Hidakat épít, lelkeket nyit meg, sebeket gyógyít a szövésterápia

Mivel foglalkozol? Hogyan kerültél erre a pályára?

Végzettségemet tekintve gyógypedagógus vagyok…

Akkor ebből dipolmáztál?

Igen, az az egyik diplomám, de az első, az a rajztanár. A művészetek mindig nagy szerepet játszottak az életemben, talán azért is, mert édesapám fotós és festő, édesanyámmal gyermekkorom óta az esztétikára, a szépre, a harmóniára neveltek, ebben nőttem fel.

Szövőszék, nem csak nagyoknak (Fotó: Kistakács szövő és fejlesztő műhely Facebook-oldala)

A hit, a  természet, a növények, állatok szeretete, a pillanat megélése és megragadása, majd megörökítése már akkor is fontos szerepet kapott. Érettségi után elvégeztem egy képzőművészeti iskolát, majd a főiskolán a rajzszakot. Mikor negyedéves rajzszakos hallgató voltam, akkor már dolgoztam anyagi önállósodási céllal a Vakok és Gyengénlátók Általános Iskolájában Debrecenben. Ott kezdődött az egész, ott döbbentem rá, hogy ez az én utam, a gyerekek segítése. Diploma után is ott marasztaltak, és egy vak osztály délutános nevelőtanára lettem. Közben elvégeztem a gyógypedagógiát is. Valami fantasztikus világba csöppentem. Így visszanézve mindennek megvan az oka.

És a szövés mikor, hogyan jött?

Hódos-Sári Beáta (Fotó: Hódos-Sári Beáta)

Először tizenévesen egy kézműves táborban „kóstoltam bele” magába a szövésbe. Majd a képzőművészeti szakiskola elvégzése után mindig is jelen volt. Folyamatosan képeztem magam ezen a területen, különböző tájegységek mintáit gyűjtöttem és gyűjtöm a mai napig is. Munkáimat folyamatosan zsűriztetem (szakmai minősítés) a Hagyományok Háza által szervezett alkalmakon. Azt kell, hogy mondjam, míg korábban a gyógypedagógia volt a domináns a munkám tekintetében –  mikor a pedagógiai szakszolgálatnál dolgoztam –, akkor is becsempésztem egy-egy terápiába a szövést, a kézműveskedést. De most mindent átsző a képzőművészet, ezeknek a gyógyító, segítő hatása.

Mondhatjuk, hogy gyógypedagógus és szövő vagyok, vagy szövésterapeuta, de én inkább azt szeretem mondani, hogy képzőművészeti terápiát csinálok,  a képzőművészet adta hihetetlen lehetőségeket is használom a  segítésre, a fejlesztésre. Én hiszek abban, hogy ahhoz, hogy egy ember tudjon adni, harmóniában kell lennie magával. Másfél éve léptem ki mint gyógypedagógus az állami szférából, azóta pedig főként csak a képzőművészettel, a szövésterápiával foglalkozom többféle módon: tartok fejlesztő foglalkozásokat, de kézműves szakkörökön oktatok ovikban, iskolákban és különböző képzőművészeti stúdiókban. Volt lehetőségem arra is, hogy egy pályázat útján tartsak foglalkozást  bentlakásos otthonban élő gyerekeknek. Persze hatalmas bátorság kellett anno ahhoz, hogy a biztos állásomat otthagyjam, de úgy gondolom, minden szempontból megérte.

Mennyire van igény ezekre a kézműves szakkörökre? A gyerekeim óvodájából látom, angolkurzus és többféle mozgásforma is választható különóraként, de kézműveskedés nem. Mekkora hangsúlyt fektetnek erre a szülők?

Én azt látom, az igény megvan rá. Ezek a szakkörök elhaltak az iskolákban évtizedekkel ezelőtt, most kezdenek újjáéledni.

Egy, a gyerekek munkáiból rendezett kiállítás (Fotó: Kistakács szövő és fejlesztő műhely Facebook-oldala)

Mire jó a szövés- vagy képzőművészeti terápia?

A motorikus képességeket nagyon jól fejleszti, de a figyelemzavaron is segít. Ezeken túl egy képzeletet, fantáziát fejlesztő szabadidős tevékenység, ami minden tanulási területre pozitívan hat. Amikor megkeres egy szülő, és igényli, akkor felmérem a gyereket, együtt kitaláljuk, miben lenne szüksége fejlesztésre. De sok szülő kifejezetten csak a szövés miatt keres meg, nincs konkrét probléma. Engem is kikapcsol a szövés. Divatos kifejezés, de ez a legjobb rá: „flow-ba” visz és tart. Én mindenkinek javasolnám, hiszen a hazai iskolarendszer teljesítménycentrikus, emiatt nagyon sok a szorongó gyerek. Általában először a gyerekek önbizalma sérül, a szövés pedig ezt is jól kezeli, hiszen valamit készítenek, valami kézzel foghatót – egyből jön a sikerélmény. Vácon nemrég volt egy önálló kiállításom, ott a gyerekek munkáit is kitettük. Nagyon boldogok voltak, hogy kiállítás formájában is láthatták a nevüket, az alkotásukat.

Az otthonban zajló terápiáról mesélnél?

Persze. Ez sokkal több, mint hogy kiteszek tizenöt szövőkeretet. Ezek a gyermekek ilyen-olyan okból átmenetileg a családjuk nélkül élnek egy lakóotthonban. Természetes, hogy az érzelmi ráhangolódás, a kapcsolódás, a bizalom kiépítése az első és legfontosabb. Az őszinte beszélgetések. Együtt ráhangolódunk, beszélgetünk, megnézzük a fonalakat, az eszközöket stb. Aztán maga a munka is több órát vesz igénybe (egy-egy alkalommal). Ezalatt folyamatosan beszélgetünk, megnyílnak, és ez nagyon sokat számít. Mert ha egy-egy problémát kimondanak, akkor el lehet indulni a gyógyulás útján. Mint régen a fonóban. Az együtt „levés” élménye, a szeretet áramlása, energiája már maga pozitív hatással bír. A szövés hidakat épít, lelkeket nyit meg, sebeket gyógyít…

Nyári művészeti táborban (Fotó: Kistakács szövő és fejlesztő műhely Facebook-oldala)

Mennyire nyitottak a szülők az ilyen terápiára? A mi időnkben, ha probléma volt, maximum a családsegítőbe vittek el, ahol egy irodában beszélgetett velünk valaki…

Pécsi Rita: Ott tartunk, hogy a gyerekek a legalapvetőbb érzelmeiket sem tudják kifejezni

Akik engem megkeresnek, azok szerencsére  már nyitottak. Én úgy látom, sokan keresnek megoldást, felismerik a problémákat. Nem utasítják el a szövést mint terápiás lehetőséget. Ami számomra is meglepő, hogy egy-egy csoportban sokszor több a fiú, mint a lány. Őket is vonzza az alkotás. Én nagyon egyetértek azzal (nem csak ezen a téren), amit dr. Vekerdy Tamás is mond, hogy az érzelmi intelligencia a képzőművészetek, az alkotás útján hatékonyan fejleszthető. Talán a leghatékonyabban. És mint tudható, a boldog, kiegyensúlyozott felnőtt élethez az érzelmi intelligencia legalább olyan fontos, vagy talán fontosabb is, mint a normál IQ.

Mennyire jelenik meg a hagyományápolás?

A hagyományápolás is fontos, tanítok hagyományos, népi motívumokat, de ezek mellett teret engedek a fantáziának is. Nemrég csinált egy kisfiú egy faliképet, amin egy akváriummotívum is megjelenik. Fantasztikus alkotás volt. Már a Hagyományok Háza is felismerte, mennyire fontos a kortárs, pár éve van hagyományos és modern kategória is náluk a minősítések esetén.

Hódos-Sári Beáta munkája (Fotó: Hódos-Sári Beáta)

Boldog vagyok. Mert Istennek hála magam is alkothatok, valamit létrehozhatok. Mert rengeteget kapok a hozzám járó gyerekektől. Velük szárnyalhatok, beengednek a kis világukba, ami külön-külön egy-egy kis csoda. És az már csak ráadás, hogy milyen varázslatos tárgyak kerülnek ki a kezeik közül, valami, aminek az alapjait én taníthattam, mutathattam meg nekik…

Az egyik kedvenc idézetem, azt hiszem, mindent összefoglal ebben a témában:  „Ha egy tárgyat nekem kell létrehoznom, ha egy tárgy magán viseli kezem nyomát, képzeletem erejét, akkor az a tárgy egyedi lesz, amilyen nincs több, mert az én arcom hordozza.”