Csodák történnek abban a seattle-i idősek otthonában, ahol óvodát nyitottak

„Egyszerűen imádom a gyerekeket! Elmondani sem tudom, milyen sok örömet jelent nekem, hogy naponta láthatom őket” – mondja a CBS amerikai hírcsatorna riporterének a nyugat-seattle-i idősek otthona, a Providence Mount St. Vince egyik lakója, Patricia. Az idős asszony, aki hét gyereket nevelt fel, bevallja, anyaként annak idején nem mindig tudta kiélvezni az időt a pici gyerekeivel. Most azonban végre bepótolhatja azt, amit annak idején elmulasztott.

És nem csak ő! Tűnjön bármilyen furcsa ötletnek is elsőre, az óvoda és az idősek otthona házasítása remekül működik. Seattle-ben legalábbis ezek a tapasztalatok. „Az otthon lakói gyakorlatilag kivirágoztak a picik jelenlétében” – mondja Charlene Boyd, az intézmény vezetője, aki elárulta, az otthon dolgozói nagyjából 20 éve vetették fel az óvoda és az idősotthon házasításának ötletét, ő pedig támogatta a dolgot.

A különleges, intergenerációs intézménynek az állandó 400 lakója mellett jelenleg 125 óvodása van. És hogy hogy telnek náluk a mindennapok? Nos, a 3–5 év közötti gyerekek a hét minden napján közös foglalkozásokon vesznek részt az otthon lakóival: zenét hallgatnak, játszanak, kézműveskednek együtt, és közösen készítik azokat a szendvicseket, amelyeket az intézmény jótékony célra, hajléktalanoknak szokott felajánlani.

Charlene Boyd állítja, a közös időtöltés nem csak az otthon lakóira van jó hatással, akik érezhetően felszabadultabbak és vidámabbak, mióta a gyerekzsivaj is a mindennapjaik része. „A picik is rengeteget tanulnak az időseinktől. Például azt, hogy mindannyian öregszünk, és hogy még csak nem is egyformán. De attól még, mert valakinek demenciája vagy Parkinson-kórja van, lehet jó barát, kedves és szórakoztató. Ember. Ha őszinte akarok lenni, a mi óvodásaink ebben az intézményben emberséget tanulnak már egészen kis kortól.”

Mindezek után talán nem is csoda, hogy a szülők sorban állnak azért, hogy bejuttathassák gyermeküket a Providence Mount St. Vince vagy ahogy gyakran becézik, a „Mount”, vagyis „hegy” falai közé. „Bízunk benne, hogy az ötlet elterjed majd az országban és az egész világon. Zseniális módja ez annak, hogy az időseinket, akik sajnos túlságosan gyakran maradnak teljesen magukra, visszaintegráljuk a társadalomba” – zárja Charlene Boyd.