„Gyűlölöm, mikor a betegek úgy kezelnek, mint egy pincért” – ápolónők vallottak a hivatásukról

Az ápolói munka nagyon sok nehézséggel jár mind lelkileg, mind fizikailag. Napi 12-14 óra munka, szembesülés nehéz sorsokkal, a születés és az elmúlás örök párhuzamának átélése bizony nem könnyű feladat. Mások iránt elfogyhatatlan tisztelettel, szeretettel és empátiával kell rendelkezniük, sokszor még akkor is, ha bántják őket.

A Whisper oldalán most tíz ápolónő vállalkozott arra, hogy kendőzetlen őszinteséggel beszél a hivatásukról. Elmondták, hogy mi az, ami a pályára vonzotta őket, de azt sem rejtették véka alá, mi az, ami kiakasztja őket a napi munka során. Íme, a válaszok:

1. „Gyűlölöm, amikor a kollégák azért hordanak le egy beteget, mert rosszul tűri a fájdalmat, utána pedig velem viselkednek lekezelően csak azért, mert igyekeztem együttérző lenni vele. Szerintem egy ápolónak többek között az is a dolga, hogy törődjön a betegeivel. Ne pedig megalázza őket.”
2. „Ápoló vagyok, és én azt utálom a legjobban, amikor szexualizálják a munkámat. Nekem elhihetitek, abban, amit nap mint nap csinálunk, nincs semmi szexi.”
3. „Több mint tíz éve vagyok ápoló, és ennyi idő után már nyugodt szívvel merem kijelenteni, hogy imádom a betegeimet, de a hozzátartozóiktól konkrétan lever a víz.”
4. „Ápolónő vagyok, épp ezért szívből utálom, mikor a betegeim úgy kezelnek, mint egy pincért.”
5. „Ki nem állhatom, amikor az emberek úgy bánnak velünk, mintha nekünk nem lennének érzéseink. Vagy mintha nem is emberek lennénk. El se tudom mondani, hányszor zokogtam már emiatt a vécében.”
6. „Ápolóként engem a gyógyszerfüggők akasztanak ki a legjobban. A legszívesebben recept helyett mindegyikük placebót kapna tőlem.”
7. „Talán furcsa lesz, de még ápolónőként is irtózom a hányástól, a beteg emberektől és főleg a baktériumoktól.”
8. „Őszintén megmondom, ki nem állhatom, mikor a kollégák úgy beszélnek a betegeikkel, mintha óvodások lennének. Könyörgöm, idősek, betegek, persze, hogy össze vannak zavarodva, de ettől még nem kell úgy viselkedni velük, mintha gond lenne az agyukkal.”
9. „Az ápolónői hivatás minden pillanatát imádom, kivéve azt, amikor a betegek erőszakoskodnak velünk. Ettől konkrétan frászt kapok, és legszívesebben azonnal felmondanék.”
10. „Bevallom, kicsit utálom azokat a betegeimet, akik azt mondják, egy tízes skálán tízes erősségű fájdalmuk van, közben meg – mikor épp nem látom – szívből nevetgélnek, jóízűen esznek és órákig trécselnek a telefonjukon.”