rájuk. Sikerüket a szerencsének, a jó időzítésnek tulajdonítják, és csípőből elutasítják azt, hogy bárkinél is kompetensebbek, intelligensebbek, tehetségesebbek lennének. A pszichológusok eleinte a nagy sikereket elért nőkre összpontosítottak, azonban újabb kutatások szerint a szindróma a férfiakat is érintheti.

A férfiak közül is sokan küzdenek alacsony önértékeléssel: menedzserek, vezető beosztású férfiak, akik milliárdos cégeket és több ezer embert irányítanak. Erőteljes, karizmatikus férfiak, akik még a sokadik sikerükre is rácsodálkoznak, és azt „várják”, mikor derül fény arra, valójában is nem is elég jók, és legyőzik őket. Az olyan elvárások, miszerint a férfiaknak sikeresebbnek kell lenniük a nőknél, nagy terheket raknak az erősebbik nem vállára is.

Rengeteg feladat és elvárás nehezedik a nőkre

Miért veszélyes az imposztorszindróma?

Az imposztorszindróma nemcsak azért veszélyes, mert megkeseríti  mindennapjainkat, és depresszívvé tehet, hanem azért is, mert hatására nem merünk bátrak lenni, új dolgokat kipróbálni, új lehetőségekkel élni. Nem tudunk új élményeket szerezni, valójában önként bezárjuk magunkat a szorongás szűk és sötét vermébe. A jó hír az, hogy van megoldás arra, hogy ne csak a környezeted, hanem te magad is el tudd ismerni az eredményeidet, és önfeledten élvezhesd a sikereidet. De azért, hogy a félelmeid börtönéből kitörhess, rád is szükség van! Első lépésként minden nap végén emlékeztesd magad a következőkre: azért van jó munkád, mert megdolgoztál érte, mert kompetens vagy, és jól végzed a feladataidat. Jobb vagy, mint azt magadról gondolod, és többet tudsz, mint amennyit magad előtt beismersz. Akkor is mondd el ezeket magadnak, ha eleinte nehezedre esik. Sokat segíthet az is, ha fogsz egy lapot, és felírod a sikereidet, hogy tételesen lásd az eredményeidet. Ha elsőre nem megy, addig ülj a lap fölött, amíg legalább egy eredményedet le nem tudod írni.

Következő lépésként Clance és Imes azt tanácsolják, derítsük ki, honnan erednek a frusztrációink. Vagyis egy terápia keretein belül keressük meg a szorongásunk, a „nem vagyok elég jó” érzésének a gyökerét, mert csak így lehet tartósan megváltoztatni a magunkról kialakított képünket. Keress fel egy terapeutát, coachot, akit hitelesnek tartasz, és kezdj bele az önmagaddal való munkába. Andy Molinsky, viselkedéskutató és a Brandeis Nemzetközi Üzleti Egyetem professzora azt javasolja, hogy tudatosítsd a sikereidet, és ne feledd, hogy sokakban hasonló kételyek élnek, mint benned:

Ha legközelebb olyan helyzetben találod magad, ami teljesen kívül esik a komfortzónádon, ne a kudarcra összpontosíts. Tekintsd egy lehetőségnek, amiből tanulhatsz, lásd egy új nézőpontból, olyanból, amilyenből eddig még soha.

Természetesen, mindez nem megy varázsütésre, saját bevallása szerint Michelle Obama – bár azon munkálkodik, hogy ezen változtasson – még a mai napig küzd az imposztor-szindrómával. Ha vállalod azt, hogy dolgozol azon, hogy valós képet láss magadról, a sikereid megélése felszabadító élményekkel fog megajándékozni.