nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Működhet-e a párkapcsolat az összetartozás érzése nélkül?

Működhet-e a párkapcsolat az összetartozás érzése nélkül?

A lelki kapcsolódás, az összetartozás érzése nélkül működhet-e a párkapcsolat? Ezt a kérdést tették fel nekem nemrég. Mit lehet tenni, ha nincs az a csillogás a szemben, a ragyogás és a ragyogtatás, ha a nagyon racionális érvek mellett azért felmerül egyfajta hiányérzet? Mindnyájan másképp működünk, de egy valami közös bennünk: ha szubjektíven hiányt élünk meg, akkor a lelkünk szól hozzánk, hogy valahol a világban talán több is lehetséges számunkra.
Dr. Hörömpő Andrea
f Ajánlom

És ez a belső hang nem téved. Ez a belső hang mindenkinek mást mond, hiszen különbözőek vagyunk. Fontos meghallani, amikor megszólal, és legalább elgondolkodni azon, hogy milyen új lehetőségekre nyithat számunkra ajtót.

A hiány egy párkapcsolatban azt jelzi, hogy valamire belső igényem van a kapcsolat vonatkozásában, és ezt nem kapom meg a páromtól. Nem kapom meg a törődést vagy azt, ami a lelkemet feltölti, megnyugtatja és boldoggá teszi. Ezt a hiányt lehet elfojtani egy darabig, vagy próbálkozni azzal, hogy betöltésre kerüljön, de hosszú távon az elfojtás konkrét betegségekhez vezethet, az egészségem, a testem jelezni fog.

Van olyan, hogy az egyik férfi, bármit teszek, mondok, egyszerűen nem érez engem mint nőt. A másiknak pedig nem kell mondani egy szót sem, akkor is érzi a rezdülésemet, hogy mi az, ami megnyugtat, ami feltölt és szárnyakat ad. Mintha nála lenne a lelkem kulcsa, és ott bent könnyen kiismerné magát. Tudja, mikor kell hozzám kedvesen szólni, mikor kell finoman érinteni, és mikor nem kell tenni semmit, csak egyszerűen hallgatni és jelen lenni.

Másnál pedig egyszerűen nem működik. Nincs meg a kapcsolódásnak ez a minősége. Talán csak a felszínen vagyunk jelen egymás életében. Elakad a lelkem labirintusában, nem találja az utat benne, és nem ismer engem. Nem lát, nem érez úgy, nincs meg az a kapocs, az az eltéphetetlen, összegubancolva is élő, lüktető szál, ami elvezet a másikhoz a legzordabb időkben is.

És ilyenkor nem hibás senki. Csak nem úgy működnek a dolgok, ahogy egyébként működhetnének. Lehet próbálkozni azzal, hogy rendeződjön a helyzet, de ezt ésszel és akarással nem lehet megoldani. A nő számára ilyenkor pedig szinte mindig az a kérdés, meg tudja-e haladni önmagát, meri-e vállalni a kockázatot, és mer-e az ismeretlenbe ugrani.

parkapcsolatFelvállalva azt, hogy lehet, hogy akár egy ideig nem lesz mellette senki, mégis bízva a saját lelke hangjában, hogy az nem vezeti félre. Bízva abban, hogy ha a hiány megjelent, akkor az azt jelenti, hogy létezik valahol a világban valaki, akivel ezt a hiányt nem érezné. Létezik valahol a világban egy kapcsolat, amelyben önmaga lehet, és mindennap egyre többet kaphat magából a másiknak köszönhetően.

Én hiszek ebben a belső hangban, és igyekszem hallgatni is rá. Amikor az ész csatázik a szívvel, nálam az utóbbi győz, mert az ész túlságosan racionális korlátai beszűkítik a teret a szeretet végtelenségének megélésében. A szeretetnek ugyanis nincs oka. A szerelemnek sincs. Egyszerűen csak árad anélkül, hogy meg tudnám magyarázni. Ebben az áradásban pedig kapukat nyit a lehetőségekre, új és nagyszerűbb csodák teremtésére.

Az összetartozás érzése nem egy mesterségesen generálható minőség. Vannak, akik egy szempillantásból érzik, mások idővel ismerik fel, de egy biztos: belülről születik meg. Kétségek és kérdések nélkül, erőltetés és erőszak nélkül, akarás és agyalás nélkül. Önmaga szépségében, természetességében, csodájában, könnyedén.

Megosztás Facebookon