Anya vagy? Soha többé ne kérj bocsánatot azért, ahogy az otthonod kinéz!

„Szinte minden alkalommal, mikor meglátogatom valamelyik kisgyerekes barátomat, a következő mondatokat hallom, nem ritkán egymás után: »Elnézést a kupiért. Bocsánat, tudom, szörnyen néz ki a lakás. Nézd el nekem, hogy kupi van, kérlek«” – kezdi a Scary Mummy oldalán közzétett írását Erin Sturm, majd hozzáteszi, nemcsak a barátai, de ő maga is gyakran szabadkozik az otthoni állapotok miatt, ha vendéget fogad.

Sokszor még akkor is, ha a vendég érkezése előtt hosszú órákat töltött azzal, hogy rendet rakjon. „A hosszas takarítás után kritikus szemmel körbenézek a házban, és nem tehetek róla, de mindig úgy érzem, bőven lenne még teendőm. Hogy még mindig egy csomó minden van, ami nincs a helyén, vagy amit le kellene porolni. Mindig lehetne egy kicsit többet takarítani.”

Kép forrása: Unsplash

Erin azt mondja, mostanra eljutott odáig, hogy nem hajlandó senkitől bocsánatot kérni azért, ha rendetlenség van nála. „Ha engem nem zavar, hogy nálad kupi van, téged se zavarjon, hogy nálunk az van. Ígérem, cserébe soha egyetlen rossz szót se fogok szólni, és azt is, hogy nem vonok ebből le semmilyen következtetést arra vonatkozóan, hogy milyen munkaerő vagy szülő vagy.”

Az anyuka azt mondja, a változást az idézte elő benne, hogy rájött, bár valóban szalad néha körülötte a lakás, a gyerekei így is boldogok. „A szőnyeg azért foltos, mert együtt gyurmáztunk rajta, a fal pedig azért festékes, mert amikor babakocsikkal versenyeztünk, néhányszor bizony nekimentünk. A fű is hosszú, rég le kellene nyírni, de helyette inkább a gyerekekkel játszunk.”

Erin a bejegyzésben írt arról is, hogy azért hív át barátokat, hogy tudja, mi van velük. Hogy megoszthassanak egymással egy vagy több vicces történetet. „Azért jössz át, hogy tudd, van, aki pontosan tudja, mit érzel. Azért vagy itt nálam, hogy együtt tölthessünk egy kis időt ebben az édes, de mégis túl rövid életben. Ki a francot érdekel, hogy koszos a konyhapult, mikor végre találkoztunk és együtt nevetünk. Senki sem fog rá emlékezni, a nevetésre, arra igen.”