„A tökéletes házasságról csak annyit: az ötödik gyerekre kis híján ráment a kapcsolatunk”

„Rengeteg olyan üzenetet kapok a közösségi médián keresztül, amik kizárólag arról szólnak, milyen irigylésre méltó párt alkotunk mi a férjemmel. Hogy példaértékű a kapcsolatunk. Nos, senkit sem szeretnék elkeseríteni, de az igazság az, hogy a legkisebb gyerekünk születésére kis híján ráment a házasságunk” – kezdte legfrissebb, a Facebookon megosztott vallomását az ausztrál mamiblogger, Constance Hall.

Az öt gyereket nevelő Constance híres arról, hogy nyers, már-már brutális őszinteséggel nyilatkozik meg a hozzá közel álló témákról, és attól sem szokott különösebben zavarba jönni, ha véleményével olykor meg-megbánt valakit. Legutóbbi posztjában a tökéletes kapcsolatokról és a házasságokról fejtette ki ebben a formában a véleményét. Ezúttal a saját példájukon keresztül.

Constance bejegyzéséből kiderül, hogy az ötödik gyermekük születése után nem igen maradt más választása, mint az, hogy magára vállalja az újszülött körüli teendők nagy részét. „Nem kell ezen meglepődni, az első néhány hónapban ezzel minden anyuka így van. Ettől még a tény az tény: ez egyenlőtlenség. Olyan fajta, ami még a legerősebb kapcsolatot is próbára teszi.”

„Nagyon sok szar házasság van ám” – megszólal a műkörmös

„Ne értsetek félre, én aztán tudok annyit dolgozni, mint egy igásló. Tényleg. Az egyetlen dolog, amit nehezen viselek, az az igazságtalanság. És a kisbaba születését követően beálló munkamegosztást végtelenül igazságtalannak érzem. Mert én kelek fel kismilliószor a babához, én kelek vele reggel hatkor, hogy aztán este nyolckor – jó esetben – már hullafáradtan akarjak az ágyba esni.

Az igazság az, hogy mostanra kibaszottul elfáradtam: az éjszakai etetésekben. Abban, hogy észben kell tartanom, mi minden kell még a közelgő iskolakezdésre. Hogy én fürdetem a gyerekeket, mosom a ruháikat, a koszos tányérjaikat és pakolom össze a játékaikat. Hogy az én feladatom, hogy lefárasszam őket napközben, és hogy megválaszoljam az 5001-ik kérdést is, amivel megtalálnak, miközben igyekszem relatíve tisztán tartani az otthonunkat. Szerintetek tényleg így kell ennek működnie? Ilyen a munkamegosztás egy tökéletes házasságban?”

Constance a posztja végén rámutat, a kifakadással nem az otthoni teendőkbe belekényelmesedett férjét akarja bántani, csupán be akarja bizonyítani, hogy más gyereket vállalni, és megint más egy gyereket közösen nevelni, annak minden gondjával és bajával együtt. „A jó hír az, hogy ahol szeretet van, ott szerencsére út is van a problémák megoldásához és főleg egymáshoz. És szerencsére, ha valamiben, hát szeretetben a mi házasságunk egyáltalán nincs híján” – írta még zárásul.