Nyílt levél a nőnek, aki nem tudja elfogadni és szeretni a testét

Sajnálom, hogy meg vagy győződve róla, hogy az a test, amelyikben ma élsz, nem ér annyit, mint másoké. Hogy azt hiszed, a melleidet egy megadott kosárméretre fel kell tölteni, hogy a combjaidnak nem szabad összeérniük, és annak alapján ítéled el magad, amit az Instagramon látsz vadidegen nők testén.

Sajnálom, hogy minden alkalommal, amikor kijössz a zuhany alól, és elkapod a pillantásoddal a meztelen tükörképedet, undorral tölt el a látvány.

És sajnálom, hogy arra kényszerítenek, hogy rondának lásd a combodon a narancsbőrt, a hasadon a striákat és más tökéletlenségeket a testeden. Sajnálom, hogy ma már képtelen vagy élvezni az ételt úgy, ahogy gyerekkorodban. Hogy az agyad megszállottan számolja a kalóriákat minden falatnál, amit a szádba veszel, és pánikol, hogy magadra szedsz pár dekát.

Lehet, hogy az étel mostanra vigaszod lett, egy drog, ami segít, hogy átmenetileg jól érezd magad és elfeledkezz róla, milyen mélyen boldogtalan vagy. Vagy az is lehet, hogy ez az egy, amit úgy érzel, az irányításod alatt tartasz, és megtanultad figyelmen kívül hagyni az éhség okozta fájdalmat, ami egyre nagyobbra nő benned.

Sajnálom, hogy a napjaid nagy részében úgy érzed, nem vagy kívánatos, értéktelen vagy, és nem illesz ebbe a világba. Sajnálom az összes olyan esetet, amikor valaki kegyetlen volt veled a tested miatt, és hogy úgy döntöttél, hiszel neki. És sajnálom, hogy hordozod magadban ezeket a szavakat, mint folyamatos emlékeztetőket, hogy nem vagy elég jó.

Sajnálom, hogy azt hiszed, a tested nem érdemli meg a szeretetet. Hogy azt gondolod, hogy ha bárki érdeklődést mutat irántad, annak azonnal oda kell adnod magad, mert szerinted úgysem találsz jobbat. Sajnálom, hogy hagyod, hogy az emberek fájdalmat okozzanak neked, mert azt hiszed, minden a te hibád. Azt hiszed, hogy ha kisebb lenne a csípőd, laposabb a hasad, akkor jobbat érdemelnél, valakit, aki tényleg azért szeret, aki vagy, kívül és belül.

De nem a te hibád. Nem a te problémád. Ez a mi problémánk.

A mi közös problémánk, hogy nők halnak meg mindennap, mert éheztetik magukat, hogy egyre vékonyabbak legyenek. A mi problémánk, hogy fiatal lányok úgy érzik, fogyókúrázniuk kell, vagy plasztikai sebészhez akarnak fordulni, hogy úgy nézzenek ki, mint a celebek és modellek a közösségi oldalakon. A mi problémánk, hogy a legtöbb nő boldogtalan a teste miatt. És a szívem szakad meg, hogy jó eséllyel te is köztük vagy. Mert ennek nem így kellene lennie.

Nem kellene, hogy arra áhítozzunk, hogy úgy nézzünk ki, mintha klónok lennénk. Nem kellene ilyen egészségtelenül az alakunk megszállottjaként viselkednünk. Nem kellene ennyire fontosnak tartanunk valamit, ami nem tart örökké és ami nem határozza meg, kik vagyunk valójában.

Ezért azt kérem tőled, hogy lépj ki ebből a versenyből, amiben egy nő sem akar részt venni. Kérlek, szeresd a testedet úgy, ahogy van, és emlékezz mindarra, amire a segítségével képes vagy. És kérlek ígérd meg magadnak, hogy sokkal toleránsabb leszel azokkal a testekkel, amikről azt olvasod, hogy csúnyák. Főleg akkor, ha ez a test hozzád tartozik.