Egy kezdő buszsofőr is többet keres itthon, mint egy egyetemi adjunktus

Magyarországon egy kezdő buszsofőr vagy egy aldis kezdő eladó is többet keres, mint egy egyetemi adjunktus – hívta fel rá a figyelmet az Index. A BKK legfrissebb álláshirdetése szerint egy frissen felvett buszsofőr simán megkapja a nettó 200 ezer forintos havi bért, amit egy egyetemi adjunktus csak hosszú évek munkája során érhet el. Az pedig két hónappal ezelőtt derült ki, hogy hasonló összeget kap egy aldis kezdő eladó is.

Ehhez képest az egyetemi oktatók 2018-as bértáblája így néz ki:

• egyetemi tanár: bruttó 554 400 Ft
• egyetemi docens: bruttó 388 100 Ft
• egyetemi adjunktus: bruttó 277 200 Ft
• egyetemi tanársegéd: bruttó 221 800 Ft
• egyetemi tanársegéd gyakornok: bruttó 205 100 Ft
• főiskolai tanár: bruttó 415 800 Ft
• főiskolai docens: bruttó 304 900 Ft
• főiskolai adjunktus: bruttó 249 500 Ft
• főiskolai tanársegéd: bruttó 221 800 Ft

A táblázatból kiderül, hogy egyedül a hierarchia legtetején állóknak van versenyképes fizetésük 2018-ban. Ahhoz azonban, hogy valaki eljuthasson az egyetemi tanári kinevezéshez, 20-25 évet kell dolgoznia. Addig is egy egyetemi adjunktus bruttó 277 ezret, vagyis nettó 191 ezret vihet haza havonta, egy egyetemi tanársegéd pedig még ennél is kevesebbet, nettó 147 ezer forintot.

Zentai László, az ELTE rektorhelyettese szerint Csehországban vagy éppen Szlovákiában ennél kétszer, háromszor többet keresnek az ugyanezen beosztásban dolgozók, míg itthon egy tanársegédnél vagy egy adjunktusnál „sokszor egy középiskolai tanár, de akár egy bolti árufeltöltő vagy egy pénztáros is többet keres”.

Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba

Az ELTE belső elégedettségfelméréséből is az derült ki, hogy az egyetemi oktatók leginkább az alacsony keresetük miatt elégedetlenek: az ötfokú skálán mindössze 1,5 lett a pontszáma annak, hogy „A havi illetményemet reálisnak tartom”. Szintén 1,5-ön áll az, hogy „A munkabér tükrözi az egyének teljesítményét”.

A legtöbben tehát úgy gondolják, hogy a munkabér és a teljesítmény nincs összhangban egymással, és a minőségi munkát itthon nem becsülik meg eléggé. Szintén nagy az elégedetlenség a kutatások támogatásával kapcsolatban. További probléma, hogy az intézmények – nem csak az ELTE – éppen azokat terheli irreális mértékben, akiknek a legalacsonyabb a fizetésük.