nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Megvan a megoldás, hogy miért utálsz edzeni – új kutatás

Megvan a megoldás, hogy miért utálsz edzeni – új kutatás

A sikeres fogyás titka: helyes étrend és mozgás. Amikor ezt meghalljuk, akkor felhördülünk, hogy „ne már, mozogni kell, nem akarom!” Most kiderült, hogy megvan annak az oka, hogy miért nem szeretünk edzeni.
Kun Gabi
Kun Gabi
f Ajánlom

A mozgásra legtöbben úgy tekintünk, mint a szenvedés netovábbja, izzadás, fájdalom, vér és könnyek. Egy új kutatás szerint nagyon egyszerű a magyarázat, hogy miért érzünk így: ha utáltuk a testnevelés órát az iskolában, akkor felnőttként is utálni fogjuk az edzést, vagy legalábbis nehezebben szoktatjuk magunkat rá a rendszeres mozgásra. Végül is ki az, aki élvezte azt a 12 perces futásfelmérést vagy a kötélmászást, amikor az egész osztály előtt megszégyenítette a tanár, mert csak lógott a kötélen, mint egy magatehetetlen kötözött sonka a kamrában?

Ugye, hogy mennyi negatív élmény kötődik a tesiórákhoz?

Kezdve azzal, hogy a mi gyerekkorunkban még viselni kellett azt az utálatos tornadresszt is, ami aztán végképp nem tett jót a kis önbizalomhiányos tinilelkünknek. Nem nagy csoda, hogy a kutatók azt találták a felmérés során, hogy akinek negatív tapasztalatai voltak kiskorában a testnevelés órán, annak ugyanazok az érzelmek aktiválódnak egy edzőteremben, vagy akár csak a sportolás gondolatára is felnőttként. Aki pedig jól vette a tesis akadályokat gyerekkorában, annak nem okoz problémát a rendszeres mozgás felnőttként sem.

testnevelés kutatás edzés

Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia

A kutatásból az derült ki, amikor az 1028 résztvevő leírta a legrosszabb élményét a testnevelés órákról, hogy leginkább a megszégyenítésre és megaláztatásra emlékeznek, nem pedig a mozgás örömére. Az olyan emlékek mélyen megmaradtak az emberekben, mint például hogy mindig utolsónak választották ki őket a csapatjátékoknál, vagy hogy kiröhögték őket az osztálytársak és tanárok, ha nem tudtak egy feladatot teljesíteni. A másik leggyakoribb emlék az volt, hogy a tesiórán végzendő gyakorlatok kicsit sem szereztek örömet nekik.

Ennek fényében nem is lehet azon csodálkozni, hogy felnőttként nincs nagy kedvünk felállni a fotelből és elmenni futni vagy edzőteremben izzadni.

Mi lenne erre a megoldás? Egyrészt felnőttként tudatosan megváltoztathatjuk a szokásainkat, úgyhogy nincs veszve minden. Meg kell találni azt a mozgásformát, ami jólesik, aminek örülünk, amitől jól érezzük magunkat. Ne az legyen a célja a mozgásnak, hogy lemenjen húsz centi a fenekünkből, hanem az, hogy egészségesek legyünk, aztán majd hozza magával a fogyást is.

A következő generációnál pedig egyértelmű, hogy át kellene szervezni a tesiórákat, hogy az legyen a fő céljuk, hogy megszerettessék a gyerekekkel a mozgást. Ez utóbbira elég kevés az esély, úgyhogy inkább a szülőkre hárul a feladat, hogy valahogy beillesszék az örömteli sportolást a család életébe.

Megosztás Facebookon