Két, 14 éves kutyát fogadott örökbe a magyar ápolónő, hogy megszépítse utolsó éveiket

Silver és Morzsi történetével tavaly ősszel találkoztam először a Vigyél Haza Alapítvány Facebook-oldalán. Az alapítvány nem sokkal korábban vette magához a két idős, gyámoltalan és mások által esélytelennek mondott kutyát, miután hat éven belül másodszor is visszakerültek az Illatos útra. Mindkétszer ugyanaz, a gazdinak csak erős jóindulattal nevezhető illető adta le őket a telepen, másodszor már véglegesen.

Kép forrása: Göblyös Péter / Vizslafotózás

Silver és Morzsi legyengülve és összetört lélekkel érkezett meg az alapítványhoz, ahol azonnal megkezdődött a rehabilitációjuk. Bár az időközben elvégzett orvosi vizsgálatok kiderítették, hogy mindkettőjük beteg (Silvernek bőrdaganata, Morzsinak pedig enyhe szívbetegsége van), a gondos törődésnek és a gyógykezelésnek hála, a két öregúr, akik egész életükben egy lépést sem tettek egymás nélkül, teljesen kivirult. A boldogságukhoz nem hiányzott más, csak az a bizonyos, nagybetűs gazdi, aki a hátralevő éveikben gondoskodik róluk. 

„Sokan már nem láttak esélyt arra, hogy ezt a két öregurat is örökbe adjuk, mi mégis bizakodtunk, elvégre, már történtek nálunk csodák” – mondta az alapítvány vezetője, Óvári András.

„Könyörgöm, fogadja őket örökbe valaki, különben, én fogom.”

Emlékszem, ez volt az első gondolatom, mikor hónapokkal később, újfent csak a Facebookon, belebotlottam abba a szívbemarkoló gazdikereső videóba, amit az RTL Reggeli csapata készített a két, még mindig gazdira váró kutyusnak. Alig néhány nap volt karácsonyig. Néztem a kisfilmet, nyeltem a könnyeimet, és közben azon tanakodtam, vajon léteznek-e még olyan jószívű emberek, akik minden nyűgük, gondjuk és bajuk ellenére olyan idős kutyák mellett döntenek, mint Silver és Morzsi. 

Örömmel jelentem, hogy a válasz igen. Igaz, a két öregúrnak néhány hónapot még várnia kellett rá, de végül értük is eljött az álomgazdi egy nyugdíjas ápolónő, Törőcsik Márta személyében. Mártának a lánya küldte át a két kutyus videóját, ami után azonnal eldöntötte, hogy örökbe fogadja őket. 

Kép forrása: Facebook / Vigyél Haza Alapítvány

„Amikor a Facebookon végignéztem a videójukat, az volt az első gondolatom, hogy hogyan tudnék segíteni ennek a két drágának. Végül a lányomon keresztül felvettük a kapcsolatot a Vigyél Haza Alapítvánnyal, és jelentkeztünk örökbefogadó gazdinak” – meséli Márta, majd hozzáteszi, nem ez volt az első alkalom, hogy nehéz sorsú állatokon segített.

„Valahogy, szavak nélkül megbeszéltük, hogy szeretni fogjuk egymást.”

„Néhány évvel ezelőtt épp hazafelé autóztam, mikor a semmiből elém szaladt egy kiskutya. Hatalmasat fékeztem, és persze azonnal megálltam, hogy megnézzem, nincs-e semmi baja.” Márta ezután felnyalábolta a kiskutyát és a legközelebbi menhelyre vitte. „Chip nem volt benne, ezért otthagytam nekik azzal, hogy találjanak neki egy jó gazdit.” Márta végül még aznap este visszament a kutyáért, mert úgy érezte, nem véletlenül sodorta őt az útjába a sors, Fifi, a kis utcagyerek pedig azóta is hű társa. 

Képek forrása: Facebook / Vigyél Haza Alapítvány

És nem csak ő. A kis Fifi mellett Márta egészen a közelmúltig két macskáról is gondoskodott. Egyikük, egy vad apróság, hetekig a ház tetején bujkált, mire Mártának sikerült őt valamennyire megszelídítenie. Silver és Morzsi idén tavasszal ebbe a színes társaságba érkezett meg, és – ahogy Márta mondja – az első pillanattól kezdve otthon érezték magukat. „Valahogy, szavak nélkül megbeszéltük egymással, hogy így lesz. Hogy én sem bántom őket, és ők se engem. Mióta nálam vannak, egy lépést sem tudok tenni úgy, hogy a nyomomban ne lennének. Még a fürdőszobába is elkísérnek.”

„Jó érzés, hogy megoszthatom velük az életemet”

„Amikor megérkeztek hozzám, egyikük, Morzsi nagyon rossz bőrben volt. Részben a betegsége, részben gondolom az izgalom miatt, mindenesetre rettegtem, hogy nem éli meg a másnapot sem. Összeszedtem minden tudásom, és ápolni kezdtem őt, ma pedig már ott tartunk, hogy bizony Morzsi lett a falkavezér. Még a hangja is megváltozott: zengős és magabiztos lett.”

Márta elismeri, hogy a két idős kutyusra jobban odafigyel, mint annak idején Fifire, aki kölyökként került hozzá. „Rosszak a fogaik, ezért ki kellett kísérleteznünk, hogy mi az, amit nyugodt szívvel adhatok nekik enni, emellett elő-előfordul, hogy bepisilnek. De, ebben a korban, amiben ők vannak, az ilyesmi már természetes” – mondja Márta, aki szerint Silver és Morzsi az élő példa arra, hogy az idős kutyák éppen olyan szeretetéhesek és bújósak, mint fiatal társaik. 

Képek forrása: Facebook/Vigyél Haza Alapítvány

„Azután, hogy a férjem halála után egyik napról a másikra egyedül maradtam, jó érzés, hogy itt vannak velem, hogy megoszthatom velük az életemet, és hogy gondoskodhatok róluk.” Márta, aki 10 éve egy agyvérzésen is átesett azt mondja, egy pillanatig sem bánta meg a döntését, sőt, mindenkinek csak javasolni tudja az örökbefogadást. „A kutyák nagyon okos, értelmes állatok, akik minden helyzethez nagyszerűen tudnak alkalmazkodni. Még ilyen idős korban is. Szóval, annak, aki épp örökbefogadáson gondolkodik, de valamiért hezitál, azt tanácsolom, nézzen bele annak a drága négylábúnak a szemébe, és hallgasson a szívére. Megígérem, hogy az állatokban nem fog csalódni.”