nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Nekem minden évben márciusban kezdődik az új év, és most elmondom, miért

Nekem minden évben márciusban kezdődik az új év, és most elmondom, miért

Gyerekkoromtól kezdve afféle bizalmasként tekintek márciusra, ami pontosan azt hozza, amire nagyon vágyom a hosszú tél után: a plusz tizenöt fokokat, a langymeleget, a kék eget, a napsütést, a cseresznyefa-virágzást, a rügyező fákat és a bokrokat és persze a reggeli madárdalt.
Esvé
f Ajánlom

A múlt héten, nagyjából csütörtök magasságában lehetett. Reggel, munka előtt épp a szokásos egészségügyi sétánkra indultam Bugac kutyánkkal, amikor a kapun kilépve mellbe vágott egy semmihez sem fogható érzés. Hónapok óta most először nem akartam rögtön és azonnal az arcomba húzni a kapucnit, pedig egyébként egyáltalán nem volt jó idő: szürke volt minden, csepergett is az eső, fújt is a szél. A levegőben viszont már ott volt a tavasz alig érezhető illata, én pedig kapucnizás helyett még jól ki is húztam magam, hogy minél inkább teleszívhassam magam vele.  

via GIPHY

Mondjon akárki akármit, nekem nem a január az év leghosszabb hónapja. Soha nem is volt. Miközben a vőlegényem rendszerint ilyenkor kezd rá arra, mennyire utálja a telet, és mikor lesz már vége a hidegnek, én meglepően könnyen túllépek a januári hidegbetöréseken, a jeges széllökéseken és az éjszakai mínusz tízeken is. Aztán jön a február, amivel konkrétan ki lehet kergetni a világból: tudom, tudom, hogy csupán négy rövidke hét, nekem néha mégis egy örökkévalóságnak tűnik, mire végre leperegnek a naptár februárra vonatkozó lapjai, miközben a márciusra és ezzel együtt a tavasz első napjaira várakozom.

Márciusi gyerek vagyok, így aztán – tűnjön bármilyen furcsának is – úgy érzem, különleges kapcsolatom van ezzel a hónappal. Gyerekkoromtól kezdve afféle bizalmasként tekintek rá, ami pontosan azt hozza, amire nagyon vágyom a hosszú tél után: a plusz tizenöt fokokat, a langymeleget, a kék eget, a napsütést, a cseresznyefa-virágzást, a rügyező fákat és a bokrokat és persze a reggeli madárdalt. És szerencsére ez általában így is van. Az elmúlt 33 évből csupán egyetlen alkalom rémlik, amikor ideiglenesen szakítottunk, mint az a bizonyos Lorelai Gilmore a havazással: abban az évben konkrétan végigcidriztem az egész hónapot, mert még a jobb napokon se kúszott a hőmérséklet öt fok fölé.

De ami ennél is rosszabb volt, hogy még a szülinapomon is, ami egyébként a hónap végén van, vakargatnom kellett a jeget az autónkról. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, mikor arra az évre végleg eltört bennem valami: csak álltam ott lefagyott ujjakkal, dideregve a tavaszi kabátomban – amit persze már március első hetétől kitartóan hordtam „hátha” jeligére –, és konkrétan őrjöngtem, hogy volt képes március ilyen otromba módon elbánni velem. Hiába. A hideg tartotta magát. Azt hiszem, abban az évben május közepéig.

Márciussal azóta szerencsére kibékültünk, az idei március ráadásul nagyon biztatóan indult, ez a mai napsütés pedig még az amúgy rendszerint szürke és utálatos hétfőt is feldobta. Épp ezért most úgy döntöttem, mielőtt jön a hosszú hétvége és ezzel együtt az újabb hidegbetörés, összegyűjtök néhány dolgot, ami miatt minden évben kicsit újra beleszeretek a tavaszba

  • A nedves föld illata
  • Az első rügyek

via GIPHY

  • Nincs tavasz hétvégi autószerelés/autómosás nélkül

via GIPHY

  • Hazajönnek a gólyák
  • „Kertem nárcisokkal / végig ültetéd…”

via GIPHY

  • Tojásos nokedli friss salátával

via GIPHY

  • Muskátlizás anyuval

Te miért szereted a tavaszt? Írd meg!

Megosztás Facebookon
[central_CentralFbLikeboxComponentWidget fb_page="https://www.facebook.com/noklapjacafe/" small_header="true" show_facepile="0" show_posts="0"]