Apa és anya elindul fesztiválozni, de másképp alakul, mint 10 éve

Sokaknak lehet furcsa és elképzelhetetlen, de hét éve nem fesztiváloztam. (Mondjuk moziban sem voltam öt teljes éven keresztül, de ez egy másik cikk témája lehetne). 

Szülőnek lenni: idézetek a gyereknevelésről

Szóval lehet mondani, hogy egy gyerek születése nem változtatja meg egy pár életét, de ez enyhe csúsztatás. Persze az, hogy mennyiben változik meg, függ az adott pártól, családtól is, attól, hogy mennyi segítséget kapnak és fogadnak el, valamint még egy sor más tényezőtől is, de ne tagadjuk, kicsit vagy nagyon, de megváltozik. Persze nem lesz rosszabb vagy jobb, egyszerűen más. Na, ezt csak azért írtam le, mert annak, hogy nem voltam hét éve fesztiválozni, annak nem az az oka, hogy besavanyodtam, vagy nem szerettem volna ily módon kikapcsolódni, hanem egyszerűen az, hogy megváltozott az életem.

Született két gyerekünk, kevesebb lett a szabadidőnk, másra irányult a figyelem, módosultak az igények, a prioritások. Inkább év közben iktattunk be néhány szabad, rapid randis estét a férjemmel, hosszabb kikapcsolódásra gondolni sem jutott időnk. Aztán most hét év után mindkét gyerek akkora lett, hogy gondoltuk, kibírnak egy éjszakát, mi pedig újra lemehetünk “fesztivállapotba”. Nagy lökést adott (és nemcsak nekünk, hanem egy online mamiközösség tagjainak is, ahol csapatos fesztivállátogatást is elkezdtek szervezni), hogy ha Pink pici babával egy egész koncertturnét le tud nyomni, akkor mi, földi halandó édesanyák csak el tudunk szabadulni egy estére egy fesztiválra. Persze el, csak ez azért komolyabb tervezést, szervezést igényelt.

A fesztivál kiválasztása: a nagyiékhoz legközelebb eső

Ha szülőként mész fesztiválozni, akkor már a fesztivál kiválasztása is másképp történik, mint a bohém húszas éveidben. Húszévesen azt néztük, hova mennek a haverok, mire tudjuk összespórolni diákmunkával a bérlet, napijegy árát, melyik rendezvényen lesz a legtöbb, számunkra izgalmas koncert. Most azt nézzük, melyik fesztivál esik a legközelebb a nagyszülőkhöz, és melyik időpontja passzol leginkább a babysitter időbeosztásához. Több mindennek kell klappolnia, mint régen. Haverok? Ugyan, örültünk, ha kettesben elmehetünk. A barátainknak ugyanúgy gyerekeik vannak, ők is nehezen jutnak el ide-oda, velük egyébként is eleget találkozunk a megszámlálhatatlan gyerekzsúron, amiből a fesztiválokkal ellentétben minden hónapra jut egy.

Én nagyon precíz és mániákus szervező vagyok, így a jegyet persze már megvettem két hónappal hamarabb, online, nehogy elfogyjon, és a helyszínen csak ezért ne tudjunk bejutni.

Készülődés: mosható pelenkára nem lesz szükség

Régen már napokkal előbb pakoltam, ha ott aludtam, akkor sátor, hálózsák és még sok minden ment a túrazsákba. Most míg a férjem fürdette a gyerekeket, fürgén feldobtam egy hangsúlyosabb sminket. Először kifestettem az egyik szememet, majd félszemű Jumurdzsákként elhárítottam valami fürdés közben fellépett őrületes problémát, és már folytathattam is a sminkelést a másik szememmel. Ezután nem bepakoltam, hanem ki, kiszedtem a táskámból a pelenkázókészletet, a gyerek kulacsát és matchboxát, azokat az egyébként mindennapos és nélkülözhetetlen tárgyakat, amik nélkül nem indulhatok el. Amint ezzel végeztem, már kész is volt a partiretiküllé vedlett mamiövtáskám. Fürdés után egy reményteli gyors, szoptatással egybekötött gyerekaltatás, aztán egy 007-es ügynököt megszégyenítő kilopakodás a gyerekszobából, amit a szülői ház rugós ágya csak még inkább megnehezített. De úgy tűnt, mindent sikeresen teljesítettük, és indulhatunk a fesztiválra.

Odajutás a fesztiválra: a sofőr a szoptató anya

Természetesen úgy terveztük, autóval közelítjük meg a célt, így ha bármilyen okból gyorsan haza kell sietnünk, ne legyen probléma. Korábban ilyen se fordult volna elő, hiszen ha autóval megyünk, akkor valaki nem iszik, hogy haza tudjon vezetni. Ebben az esetben ebből nem volt gond, a szoptatós anya, azaz én nyertem meg a sofőr címét. Már ültünk is volna be a kocsiba, hogy induljunk, amikor kiderült, a kistestűnek a semmiből 39 fokos láza lett, melegnek éreztük, gondoltuk, még indulás előtt a magunk megnyugtatás miatt megmérjük… Mintha csak érezné, hogy le akarunk lépni! Vissza minden. Úgy sminkben, bőrkabáttal a kezemben egy szempillantás alatt vissza, a gyerek tényleg süt, anyát és a cicit keresi.

Megnyugtattuk, gyorsan megpróbáltuk beadni neki a lázcsillapító szuszpenziót. Persze a szirupos nedű, mint a legtöbbször, jól meghánytatta, minden úszott, a ruhám, az ágy. Vészhelyzetkezelés, mosógép beindítása, átöltözés. Órákba telt, már elmúlt éjfél, mire a kicsi megnyugodott, lement a láza, és elnyomta az álom. Fáradtnak és pont olyan elnyűttnek éreztem magam, mint egy átmulatott éjszaka után. Ekkor kiosontam a fürdőbe eltüntetni a sminkemet, egy elúszott este mementóját. Nem volt kérdés, hogy egy 39 fokos láz esetében a gyerekkel kell maradnunk, de azért komoly gyászt éreztem a hónapok óta várt és ezen az estén köddé vált buli miatt. Gyorsan írtam is az egyik, még gyerektelen barátnőmnek: “Most menj fesztiválozni! Vagy később csak a nyugdíjas bérlettel mehetsz!” Szerencsére az idei fesztiválszezon még nem ért véget, mi pedig elszántabbak vagyunk annál, hogy ne próbálkozzunk újra!