nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
„Nem tudok minden héten kétszer lazacot venni” – Hogyan lehet lefogyasztani egy kamaszfiút?

„Nem tudok minden héten kétszer lazacot venni” – Hogyan lehet lefogyasztani egy kamaszfiút?

Edzés mindennap, szigorú diéta, speciális táborok – mintha csak egy élsportoló napirendjét hallanánk. A túlsúllyal küzdő gyerekek rutinja ugyanez. A szigorú szabályok betartásában óriási felelőssége van a szülőnek, hiszen a tét elsősorban nem a gyermek külseje, hanem az elhízás komoly szövődményeinek elkerülése.  
Nádasi Eszter
Nádasi Eszter
f Ajánlom

Erik már a születésekor is túlsúlyosnak számított” – kezd bele történetükbe a most tizenhárom éves kiskamasz édesanyja, Lilla. „A háttérben genetikai okok állnak, a nagyszülei ugyanezzel a problémával küzdenek. A kezdetektől fogva próbálunk tenni a helyzet ellen: kiskorában speciális tápszereket kapott, később pedig ráállítottuk az egészséges táplálkozásra. Amint lehetett, a rendszeres testmozgást is beépítettük az életmódjába.” A kilók elleni küzdelem az életük részévé vált, ami nemcsak Erik számára megerőltető, nagy energiabefektetést igényel a szülők részéről is. „Hetente ötször visszük úszni, négyszer személyi edzőhöz, plusz két, úgynevezett AYRES mozgásterápián vesz részt, amire azért van szükség, mert a súlyproblémák mellett ADHD betegséggel küzd. Több edzés már időben sem nagyon férne bele egy hétbe, de ha lehet, akkor még egy kis biciklizést vagy esti futást is megpróbálunk belecsempészni a napjainkba.

A súlya minden igyekezetünk ellenére így is majdnem a duplája annak, ami a kora és a magassága szerint ideális: most is legalább tizenöt kilót kellene leadnia.

Egyedül nem lehet fogyózni

Bár a szülők mindig odafigyeltek arra, hogy csak egészséges dolgok kerüljenek az asztalra, mégis többször előfordult, hogy az új diétás előírások miatt teljesen át kellett alakítani az étrendjüket. Legutóbb a szakemberek például olyan diétát írtak elő Eriknek, amelyben hús és szénhidrát már egyáltalán nem szerepel. Megszabták, hogy a napi hat étkezés melyikében hány kalóriát vihet be, és hogy ebben mennyi fehérjének, rostnak, zsírnak kell lennie. „Nem egyszerű kitalálni, hogy pontosan mit egyen, szerencsére a személyi edzője segített a részletek kidolgozásában. A gond az, hogy egy ennyire speciális étrend nem tud olyan változatos lenni, mint a normál, és ezt néha rosszul viseli. Korszakonként változik, hogy mennyire bírja a sok mozgást és a diétát, és most a kamaszodás is nehezíti a helyzetet. Próbálunk neki azzal segíteni, hogy igazodunk a napirendjéhez, megvacsorázunk vele öt-hat óra körül, édességet, nassolnivalót nem tartunk otthon.

Ha mégis eszünk valamit, amit neki nem szabad, azt nem előtte tesszük, ebben a lányom is partner, pedig neki egyáltalán nincsenek súlyproblémái.

Képünk illusztráció (Fotó: Joe Raedle/Getty Images)

Tanulás vagy edzés?

Volt, hogy a szülők a napi rutinnál is szigorúbb módszerrel próbálkoztak: Erik többször is járt olyan fogyókúrás és életmódtáborban, melyet egy gyermekrehabilitációs kórházi osztály alapítványa szervezett. „A táborok kéthetesek voltak, a résztvevőknek erre az időre be kellett költözniük a kórházba. A napjaik úszással kezdődtek, délelőtt tornáztak, aztán ebédet készítettek a dietetikussal – megtanulták megfőzni, összeállítani maguknak azokat a fogásokat, amiket fogyaszthatnak. Délután is mozogtak, látogatót csak egy órán át fogadhattak, de ki volt kötve, hogy nem szabad semmilyen ételt vagy italt bevinni, kizárólag ásványvizet. A táboroknak meg is volt a hatása: általában 8 kiló körül sikerült leadni” – meséli az édesanya. Ezt az intenzitást azonban gyakorlatilag lehetetlen átültetni a mindennapokba, hiszen iskolába kell járni. Elsőre bármilyen furcsán is hangzik, de a tanulás nem mehet a mozgás és az egészségmegőrzés rovására: Erik a napköziben megírja a házi feladatát, a nap többi részében pedig a testedzésre fordítja az idejét. Az iskolával egyébként szerencséjük van, mert az intézményben úgynevezett inkluzív nevelés folyik: az itteni tanulók sokkal több fizikai betegséggel élő gyermekkel találkoznak, mint a velük egyidősek általában, így a legtöbben elfogadóbbak az átlagnál. Ennek ellenére Erik megtapasztalta, hogy a kortárs közösség milyen elutasító tud lenni.

Lazac, heti kétszer

Lilla azt meséli, hogy a kilók elleni küzdelem nemcsak időigényes, testileg-lelkileg megterhelő helyzet, hanem anyagilag is komolyan igénybe veszi a szülőket. „Csak tízéves korig járnak alapellátásban azok a térítésmentes szolgáltatások, amik javítanak a súlyfelesleggel élő gyerekek állapotán. Az elhízás nem számít fizikai betegségnek, életmódbeli problémaként tartják számon, ezért nem kapunk olyan támogatásokat, mint azok a családok, ahol más típusú krónikus betegséggel küzdő gyerek van. Így mindent önerőből finanszírozunk. A férjem és én is két állásban dolgozunk, hogy elő tudjuk teremteni a szakemberek, a rengeteg testmozgás és a speciális étrend árát. A kuszkusz, a búzacsíra és a többi egészséges fehérjepótló drágább, mint a hagyományos élelmiszerek, de volt olyan, hogy a fiam diétájában heti kétszer szerepelt lazac. Ezekre sok szülő nem tudja előteremteni az anyagiakat, hiába tesz meg minden tőle telhetőt. Sajnos a gyerekek egy része a pénzhiány miatt nem kap elég segítséget, ami veszélyes, mert a túlsúly 18-20 éves korra komoly szövődményeket okozhat, például cukorbetegséget. De emellett ott van a magas koleszterinszint, ami olyan érrendszeri problémát okozhat, ami egy fiatalkori infarktust vagy agyi katasztrófát is előidézhet. A tragikus az, hogy ezzel azok a szülők is tisztában vannak, akik nem tudnak segíteni a gyermekükön. Persze, ott van a másik oldal is,

vannak, akik nem törődnek a gyermekük súlyproblémájával, eszik tovább a chipset és isszák hozzá a kólát, de nem ez az általános.

A szülők számára az is megterhelő, hogy sosincs idő megállni és feltöltődni, mert a gyermekkori elhízás kordában tartása szüntelen odafigyelést igényel. Lilla úgy érzi, hogy a folyamatos küzdelem egyre inkább a családi élet rovására megy. A sorstársakkal ma már nem tartja a kapcsolatot, de tudja, hogy sokakat felőröl a mókuskerék, a segítséghiány és az elszigetelődés. „Családok mennek rá erre a helyzetre, pedig nem lenne szabad.”

Okok a pluszok mögött

A gyermekkori elhízás hátterében a genetikai hajlam mellett gyakran a szervezet energia-egyensúlyának felborulása áll, melyet több dolog okozhat:

o   mozgásszegény életmód: ha a gyerek nemcsak az iskola és a tanulás miatt ül sokat, hanem a szabadidejében is ezt teszi – a mozgás helyett a tévénézést és/vagy a számítógépes játékokat választja

o   túletetés, túlevés: ha a szükségesnél több tápanyag kerül a fejlődő szervezetbe azért, mert a szülő (esetleg nagyszülő) nincs tisztában azzal, hogy mennyi az ideális, vagy mert nem tudja, hogy mit fogyasztott a gyerek napközben a menzán, esetleg az iskolai büfében.

         

 A korai elhízás kockázatát növeli még:

o   az egyhangú, egészségtelen étrend,

o   rossz családi minták,

o   ha a szülő nincs tisztában azzal, hogy a túlsúly nem játék, vagy nem tudja, hogy mit tehetne a pluszkilók ellen, segítséget pedig nem kér.

Mindezek mellett az is veszélyes, ha a túlsúlyos gyerek azért nem mozog, mert akadályozzák a pluszkilók, fél a kudarctól és a negatív visszajelzésektől a kortársak vagy akár a testnevelő tanár részéről.

Megosztás Facebookon