nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Életmód
Kishitű vagyok, és nem szeretek mosogatni – Tökéletes társ kéne? Te az vagy?

Kishitű vagyok, és nem szeretek mosogatni – Tökéletes társ kéne? Te az vagy?

Miért van az, hogy aki társra vágyik, folyton arról beszél, milyen legyen az illető? Miért nem azon gondolkodik, ő mit tud adni egy embernek?
Kempf Zita
Kempf Zita
f Ajánlom

“Pontosan elképzeltem már, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie a férfinak, aki a társam akar lenni – nyilatkozta Ábrahám Edit a Story magazinnak. – Vannak elvárásaim, bár tudom, hogy igazi férfit már nagyítóval is nehéz találni. Számomra a legfontosabbak a hűség, a bizalom és a szeretet. Olyan férfi kell, aki mindhármat meg tudja adni. Fontos, hogy intellektuálisan is vonzó, ápolt legyen, és biztos kapaszkodót adjon az életben. Természetesen nem a húsz évvel fiatalabb korosztályban keresgélek, de azért nem is a húsz évvel idősebbek között.”

Edit határozott nő. Ismeri az igényeit, tudja, mit akar, és azt nem is rejti véka alá. Csak annyit kívánnék neki, hogy a nagy tudatosságban el ne vegye magától a meglepetés örömét.

A társkereső oldalakon mostanában nem látok mást, mint a színésznőéhez hasonló hozzáállást. Az emberek hosszasan, egészen részletekbe menően taglalják, milyen pasi, milyen nő kell. Igen: kell, és akarják az illetőt. Magukról már jóval rövidebben beszélnek, és természetesen csupa pozitívumról mesélnek.

A mások által jóképűnek tartott fordulat helyét rég átvette a leszögezett jóképű.

Érdekes, hogy azt gondoljuk, nekünk jár a tökéletes (számunkra tökéletes) társ. Sokat gondolkodunk arról, milyen legyen, milyennek kell lennie. Fura, hogy egyáltalán nem érdekel minket, hogy a sors vajon milyen embert szán nekünk. Lehet, hogy teljesen mást, mint amit mi kitalálunk, és aprólékosan precizírozunk.

Forrás: Profimedia
A társkereső oldalak közönsége ma már készen akarja kapni a tutit (Fotó: Profimedia)

Nyilván fontos, hogy tudjuk, mivel szeretünk együtt élni, és mivel nem tudunk. De talán elég, ha az utóbbit listázzuk magunkban, az előbbiben érdemes némi mozgásteret hagyni a szegény jövendőbelinek.

Szintén társkeresős tapasztalat, hogy sokan szeretnek úgy fogalmazni: “legyél intelligens, humoros, szeresd az állatokat”, satöbbi. Már elnézést, de valaki nem tud szándékoltan intelligens lenni, a szerencsétlen még törekedni se tud rá. Vagy az, vagy nem az. Teljesen felesleges mindenféle kitételeket szabni egy már létező ember számára. Persze, ez nyilván inkább nyelvhasználati probléma, az “akkor írj, ha ilyen és ilyen vagy” célravezetőbb.

Arról is szeretünk megfeledkezni, ha nekünk volna mit elnézni.

Én azt mondom, akkor keressük a tökéletes társat, az igazi férfit, ha mi magunk már tökéletesek vagy igaziak vagyunk.

Itt jegyzem meg: ezt az igazi férfi, igazi nő minősítést soha nem értettem. Valaki vagy nő, vagy férfi, de milyen egy nem igazi férfi? Nem tudja megszerelni a vízcsapot? Nem hoz virágot? Nem szereti a focit, a vezetést, a sört? Hál istennek; nem egy tucatember, nem sztereotip férfi. Hát nem az a legjobb az egészben, hogy milyen sokszínű a férfinem? De akár mondhatnám a nőket is. Aki tökéleteset akar meg sorozatgyártmányt, az vegyen szexbabát.

Szívesen olvasnék a társat keresőktől egy őszinte, önkritikus bemutatkozást. “Egész jó géneket örököltem, de telente azért plusz öt kilóra számítani kell nálam. Mindegy, majd lefogyom, bár kissé lusta vagyok eljárni edzőterembe. Azért ráveszem magam, csak közben utálom, mint a szart. A kutyákat nem nagyon bírom, mert összenyálaznak és idegesítően hangosak, de a macskákkal kijövök. Nem fogyasztok rendszeresen alkoholt, de van olyan hétvége, amikor elkap a gépszíj. A kapcsolataimból valahogy nem sikerül tanulnom, mert hiába volt jó pár elcseszett, még mindig túlságosan ragaszkodom, ami a gyengébb jellemeket megrémíti. Viszont nagyon tudok szeretni, és nem bánnám, ha öt éven belül lenne egy gyerekem. Vagy kettő. Kishitű vagyok, és nem szeretek mosogatni, viszont rendet tartok a lakásban. A pszichológusom szerint jó úton haladok afelé, hogy kiegyensúlyozott partnerkapcsolatot tudjak kiépíteni, bár a szemét apám alaposan megnehezítette ezt. Ha így is el tudsz fogadni, és még humorod is van, én leszek a legboldogabb ember a világon.”

 

Megosztás Facebookon