Kapcsolódás, ősbizalom, természet – a vidék legfontosabb hívószavai

„Az odafigyelést a városban kevésbé lehet megtalálni”

Szerinted miért van egyre nagyobb létjogosultsága a vidéki, kulturális programoknak? Úgy tűnik, hogy egyre inkább vágynak az emberek az egyszerűségre, a teljesen letisztult falusi környezetre…

B. V.: Főleg a nagyobb városokban élők számára kontrasztos elmenni egy faluba, még akkor is, ha épp sokan vannak ott egy rendezvény miatt. Pontosan az egyszerűség, az ember- és természetközeliség miatt jelent értéket ez, a más habitus, az odafigyelés miatt, amit a városban kevésbé lehet megtalálni.

A természet erősebb jelenléte, beépítve a mindennapjainkba, teljesen át tudja írni az ember gondolkodását, ha például mindennap sétálunk egy órát az erdőben, már könnyebbé, békésebbé válunk. Miért van az, hogy ez mégis leginkább az idősebb korosztály szokása, miközben a fiatalok élnek stresszes életet?

B. V.: Stresszlevezetésre mindenki mást használ, van, aki edzőterembe jár, vagy valamilyen teremben végezhető sportot űz, van, aki fut, sétál, focizik, van, aki dohányzik vagy iszik. Kinek mi válik a szokásává. Azt hiszem, érezhető a leírásból is, hogy csinálhatjuk mindezt egészséges és kevésbé egészséges módon, lehet hosszabb távú a nyugalom, és akár csak 1-2 percig tartó a hatás. Mindenesetre érdemes felfedezni, hogy mi az, ami nekünk hosszú távon jól működik, és az egészségünkre is pozitív hatással van. Való igaz, hogy jó ötlet a természetben keresgélni ilyen tevékenységet, mert az életünk nagy részét sajnos falak között töltjük.

Szerinted elég, ha valaki csak egy-egy hétre utazik feltöltődni vidékre, vagy ez csak tüneti kezelés, és hónapokra, évekre lenne ideális kiszabadulni a civilizáció nyomasztó hatásai alól?

B. V.: Ha meg tudjuk teremteni magunknak, hogy olykor pár napra, egy-egy hétre más környezetbe kerüljünk, mint a megszokott, az mindenképp pozitívan hathat, feltöltődhetünk, nézőpontot válthatunk, új irányt kaphat az életünk, megszülethetnek régóta halogatott döntések, távolabbról nézhetünk rá az életünk történéseire. Tudom, hogy vannak sokan, akik elmenekültek a civilizáció elől, hogy a lehető legegyszerűbb körülmények között élhessenek békében, nyugalomban. Erre biztos, hogy megvolt az okuk, senki sem véletlenül tesz ilyen drasztikus lépést. Ugyanakkor én sokkal inkább vagyok annak a híve, hogy a belső béke, a jól lét felfedezhető a hétköznapokban, a civilizációban is.

Békés lélek, tudatos gondolkodással ötvözve

Így jellemezném azt a három fiút, akik ToSoDa projekt nevű formációjukban játszanak együtt. Szombathelyi Patrik, Kácser Tamás és Dankowsky Áron zenei stílusa a spirituális drum ‘n bass, amit hallgatni olyan, mintha egy másik univerzumba kerülne a lélek. Az Ízek,Versek, Madárfütty fesztiválon augusztusban lehet élőben is meghallgatni a zenekart.

Forrás: Pixabay

Hogyan jött a zene és ez a különleges hangszer, a handpan az életedbe?

SZ. P.: Én Győrben, zenész családban nőttem fel, édesapám zenetanár volt. Először zongoráztam, aztán négy évvel ezelőtt egy videón megláttam a handpant, és első látásra beleszerettem, vettem is egy használt hangszert. Nem sokkal ezután elkezdtünk utcazenélgetni Áronnal, utána pedig már Tomával is, közben pedig párhuzamosan a hangszert is elkezdtük gyártani. Ez utóbbinak az a sztorija, hogy elhangolódott a hangszerem, és a legközelebbi hangszerkészítő, aki vissza tudta hangolni, Franciaországban élt. A javítás és a kiutazás olyan sokba került, hogy hazafelé Áronnal elgondolkoztunk azon, hogy talán jó ötlet lenne, ha nemcsak játszanánk a handpanen, hanem gyártanánk is. Abból a szempontból is nagyon hálás hangszer ez, hogy már nagyon minimális ritmusérzékkel és néhány hét alatt is komoly sikerélményei lehetnek annak, aki kipróbálja.

Forrás: Mediawave_Tosoda

A stílusotok a spirituális drum’n bass, aminek elég erős hatása van a lélekre..

SZ. P.: Nagyon organikus a zenénk. Spirituális drum‘n bass a stílusunk, de azért annyira nem spirituális, mint mondjuk a klasszikus mantrazenék. Halljuk sok mindenkitől, hogy tényleg hat a zenénk, ez nagyon jó érzés, mindemellett szeretnénk a nem spirituális érdeklődésű közönséget is elérni, őket is megszólítani.

K. T.: A minél nagyobb közönség elérése helyett inkább azt mondanám, hogy minél több embert szeretnénk meggyógyítani. Sokan írják Facebookon, YouTube-on is, hogy megérinti őket a zenénk, olyanok is visszajeleznek, akik nem spirituális gondolkodásúak.

Mennyire vagytok tudatosak? Terveztek, vagy hagyjátok megtörténni, ami meg akar történni?

SZ. P.: Van bennünk tudatos építkezés de hagyjuk is megtörténni a dolgokat. A zenében vagyunk inkább tudatosak, a szervezésben meg jobbára hagyjuk kialakulni a következő lépéseket.

K. T.: Azt, hogy mi ennyire összeértünk, és úgy vagyunk együtt, ahogy most, én egy tavalyi osztrák fesztivál óta érzem erősebben. Nagyon jól éreztük ott magunkat, én utána írtam egy rettentően elborult számot is, amit még nem csináltunk meg, de ez is mutatja, hogy bizonyos dolgoknak megadjuk a szükséges időt, hagyjuk beérni a dolgokat.

Ha most jönne egy jó tündér és megkérdezné, hogy mi az az egy dolog, ami a legnagyobb segítség lenne a ToSoDa projektnek, mit kérnétek tőle?

SZ. P.: Jó kérdés. Ami biztos, hogy több céltudatosság kellene, az akaratunkat tudatosabban kell érvényesíteni, a hangszerkészítésnél, a szervezésnél és a zenék esetében is.

K. T.: Ismerem a kompetenciáimat, én a szervezésben nem vagyok jó, inkább a dalkészítésben teljesítek jobban. Rajtunk múlik minden, és nem is tudnám például megmondani, hogy mi kellene jobban, egy klip, egy menedzser vagy éppen egy megnyert tehetségkutató. Nem tudom, de főleg nem is akarom tudni, én magamból akarok kiindulni. Fel kell tudnunk térképezni, hogy mi az igény, és mi az, amit a saját hangszerünkből ki tudunk hozni, de szeretnénk új technikákat is kidolgozni.

SZ. P.: Néha szoktam azon gondolkodni, hogy annyira jól alakul most minden, hogy nem is tudom, mivel érdemeltem ezt ki. Nagyon sokat zenélünk együtt, ami jár néha feszültségekkel, ezeket észszerűen kezelni is egy kihívás. De az biztos, hogy a ToSoDa most így, hármasban komplett. Saját magunk fejlesztése és a zenénk továbbcizellálása a legfontosabb jövőbeli cél. És el kell hinni, hogy egy nagy színpadon is bármikor meg tudunk felelni.