Egy potens férfi nem kompenzál és nem fojt el

Az a férfi, aki megtalálta a feladatát a világban, és éli, teljesíti azt, túljutott már a kisfiúk szélsőséges játszmáin. Tisztában van önmagával, ezért nem fojtja el a vágyait, a céljai irányába halad, az emberek szolgálatában beleállva egy ügybe, amit magáénak érez. Meg meri élni az erejét anélkül, hogy visszaélne vele. Amíg ez a belső összhang nincs meg, amíg a férfi belső tartása nem születik meg, addig azonban kompenzál: pénzzel, szexszel, nőkkel, itallal, drogokkal vagy bármi mással, ami könnyen függőséget szülhet nála.

Kompenzáció a szexszel

A kompenzáció, ha a nőkben és a szexben nyilvánul meg, ott a másik nem elismerése, tiszteletben tartása és társként való megélése helyett sokkal inkább a birtoklásvágy és/vagy a pillanatnyi örömszerzés és kielégülés dominál. A fejlődés része a szélsőségek megélése férfiként és nőként egyaránt, tehát ez a lépcsőfok az út egy állomása lehet. Hogy kinél mennyi ideig tart, az jobbára attól függ, mennyire merünk ránézni a saját életünkre.

Kompenzáció a pénzzel

A pénzzel való kompenzálás is igen gyakori, hiszen a férfiaknál alapvetően a külső értékmérők számítanak. A férfiakba bele van kódolva a gondoskodás a családról, a szeretett nőről, azonban amikor egy férfi tartásának kizárólagos értékmérője csak a pénz, ott valami olyan hiányt próbál pótolni, amiről sokszor ő maga sem tud.

A belső stabilitás megteremtése

A belső értékek és a stabilitás, az énkép helyreállítása a személyiségre való ránézéssel történhet csak meg. Az életünk teljességéhez a külső és a belső világ összhangjának megteremtése szükséges. Ha pedig a belső váz nem stabil, azt nem tudja pótolni a külvilág csillogása sem.

Hogy nőként milyen férfival találkozunk, nagyban függ attól, hogy mi magunk a nőként való kiteljesedésünkben hol tartunk. A férfi belső világára nőként nagy hatással vagyunk. Gyökeres változást elvárásként kívülről nem kényszeríthetünk a férfira, de segíthetünk neki abban, hogy azoknak a belső, még esetleg csak magként létező kezdeményeknek, amik a férfi lelkében szunnyadnak, táptalajt adunk.

Mi lehet nőként a szerepünk ebben?

Mert egy nő lát. Mindenfelé: messzire, közelre, előre, hátulra, kívülre, belülre, múltba, jövőbe. Térben és időben egyaránt. A lényében van az érzékelés. A nő a férfit is látja. És ez felelősség. A nő felelőssége, hogy mit tesz azzal, amit lát. Mindkettejük számára.

Hagyhatja figyelmen kívül, mondhat rá nemet, vagy erősítheti. A kérdés mindig csak az, hogy mit? Mit hagy figyelmen kívül, mire mond nemet, és mit erősít? Önmagában és ezzel a férfiban, illetve tágabb értelemben a férfiakban, nőkben, emberekben. Mert életeket változtat meg. Minden szó. Akkor is, ha kimondjuk, és akkor is, ha nem. Mindenkinek belső értékrendje szerint.

A férfinél a MIT, a nőnél a HOGYAN számít inkább

A férfi felelőssége, hogy MIT tesz, vagy mit nem tesz. A férfiaknál a tettek sokkal hatványozottabban számítanak. A nőknél a HOGYAN-nak van nagyobb jelentősége. Hogyan kommunikálunk, és hogyan nyilvánítjuk ki az érzékelésünket. Hogyan inspirálunk, merünk-e hinni és bízni abba, hogy a férfi jó irányba vezet minket.

Amíg a férfi általában egyetlen dologra, de sokkal kitartóbban és céltudatosabban tud fókuszálni, addig a nő – figyelme megosztásával – sokkal tágabban tud érzékelni. Egyik nem rosszabb vagy nem jobb képesség, mint a másik. Hiszem azt, hogy a férfi és a nő egysége adja a teljességet. Ezt érdemes látni. Mások vagyunk, és másképp működünk. Pont ezért egymást kiegészítve tudunk a legtöbbet teremteni.

Az „együtt”-re meg kell érni

Az együtt teremtés nélkülözhetetlen eszköze azonban az, hogy hajlandóak legyünk egyedül, önmagunkban is ránézni arra, mi működik nekünk, és mi nem. Férfiként és nőként egyaránt. Ha én nőként elkezdem magamban megélni a nőt, a társamul választott férfi is elkezdi megélni magában a férfit. Így valójában együtt változunk, együtt növekszünk. Ha nem, akkor a másik egyszerűen nem az én társam. És ez is csak egy információ. Hogy ezzel mit kezdünk, ez részben az a fajta felelősség, amiről fentebb írtam, elsősorban önmagam felé. Mindig először önmagam felé, és utána persze a másik felé is.

Akár nőként, akár férfiként olvasod ezeket a sorokat, érdemes tehát feltenned magadnak a kérdést: te ki mellett mered, tudod, akarod megélni a benned élő nőt vagy férfit? Ki mellett érzed magad királynak/királynőnek, és ki inspirál arra, hogy még többet hozz ki magadból? Ki az, akivel a belső és a külső világotok egysége olyan módon egybeolvad, hogy azt érzed, együtt mindennél fényesebben ragyogtok?