nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Nyugdíjasként is változtathatsz (majd)! – Mutatunk 3 példát!

Nyugdíjasként is változtathatsz (majd)! – Mutatunk 3 példát!

Változik a világ és mi is változunk és, ahogy telik az idő talán attól félünk, hogy már egyre kevesebb dolog fog történni velünk. Pedig a nyugdíjasan sem késő változtatni és aktív életet élni. Remek dolgok történhetnek hatvanon felül is.
Stern Ágnes
Stern Ágnes
f Ajánlom

Az időskor gondolata sokunk számára ijesztő lehet, mert esetleg olyan fogalmak kötődhetnek hozzá, mint a passzivitás és az elszigetelődés. Például a gyermekkorból visszaidézett szomszéd néni, aki egész nap otthon ült, és a tévét nézte, csak az orvoshoz és a piacra járt el néhanapján, és nem azért, mert annyira idős és beteg volt, hanem mert, mi mást csinálhatna egy nyugdíjas? Gyerekei nem voltak, miután nyugdíjazták a munkahelyén, maradt neki a lakása. De lehet másképpen is éldegélni hatvanon túl, három ismerősöm is jó példa erre.

Téli útra fel

József húszévesen, még a hetvenes évek elején kiment Amerikába. Először csak Olaszországig jutott, ott gyűjtötte össze a repülőjegyre valót. New Yorkban tanult meg angolul, alkalmi munkái voltak, majd szépen lassan haladt előre sofőr lett, később pedig saját fuvarozóvállalatot hozott létre. De a 2008-as gazdasági válság őt sem kímélte, a cége tönkrement, a párja elhagyta. Arizonába költözött, egy multi cégnél sikerült elhelyezkednie, ahol, mivel csak a munka töltötte ki az életét, elég magas fizetéssel járó pozíciót sikerült elérnie. „Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy akár valóra is válthatnám azt, ami mindig is vonzó alternatívának tűnt. Amikor nyugdíjas leszek, hazaköltözöm Magyarországra, de mivel a hideget nem szeretem, és Arizonában már megszoktam az enyhe teleket, télen utazgatni fogok – idézi vissza az ötletet. – Ezután könnyebb volt a munka, mert volt egy cél, amiért érdemes volt hajtani.” Túlórákat vállalt és gyakran szombatonként is bejárt. Így, magyar viszonylatban, elég magas nyugdíjösszeget sikerült elérnie.

Két éve, hatvanhárom évesen valóban hazaköltözött. „Először nehéz volt, hiányzott Amerika, nagy terek és a megszokott helyek, itt hirtelen minden olyan kicsinek tűnt, de aztán visszarázódtam” – mondja, azóta pedig a szerelem is rátalált. Az első nagy téli utazását már nem egyedül, hanem a párjával tette meg, azért maradt ki egy szezon, mert meg kellett várni, amíg ő is nyugdíjba megy. November elején indultak Portugáliába, ahol három hónapot töltöttek (az ottani téli apartmanárakat nem kell sokkal drágábbnak képzelni, mint egy albérletét itthon). Autóval mentek, bejárták az egész környéket. Odafelé és visszafelé is több helyen megálltak nézelődni. Amíg Magyarországon fagy volt, ők reggelente kellemes sétákat tettek a tengerparton. Azóta pedig hazajöttek, és élvezik az itthoni tavaszt. Na meg persze tervezik a következő utazást, még nem tudni pontosan, hogy mi lesz az új úti cél.

Lisszabon ünnepi fényekben

Lenyugodni sosem késő

Zsolt Budapesten született, és mindig is a fővárosban élt. Szerette a nyüzsgést, mivel ő is nyüzsgős fajta. Saját bevallása szerint is olyan valaki, aki két percig sem bír nyugton maradni. Ingatlanközvetítői munkájában is folyton jött-ment, ügyeket intézett. Ez a fajta életmód sok stresszel is járt, hiszen reggel beült az autójába és egész nap úton volt, emiatt sokszor volt feszült. „Elég gyakran előfordult, hogy összevesztem másokkal, például autós közlekedési szituációkban, de olyan is volt sajnos, hogy a szeretteimbe kötöttem bele, ami veszekedést és feszültséget eredményezett” – emlékszik vissza. Kevés időt töltött otthon, és még kevesebbet foglalkozott a saját pihenésével, de ő ezt élvezte. A megszokott környezetéhez, a házához, ahol a baráti összejöveteleket is tartotta, viszont ragaszkodott, ahogy a Pesti pörgéshez is. A baráti társaságában is ő volt az örökmozgó, a hozzá közelállók sosem tudták elképzelni, hogy Zsolt egyszer abbahagyja a munkát, és lenyugszik egy kicsit.

Aztán egyszer csak, épp a nyugdíjba menetel évében, meglepő dolog történt. Árulni kezdte a házát, azt mondta, lehet, hogy nem is Budapesten vesz másikat. Pedig  ismerősei biztosra vették, hogy a fővárosban marad, hiszen ezt szokta meg, és a szokás nagy úr.  Nem így történt, Siófokra költözött, ráadásul még azt sem lehet mondani, hogy a nyári pörgés fogta meg, mert ez januárban történt. Még akkor sem hittük el, hogy ott is marad, és élvezni fogja, hiszen mit csinál ott egész nap, pörgés nélkül? Mint kiderült, sok mindent, többet törődik a napi dolgokkal, mint a bevásárlás és a főzés. Naponta háromszor nagy sétákat tesz a kutyájával, akit egyébként az egész város imád. Élvezi a nyugalmat és  azt, hogy közvetlenek, kedvesek az emberek, és akár idegenekkel is el lehet csevegni. Kocsiba pedig alig ül, amikor az időjárás engedi, biciklivel jár, amire Budapesten korábban sosem volt példa. „Biciklivel járok bevásárolni, és nagy túrákat is teszek. Néha már furcsa, amikor autóba kell ülnöm, az pedig még inkább, ha feljövök Budapestre, nem szívesen teszem, nem is értem, hogy bírtam azt a tömeget és állandó rohanást” – mondja.

„Naponta háromszor nagy sétákat tesz a kutyájával, akit egyébként az egész város imád.”

Aki a munkával töltődik

Ilona nem tesz több hónapos utazásokat és nem is költözött sehová. Sőt, bár már régen nyugdíjas, a munkáját sem hagyta abba, mert imádja. Igaz nem heti öt, csak heti három napot, de bejár dolgozni az utazási irodába, ahol vezetői beosztás az övé. A párja is nyugdíjas, ő sokat van otthon, leginkább csak a kertbe mozdul ki, mert így érzi jól magát. Egy időben Ilonára saját családja és a barátai is furcsán néztek rá, hogy miért dolgozik még. „Nincs már szükség arra, hogy dolgozz, miért nem élvezed a pihenést? Örülj, hogy ilyen jó erőben vagy még, használd ki, kit érdekel a munka, foglalkozz csak magaddal” – mondták neki. „Csak azt nem értik – meséli Ilona –, hogy én pont a munka miatt vagyok ilyen jó erőben, onnan töltődöm. Egy időben azt hittem, hogy velem van a gond, hiszen a legtöbben élvezik, ha kevesebb a kötelezettség. De azóta már rájöttem, hogy én ebben a tekintetben másképp működöm és nem érdekel, mit mondanak mások, majd abbahagyom a munkát, amikor úgy érzem, hogy itt az ideje, de akkor is találnom kell majd valami aktív tevékenységet, mert máshogy nem én nem bírnám” – mondja Ilona, aki a szabadidejében is aktív, hiszen többszörös nagymama és az unokáival is sok időt tölt együtt, sőt jógázni is jár, de nem fejezi be a munkát csak mert 68 évesen már nem szoktak dolgozni.

Szerencsére egyre több az ilyen élettörténet, amik jól mutatják, hogy sosem késő célokat kitűzni, álmokat megvalósítani, vagy teljes életmódot váltani. És nem kell a megszokottat követni. A saját határain belül mindenki azt hozhatja ki az életéből, amit csak szeretne. És ez a nyugdíjas évekre is igaz.

Megosztás Facebookon
[central_CentralFbLikeboxComponentWidget fb_page="https://www.facebook.com/noklapjacafe/" small_header="true" show_facepile="0" show_posts="0"]