Kedves agyam, hagyjál már aludni, kérlek!

Ismerős a helyzet? Tízkor már leborul a fejed, alig látsz ki az arcodból, csak az ágyadat kívánod, lefekszel aludni, és akkor beindul a gépezet az agyadban.

„Mi lesz holnap, hánykor kell kelni, hova kell menni, mit kell csinálni, nem írtam fel, de béna voltam ma, nem kellett volna kiabálnom, édességet ennem, megnézni azt a filmet, mi az élet értelme, nem fizettem be a csekket, venni kell a gyereknek füzeteket, úgy fog menni iskolába, hogy nincs egy normális ceruzája, milyen anya az ilyen?Mi lett volna, ha nem szülők gyerekeket, jó lenne lefogyni, vajon megcsal, neki miért sikerül, ami nekem nem, hogy mondhattam ilyet, hülyét csináltam magamból, mi lesz, ha nem megy, mi lesz, ha mind a híd alá kerülünk, mi lesz, ha meghal, írnom kell a főnöknek, ne felejtsem el felhívni a dokit…”

Aztán meg már azért nem tudsz aludni, mert azon bosszankodsz, hogy nem tudsz aludni, és győzködöd magad, hogy márpedig aludni kell, amitől csak még éberebb leszel.

Teszteltük: ezzel a módszerrel tényleg elalszol 60 másodperc alatt

Sikerül annyira kiidegelni magad, hogy egy-két óra forgolódás és stresszelés után inkább kimászol az ágyból és kitámasztod a szemeidet, mert még az is jobb, ha nem alszol, mint hogy hallgasd az agyad bődületes szorongásait. Miért csinálja ezt? Miért nem lehet akkor végiggondolni mindent, amikor ébren vagy? Az alvásmegvonással embereket kínoztak régen, miért kínoz a saját elméd? Hogy lehet ilyen kegyetlen, miért viselkedik így, amikor pedig a legjobb barátod kellene hogy legyen?

Részlet az Elveszett jelentés című filmből – Forrás: iMDb

Persze mind tudjuk a választ, olvastuk már a pszichológusok tollából, hogy azért van ez az éjszakai nyűglődés, mert ilyenkor elcsendesedik a környezet, és az összes stressz és szorongás teret kap, hogy előtörjön, és bulizzon egyet az agyunkban. Tudjuk, hogy ez áll mögötte, de a tudás nem segít, ettől még ugyanúgy nem alszunk, ugyanúgy idegeskedünk egészen addig, amíg hajnalban a végkimerüléstől végre elájulunk. És ezt ismételgetjük napról napra, amitől a koncentrációnk és az életkedvünk csökken, reggel türelmetlenek vagyunk életünk párjával, a gyerekkel, a macskával, aki épp kéznél van, hogy aztán éjjel szorongjunk azon, hogy milyen bunkók voltunk velük és a világ legrosszabb feleségei, anyái, macskagazdái vagyunk.

Talán ha le tudnánk ülni az agyunkkal egyet kávézni, és megkérdezhetnénk tőle, hogy mégis mi a problémája tulajdonképpen, miért áll ez érdekében, hogy fenntartson éjjelente, az megoldaná a helyzetet. Ez persze nem lehetséges, úgyhogy talán a relaxáció a kiút, csak épp nem mindig használ. Az egyik módszer azt a fajtát ajánlja, amiben meg kell feszíteni minden izmot szépen sorban és hirtelen elengedni, mert attól lelazulunk. A másik légzőgyakorlatot kínál, miközben számolni kell. Mire mindet végigcsináljuk egy éjszaka, már hajnal is van, és ugyanúgy agyonverve ébredünk majd reggel. De azért jobb, mint a semmi, jobb, mint kipattant szemekkel ülni a kanapén és bámulni a sorozatokat. Legalább relaxáltan leszünk idegroncsok az ágyban.