nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Amerikában azt hiszik, hogy a magyarok szekéren járnak, és hétvégente kivégzéseket néznek

Amerikában azt hiszik, hogy a magyarok szekéren járnak, és hétvégente kivégzéseket néznek

Bár szürreálisnak tűnik, az alábbi történetek mégsem a fantázia szüleményei. Kicsit szomorú, hogy a 21. században ennyire nem tudnak rólunk semmit, illetve bármit elhisznek, annyira elmaradott kis porfészeknek tartanak minket itt Magyarországon…
Sz.N.
f Ajánlom

Megdöbbentő tudatlanság jellemzi néha a külföldieket velünk kapcsolatban

Az egyik kollégám mesélte, hogy egy nagyon kedves barátja az Egyesült Államokban tanult egy évig ösztöndíjjal, és a házigazdák, akiknél lakott, szépen, lassan tagoltan bemutatták neki a lakást. Megismertették a telefonnal, a hűtőt hosszasan ecsetelték, hogy ez egy szekrény, amiben hideg van, és oda kell betenni az ételt, és használja bátran. Akkor fogyott el a türelme a csajnak, amikor a mikrót igyekeztek bemutatni, és azt mondták, hogy nyugodtan használja, itt megmelegítheti az ételét, hiszen pont arra való. Ekkor kedvesen ránézett a hatalmas amerikai mikróra, majd a vendéglátókhoz fordult, és azt mondta, hogy ilyen nekik otthon is van, tudja használni, csak az sokkal kisebb, modernebb, és forgótányéros.

Amikor gimisként Németországban tanultam, akkor a többiek, velem egykorú 16-17 évesek nem akarták elhinni, hogy Magyarországon is van autópálya, és amikor végre felfogták, hogy nem csak nagyot mondok, hanem valóban létezik, akkor nekem szegezték a kérdést, hogy vajon repülőgépet láttam-e már. Mondtam, hogy igen, sőt Budapestnek saját reptere is van. Na, akkor leszálltak rólam, és többé már nem igyekeztek elmagyarázni azt sem, hogy a pizza egy ehető étel, és fagyasztott állapotban is létezik. Vicces volt, meg egy kicsit sértő, aztán eljöttek hozzánk Budapestre, ketten a mi házunkban laktak, és a fejükben a helyére kattant minden. Imádták Budapestet, sőt egész Magyarországot.

Egy nagyon kedves barátom Új-Mexikóban járt egyetemre néhány évig. Sokszor megkérdezték tőle, hol van Magyarország, és hiába magyarázta el pontosan, úgy tűnt, fogalmuk sincs, hogy a világ melyik eldugott szegletében helyezkedik el. Magyarként afféle csodabogárnak számított, és állandóan fura kérdésekkel bombázták. Egy idő után elege lett abból, hogy ufó legyen, ezért extrém válaszokat kezdett adni a neki feltett kérdésekre.

Ti hogy közlekedtek Magyarországon?

Szekérrel vagy lovon járunk általában.

Mit csináltok hétvégén? Ismeritek a mozit?

Hétvégente a király kivégzéseket szokott tartani a nagyobb tereken, arra szoktunk elmenni.

Na, ezek a válaszok már hihetőnek tűntek az érdeklődőknek, addig csak csóválták a fejüket, amikor a barátom azt mesélte, hogy mi magyarok ugyanúgy élünk, mint az amerikaiak, dolgozunk, van autónk, a lakásunk hasonlóan felszerelt, mint az övék. Így aztán a nekik hihető verziót készpénznek vették, és a továbbiakban tisztelettel vegyes érdeklődéssel szemlélték a fura magyart, aki azért egész jól megállta a helyét az amerikai egyetemen, pedig egészen más körülmények közül érkezett…

A kolléganőm évekkel ezelőtt Dániában tanult, ahol azt kérdezték tőle, hogy nálunk van-e hamburger meg hot dog, illetve egy különösen csekély képességű dán fiatal azt is megérdeklődte, hogy vajon a csillagok ugyanolyan színűek-e Magyarországon, mint Dániában.

És egy egészen más vélemény: nemrégiben Oroszországban járt az egyik kolléganőm, és azt mesélte, hogy ott Budapestet egy világvárosnak tekintik, csak a legnagyobb sóvárgás és elismerés hangján emlegetik, és ő magyarként életében először egy irigyelt és kiválasztott nép lányának érezte magát.

Te találkoztál már hasonlóval? Ha igen, akkor írd meg nekünk!

A nyitókép forrása: Fortepan

Megosztás Facebookon