nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Úgy lefogytam 25 kilót, hogy egy percig sem voltam éhes – ismerjétek meg Krisztián történetét

Úgy lefogytam 25 kilót, hogy egy percig sem voltam éhes – ismerjétek meg Krisztián történetét

Krisztián sosem volt kifejezetten túlsúlyos, mégis úgy érezte, változtatni szeretne az alakján és az életén. Munka miatt háromszor kellett újrakezdenie az egész életmódváltást, de ő nem adta fel. Saját életmódja többszöri megreformálása után később másoknak szeretne edzőként segíteni a változásban. Ismerjétek meg Krisztiánt!
Elek Dóra
Elek Dóra
f Ajánlom

Gyerekkorodban sportoltál?

Igazából soha nem sportoltam, a testnevelésórát is utáltam, ha csak tehettem, lógtam. Aztán gimnáziumban, körülbelül 11.-es lehettem, amikor az egyik barátom elkezdett edzeni járni. Akkor úgy éreztem, hogy ez a “gyúrós” életstílus nagyon messze áll tőlem. Az akkori párom pedig cukkolt, hogy én biztosan nem tudnám magamat úgy formába hozni, mint a haverom. Ezen perszer felhúztam magam és azt gondoltam, csak azért is megmutatom neki. Nem voltam én kövér, de azért volt mit ledolgozni.

Milyen volt ekkor az alkatod, hogy kell elképzelni?

197 cm és akkor voltam 90 kiló körül, de úgy döntöttem, elkezdem, mert zsíros voltam, olyan mackós típus. 2007-ben pedig elkezdtem változtatni. Először az iskolában és a kollégiumban jártam le edzeni. Csak az alapokat tudtam, meg a saját elképzeléseim alapján csináltam mindent, de viszonylag gyorsan elkezdtem látni a változást. Két évig, a technikum alatt végig tudtam rendszeresen lejárni.

AZ első pár edzés újdonságérzése után milyen volt?

Az első egy hónap iszonyatosan nehéz volt. Emlékszem, hogy csak muszájból jártam le a terembe, utáltam az egészet. Motivált az, hogy bebizonyítsam magamnak és a barátnőmnek is, hogy képes vagyok rá. Aztán az első hónap után vettem észre, hogy tényleg fejlődök, ezért már motiválni is tudtam magamat, megszerettem az egészet. Az első időszakban könnyen fejlődtem és ezt a környezetem is észrevette, ez pedig pluszban motivált.

Azt mondtad, 2 évig tudtál így edzeni, mi történt az iskola után?

Kikerültem külföldre, Németországba dolgozni, az edzés pedig szinte teljesen elmaradt. Miután dolgoztam napi 13-16 órát, már végképp nem maradt erőm az edzésre. Sajnos visszajöttek a régi rossz szokások is, sőt, sokkal rosszabbul kezdtem étkezni, mert édességeket, szemét kajákat és cukros üdítőket is bevittem. Persze rengeteg kalóriát égettem a munka alatt, de az izmaimat eléggé legyalultam, kapásból fogytam 10 kilót kb 1 hónap alatt, de ez szinte csak izom volt, miközben zsír jött fel.

Akkor teljesen kikerültél ebből az egész “testépítősdiből”?

Szerencsére nem, mert mindeközben jött egy újabb impulzus, mert az öcsém és a barátaim közül is sokan elkezdtek edzeni, ami hatalmas löketet adott. Sokat kérdezgettek tőlem is, tippeket kértek, így pedig jobban belemélyedtem az elméleti részébe is. Sok videót néztem, és olvastam a témában. De hiányzott már a mozgás is nagyon. Végül pár sráccal összefogtunk és kialakítottunk egy kis házi konditermet a lakásunkban és elkezdtem az edzést kint is. 2012-ben kezdtem újra végül, előtte az a 3 év teljesen kimaradt.

Ekkor nem volt nehéz rávenni magad az edzésre?

Addigra már a többiek is annyira belelendültek, hogy egymást tudtuk motiválni. Beáldoztam rá a pénzt, mert azért azt be kell vallani, hogy ez nem egy olcsó sportág. Mivel sokat olvastam utána, már tudtam a tömegelésről is, tapasztalatom még nem volt sok, de a jobb forma érdekében 112 kilóról kezdtem el újra nekiállni az edzésnek és 102 kilónál álltam meg.

Ez volt a kívánt alak, súly?

Majdnem, mert itt már tudatosabban csináltam, csak megint közbeszólt a munka. Kaptam egy lehetőséget a főnökömtől 2013-ban, hogy átmenjek Ausztriába dolgozni, én pedig éltem vele, a baj csak az volt, hogy heti 6 napot kellett dolgozni és reggel 6-tól este 8-ig. Pozitívan álltam hozzá, mert a közeli konditerembe megvettem az éves bérletet, de végül nem tudtam lejárni. Rossz volt feladni a terveimet, és pontosan láttam, hogyan kezd visszaesni a formám is, az izmaim kezdtek visszafejlődni. Lett egy párkapcsolatom itthon, ami megint csak nehezítette a dolgokat, mert dolgoztam, hétvégén hazajöttem a páromhoz, de ő nem igazán támogatta az edzéseket. Végül hazaköltöztem, de nem sikerült egyből újrakezdeni az edzéseket. Vettem a garázsba egy pár eszközt, lejárogattam a saját magam által megépített kis terembe, de aki ezt csinálja, tisztában van vele, hogy egy edzőteremben lehet jól edzeni. Ha az embernek van egy barátnője, aki nem úgy étkezik, viszont finomakat főz, akkor nagyon nehéz változtatni. Fel is szedtem egy jó adag zsírt, szó sem volt rizs-csirkéről. Idén szeptemberben végül szakítottunk a barátnőmmel, de akkor már nagyon zavart, hogy újra kezdek pocakosodni. Végül egyedül maradtam, így megjött a motiváció is.

Az étkezéseden is változtattál a korábbiakhoz képest?

Próbáltam tudatosabban étkezni, nem ettem édességet, a fehér lisztet és a cukrot teljesen száműztem és átálltam a barna rizsre, csirkemellre, az üdítőket is likvidáltam. Én soha nem éhezem azóta, hogy váltottam, úgy lefogytam 25 kilót és egy percig sem voltam éhes, nem éheztem, viszont sokat mozogtam. Persze az is igaz, hogy soha nem eszem magam túl, nincs az az érzésem, hogy “kipukkadok”, annyit ettem. Lassú felszívódású szénhidrátot eszem, hogy szinten tartsa az inzulinszintemet. Próbálok rostban gazdag ételeket enni. De azt például magamon kellett kitapasztalnom, hogy a barna rizstől nekem szebbek lesznek az izmaim mint a fehértől. A vízbevitelre is figyelek nagyon, mert az is nagyon fontos, hogy eleget igyak. Vitaminokat is szedek, az edzésem dinamikájára is figyelek, mert az sem mindegy, hogy mikor mire edzünk.

Hogyan kezeli és értékelte ezt a változást családod?

A családom magyaros ételeket szeret enni, nem igazán törekszik egészséges étkezésre. De az az érdekes, hogy azt érzem, sokkal több energiám van az egészséges étkezéstől. Amikor változtattam, eldöntöttem, hogy vasárnap eszem “szemét” kaját. Akkor sem mértéktelenül, de akkor lecsúszik sütemény és egyebek. Jól jön ki, mert vasárnap van a nagy családi ebéd, így nem bántok meg senkit, mamámnak például az az öröm, hogy főz, így gondoskodik rólunk. Amikor visszautasítom, látszik, hogy rosszul esik neki. Nehéz persze megállni is, az az igazság. Kicsit más gondolkodásmódjuk is van, mindig mondom nekik, hogy azzal segítenek a legtöbbet, ha nem adják ide, de ezt nehezen értik meg.

Van edződ, vagy ki az, aki segít neked a felkészülésben?

Ahova járok edzőterembe, ott adott tanácsokat az egyik edző, de sok dolognak én néztem utána, esetleg kitapasztaltam, nagyon nyitottak már a lehetőségek a témára, sok információhoz lehet hozzájutni. Jó persze mások tapasztalataira is hagyatkozni, de mindenkinek magát kell motiválni és megtalálni a saját útját. Ha valaki nem nyitott, nem törekvő, akkor nem lesz sikeres. Persze nekem is voltak melléfogásaim, például volt olyan zsírégető, amit elkezdtem szedni, hogy gyorsabban fogyjak, de nem tudtam tőle aludni, és a vizet hajtotta ki belőlem pillanatok alatt. Melléfogtam vele, de attól valakinek beválhat.

Már van tapasztalatod is, most hol tartasz éppen?

Most éppen úgy állok az edzéssel, hogy tömegelő időszakban vagyok, próbálok egy eleve izmos formáról indulni, ahonnan kellőképpen leszálkásíthatom magam. Tudatosabban csinálom, próbálom szépen lassan felszedni a tömeget, nem minél gyorsabban. Nem szeretnék elzsírosodni, hanem inkább ésszel csinálom, de ebben is mindenkinek más a dinamikája. Nekem például a futás sem jön be, ha kardiózni akarok, inkább felülök a szobabiciklire tekerni. Régebben az volt a célom, hogy csak minél gyorsabban hízzak és fogyjak, de igazából csalóka lehet, mert ha nagyon elzsírosodik valaki, akkor a szervezet ösztrogén-tesztoszteron aránya felborul, sokkal nehezebb lesz izmot építeni egy zsíros testtel, mint egy kisebb, de zsírmentesebb állapottal. Most a célom az, hogy egy olyan testet építsek fel, hogy ha elkezdem a személyi edzőit, akkor egy hiteles emberként állhassak a leendő vendégeim elé.

Ezt érzed hivatásodnak, hogy másoknak is segíts?

Sokan kíváncsiskodnak, hogy mit hogyan értem el, én pedig órákat töltöttem vele, hogy elmagyarázzam nekik a dolgokat, mire ők közölték, hogy nem csinálják ezt. Mindenki a csodamegoldást keresi, senkinek nincs türelme és kedve a kemény munkához. Pedig máshogy ezt nem lehet. Sokan nem hiszik el ezt. Én szívesen segítek bárkinek, de csak azt tudom mondani, hogy tudatos étkezés és mozgás megfelelő kombinációja a kulcs.

 

Megosztás Facebookon